Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-670
30 (í70. országos ülés 1901. február 28-án, csütörtökön. vonalon és soronkivűli előléptetésre nem számíthat az a biró, a ki a, statisztikai kimutatásban nem tündöklik. Azon biró, a ki szédítő számokkal nem dolgozik a statisztikában, arra, ha szorgalmas, munkás és tele is van minden szükséges tulajdonokkal, az mondatik: elég jó, másodrendű erő, várjon sort. Ezzel már minden biró tisztában van és mindenki belátta, hogy most fő a statisztika, fő a hivatali főnöknek gyakran hízelgéssel, nem ritkán hajlongással, néha kitanult gyengéi tömjénezésévei megszerezhető szimpathiája. Minden biró belátta, hogy most a statisztikára kell dolgozni, hogy minél rikítóbb kimutatással főzze le egyik a másikat. Ez által keletkezett egy hajsza a számok után, a mely hajszában aztán elvesznek 'a, bírónak legértékesebb qualitásai. Nagy tere nyílik a, stréberségnek; érdem lesz a sok, felületes munka; a beható, intenzív munkát kedvelő bírák pedig elvesztik munkakedvüket és megundorodnak azon pályától, melyre őket a valódi hivatottság érzete vitte. T. ház! A biró az én véleményem szerint nem darabszámra dolgozó mesterember, n, kiről előre meg lehet mondani, például egy suszterról, hogy egy héten hány darab ezipőt tud elkészíteni. A biró működése a légnehezebb szellemi munka természetével bír, melynek értékét bárminő kikényszerítés csak csökkentheti: épen ezért mint a bírói karnak egyik általam ismert sérelmét említem fel a t. képviselőház előtt ós kérek orvoslást a t. igazságügyminiszter úrtól: — azt, hogy a bírák minősítésénél a statisztikai kimutatásoknak ne tulajdoníttassák a jelenlegi fontosság. A statisztikai kimutatások még arra sem valók, hogy azokból az egyes bírák szorgalma megítélhető legyen. (Úgy van! Úgy'van!'a jobboldalon.) Mert hiszen a statisztikai kimutatásokba nem a végzett munka, a- kifejtett tevékenység, hanem annak csak részbeli ós úgy is nagyon sokszor nem a bírótól függő, számokban kifejezett eredménye jön bele ós az eredmény egy része is kivűl marad a. statisztikán. A lajstromrendszer behozatala előtt nem annyira az eredmény, mint inkább a kifejtett munka jött bele a statisztikába. Kétségtelenül, ez sem volt helyes, de a mai rendszer is egyoldalú és én a magam részéről oly nemű statisztikai formának életre hozását kérném, a mely nemcsak az eredményt, hanem magát a munkát is visszatükrözné. Mert hiszen több izben láttam ezen kimutatásokat ós azt láttam bennök, hogy a bírónak számot kell adni róla, hány pert fejezett be, hány ítéletet hozott; de hogy ebből csak megközelítőleg is meg lehetne itólni azt, hog} 7 egyik, vagy másik biró mennyi időt töltött íróasztalánál, mennyi ideig görnyedt tanácsülésben, mennyi időt vett el tőle a, felekkel való tárgyalás, tanúkihallgatás, bírói becsű ós szemle foganatosítása által teljesített érintkezés, azt képtelenségnek tartom, holott mindezt tudnunk kellene, ha megítélni akarjuk a biró szorgalmát, munkabírását. Megvallom, különösen a járásbíróságok tevékenységének megbirálásánál visszamenni szeretnék bizonyos tekintetben, a régi rendszerhez, hogy tudniillik hány ügydarabot, aktát intézett el a biró, mert ez megmutatja az Íróasztalnál eltöltött időt, a szorosan vett bürokratikus munkát, a mi mostan az elszámozással a lajstromrendszer folytán elesik. Nem kívánnék visszatérni különben ahoz a rendszerhez, mikor a számok tömegével lehetett port hinteni a közönség szemébe; mégis bizonyos mértékben az egyéni tevékenység megbirálásánál nyomósnak tartom azt, hogy hány ügydarabot intézett el egyegy biró bizonyos időtartam alatt. Azt hiszem, ilyen irányban talán lehetséges lenne a kimutatások más rendszerén bizonyos változtatást tenni. Hiszen még akkor is számtalan körülmény marad figyelmen kivűl, a mi a biró tevékenységének megbirálásánál nyom a latban; bármilyen statisztikai rendszer mellett azonban a bírónak bírói qualitásai,,képzettsége, Ítélőképessége teljesen kivűl maradnak. Nem a miniszter urat hibáztatom, hanem a rendszert, melyet ő kezéhez kapott, bár beismerem, hogy a rendszer organikus összefüggésben van nagy igazságügyi alkotásokkal, a melyeknek megbobygátasához csakis félve nyúlnék. Felállítom például azt a tételt, hogy a mai felebbviteli rendszer úgy a, polgári, mint most már a bűnvádi ügyekben ellensége annak, hogy különösen a járásbíróságok bírói érvényesülhetnének, és kiváló birói erényeik és képzettségük folytán a soronkivűli előléptetést elnyerhetnék. Most a járásbíróságok által elitólt ügyekben legnagyobb részt a kir. törvényszék az utolsó fórum. Már a királyi' táblák a járásbíróságok munkájából alig látnak valamit ós íg3? a királyi tábláknak még kevósbbó van módjuk és alkalmuk a királyi járásbíróságok munkásságával foglalkozni és azok bírái képességéről csak megközelítő képet is magoknak