Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-670

30 (í70. országos ülés 1901. február 28-án, csütörtökön. vonalon és soronkivűli előléptetésre nem szá­míthat az a biró, a ki a, statisztikai kimuta­tásban nem tündöklik. Azon biró, a ki szédítő számokkal nem dolgozik a statisztikában, arra, ha szorgalmas, munkás és tele is van minden szükséges tulaj­donokkal, az mondatik: elég jó, másodrendű erő, várjon sort. Ezzel már minden biró tisztában van és mindenki belátta, hogy most fő a statisztika, fő a hivatali főnöknek gyakran hízelgéssel, nem ritkán hajlongással, néha kitanult gyen­géi tömjénezésévei megszerezhető szimpathiája. Minden biró belátta, hogy most a statisz­tikára kell dolgozni, hogy minél rikítóbb ki­mutatással főzze le egyik a másikat. Ez által keletkezett egy hajsza a számok után, a mely hajszában aztán elvesznek 'a, bírónak legér­tékesebb qualitásai. Nagy tere nyílik a, stréberségnek; érdem lesz a sok, felületes munka; a beható, inten­zív munkát kedvelő bírák pedig elvesztik munkakedvüket és megundorodnak azon pá­lyától, melyre őket a valódi hivatottság ér­zete vitte. T. ház! A biró az én véleményem szerint nem darabszámra dolgozó mesterember, n, kiről előre meg lehet mondani, például egy suszterról, hogy egy héten hány darab ezipőt tud elkészíteni. A biró működése a légnehezebb szellemi munka természetével bír, melynek értékét bárminő kikényszerítés csak csökkentheti: épen ezért mint a bírói karnak egyik általam is­mert sérelmét említem fel a t. képviselőház előtt ós kérek orvoslást a t. igazságügyminisz­ter úrtól: — azt, hogy a bírák minősítésénél a statisztikai kimutatásoknak ne tulajdonít­tassák a jelenlegi fontosság. A statisztikai kimutatások még arra sem valók, hogy azokból az egyes bírák szorgalma megítélhető legyen. (Úgy van! Úgy'van!'a jobb­oldalon.) Mert hiszen a statisztikai kimutatásokba nem a végzett munka, a- kifejtett tevékeny­ség, hanem annak csak részbeli ós úgy is nagyon sokszor nem a bírótól függő, számok­ban kifejezett eredménye jön bele ós az ered­mény egy része is kivűl marad a. statisztikán. A lajstromrendszer behozatala előtt nem annyira az eredmény, mint inkább a kifejtett munka jött bele a statisztikába. Kétségtelenül, ez sem volt helyes, de a mai rendszer is egyoldalú és én a magam részéről oly nemű statisztikai formának életre hozását kérném, a mely nemcsak az eredményt, hanem magát a munkát is visszatükrözné. Mert hiszen több izben láttam ezen ki­mutatásokat ós azt láttam bennök, hogy a bírónak számot kell adni róla, hány pert fe­jezett be, hány ítéletet hozott; de hogy ebből csak megközelítőleg is meg lehetne itólni azt, hog} 7 egyik, vagy másik biró mennyi időt töl­tött íróasztalánál, mennyi ideig görnyedt tanácsülésben, mennyi időt vett el tőle a, fe­lekkel való tárgyalás, tanúkihallgatás, bírói becsű ós szemle foganatosítása által teljesí­tett érintkezés, azt képtelenségnek tartom, holott mindezt tudnunk kellene, ha meg­ítélni akarjuk a biró szorgalmát, munka­bírását. Megvallom, különösen a járásbíróságok tevékenységének megbirálásánál visszamenni szeretnék bizonyos tekintetben, a régi rend­szerhez, hogy tudniillik hány ügydarabot, ak­tát intézett el a biró, mert ez megmutatja az Íróasztalnál eltöltött időt, a szorosan vett bürokratikus munkát, a mi mostan az elszá­mozással a lajstromrendszer folytán elesik. Nem kívánnék visszatérni különben ahoz a rendszerhez, mikor a számok tömegével lehetett port hinteni a közönség szemébe; mégis bizonyos mértékben az egyéni tevé­kenység megbirálásánál nyomósnak tartom azt, hogy hány ügydarabot intézett el egy­egy biró bizonyos időtartam alatt. Azt hiszem, ilyen irányban talán lehet­séges lenne a kimutatások más rendszerén bizonyos változtatást tenni. Hiszen még akkor is számtalan körülmény marad figyelmen kivűl, a mi a biró tevékeny­ségének megbirálásánál nyom a latban; bármilyen statisztikai rendszer mellett azon­ban a bírónak bírói qualitásai,,képzettsége, Ítélőképessége teljesen kivűl maradnak. Nem a miniszter urat hibáztatom, hanem a rendszert, melyet ő kezéhez kapott, bár be­ismerem, hogy a rendszer organikus össze­függésben van nagy igazságügyi alkotások­kal, a melyeknek megbobygátasához csakis félve nyúlnék. Felállítom például azt a tételt, hogy a mai felebbviteli rendszer úgy a, polgári, mint most már a bűnvádi ügyekben ellensége an­nak, hogy különösen a járásbíróságok bírói érvényesülhetnének, és kiváló birói erényeik és képzettségük folytán a soronkivűli előlép­tetést elnyerhetnék. Most a járásbíróságok által elitólt ügyek­ben legnagyobb részt a kir. törvényszék az utolsó fórum. Már a királyi' táblák a járás­bíróságok munkájából alig látnak valamit ós íg3? a királyi tábláknak még kevósbbó van mód­juk és alkalmuk a királyi járásbíróságok mun­kásságával foglalkozni és azok bírái képes­ségéről csak megközelítő képet is magoknak

Next

/
Thumbnails
Contents