Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-683
358 "^* országos ülés 1901. márczius 19-éu, kedden. 150.000 tisztán magyar. A kivándorlás ezen óriási mérve okozza, hogy az elnéptelenedés egyes megyékben, nevezetesen Abanj-, Sáros-, Zemplén-, Ung-, Szépesmegyékben elijesztő módon terjed és mivel legtöbbnyire a 20—40 éves korbeli munkabírók hagyják el az országot, hátrahagyván a keresetképteleneket, aggokat, gyermekeket és nőket, a szegénység mindinkább terjed, az erkölcsi züllés és nyomor, melyről a törvényhatóságok folytonosan félterjesztéseikben panaszkodnak egyszerűen leírhatatlan. A míg ezen vidéken a munkás kéz hiánya napról-napra érezhetőbbé válik, addig a nyomorban sínylődő itthon maradottak, az államot és társadalmat egyaránt, mindig fokozottabb mérvben veszik segélyért igénybe. (Helyeslés jobbról.) Zmeskál Zoltán: Az Adria ingyen szállítja őket? Lévay Lajos: Majd rátérek, tessék csak meghallgatni. T. ház! Ha a kivándorlás okait kutatjuk, úgy nálunk, de külföldön is, mindenütt ugyanazokra a bajokra vezethető vissza. A munka és kereset hiánya, a földéhség és föld-inségre a népélet, ós ezzel a néplélek megváltozására ; a gazda ós xír közti patriarkális viszony megszüntetése ; a közigazgatási bírság zaklatásokra, a nagy fogyasztási adóra, a nemzetközi szocziális izgatásokra, mely a hazaszeretet ősi érzelmeit elhalaványítja ós végül ezzel kívánok bővebben foglalkozni, csábító ügynökök visszaéléseire. A munka,- ós keresethiány, az általános pénzügyi és közgazdasági rossz viszonyok folytán oly nagy mérvű hazánkban, mint talán még soha; ós bár elismerem, hogy a kormány, hatóságok és a társadalom minden erejét megfeszíti, hogy munkához juttassa a dolgozni akarókat — miről a benyújtott javaslatok, a kormány által jelzett, s foganatosított munkálatok, s a társadalom lelkes akcziója — tanúskodnak, alig hiszem, hogy minden tényező együttműködése daczára is e nagy bajt szanálni képes legyen és már azt is örvendetesnek tartom, ha ezen akczió azt enyhíteni képes lesz addig is, míg a pénz és közgazdasági állapotok tartós javulást fognak mutatni. Az iparfejlesztés, melyet annyi buzgalommal és kitartással űz a kereskedelmi miniszter úr, lesz egyik ellenszere a bajnak; sajnos azonban, hogy ez áldásos működés hatását teljességében csak évek múltán fogja éreztetni. Míg ez bekövetkezik, a munkanélküliek nem tudva ellenállani a kivándorlásra csábító ügynökök mesés ígéreteinek ós biztatásainak, nagyobbodó számban hagyják el majd hazájukat, hogy megélhetésüket ós boldogulásukat másfelé keressék. (Igaz! Uyy van-! jobbról.) Főleg a legközelebbi jövőben várható nagyobb mérvű kivándorlás, mivel a milliárdos amerikai trust-ök ós az óriásilag fellendülő amerikai ipar folytán munkásokra-, bányákban és gyárakban, fokozottabb mennyiségben lesz szükség. De a kivándorlásra buzdító ágensek, melyek hazánkat száz számra árasztják el ós a hatóságok kijátszásával, azok ellenőrzése nélkül dolgoznak, kivetették hálójukat azon vidékek jóbbmóclú lakosságára is, melyek földszerzési hajlamaikat kielégíteni nem birják, bár anyagi erejük meg is .volna hozzá. És látjuk, hogy a kivándorlás az ország azon tájairól, hol a lekötött földbirtokok aránytalanul nagyok, folyton emelkedőben van. Ennek a mélyreható bajnak orvosszere a föld mobilizálására: a parczellázás által ós a telepítés. Tudom, hogy a t. ház tagjainak számos felszólalása, de a földmivelésügyi miniszter úr teljes ügybuzgósága fofytán is ezen ügyek — remélem nem a távol jövőben — a törvényhozás asztalára kerülnek: de addig is legyen szabad, mint remédiumra utalnom az alföldi nagy városok kitei'jedt latifundiumaira, melyek a mai kezelés mellett alig hozzák meg azon jövedelem féle részét is, melyet meghoznának Szeged, Szabadka, Debreczen, Kecskemétnek földbirtokai; ha azok nagyobb részét elparczellázva eladnák. Ekként megszabadulnának a drága és városi adminisztráczióra — nézetem szerint — teljesen alkalmatlan kiterjedt földbirtokaiktól, magas kamatú adósságaiktól, az eladásból fenmaradó összegeket pedig magyar állami járadékokba fektethetnék. Kétszerte több jövedelem jutna e városok kulturális fejesztósére ós egyéb közhasznú intézmények létesítésére, de a, városi pótadók súlyos terhét is jelentékenyen enyhíthetnék. Az országra pedig jelentékeny haszon járulna abból, ha a, magyar kultur központok körűi egy erős, ifj. közép és kisbirtokos osztály teremne, mely hazájához hű és ragaszkodóbb lesz, a mely az ország legtermékenyebb földjére letelepítve megélhetését és jövőjót biztosítva látná. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Egy ily, a magyar föld jobb kihasználására vezető, hatalmas féldarabolási és letelepítési akczió, — mely a magyar állam konszolidálásához nem csekély mérvben járulna — szintúgy, mint az iparfejlesztés, csak évek múltán éreztetné üdvös hatását ós juttatna bennünket oda, hogy a földéhséget csillapítaná, s nem sikerülne többé a kivándorlásra buzdító lelketlen ügynöki hadnak, a kisgazdák körében híveket toborzani.
