Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-683
688. országos ülés, 1901. márczins 19-én kedden. 359 En most, hogy az ügynökök visszaéléseire, mint a kivándorlás harmadik okára, rátérjek, mint r haladék nélküli sürgős követelményt kell hangoztatnom egy kivándorlási bizottság felállítását. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a kivándorlás, mint azt már többször is említettem és számadatokkal igazoltam, óriási mérvben emelkedik; a kivándorlásra biztató ügynökök egész légiója, mely hiszékeny köznépünket a legképtelenebb csábos Ígéretekkel kapaczitálja hazája elhagyására, a hatóságoknak amúgy is túlságig igénybe vett éberségét könn3^en kijátszák. De meggyőződésem, hogy utasításokkal és intelmekkel a kivándorlást sem megakadályozni nem lehet, sem azt nem érhetjük el, hogy a nagy hajózási vállalatok által fizetett ágenseket, a kik leginkább falusi korcsmárosokból, nem ritkán a falúk biráiból kerültek ki, gyalázatos, nemzetrontó működésükben megbénítsuk. (Helyeslés jobbról.) Egy állandó szervezetet kell létesítenünk, melynek feladata legyen az ügynökök működésének megrendszabályozása, felügyelete és ellenőrzése, a kivándorlás irányítása és a kivándorlók jogainak és érdekeinek megvédése. A kivándorlási biztosság feladatát képezné továbbá a kivándorlók felvilágosítását czólzó intézkedések és állandó hírszolgálat létesítése az országokkal, melyekben kivándorlottjaink nagyobb számban tartózkodnak, vagy a hova kivándorlóink letelepítését irányítani akarjuk. Zmeskál Zoltán: Jó volna már a bevándorlásról beszélni. (Zaj a jobboldalon.) Lévay Lajos: Kérem, arról beszéljen a képviselő úr; én majd a kivándorlásról beszélek. Égetően szükséges egy ily szervezet létesítése, hogy megóvjuk állampolgáraink százezreit a zsaroló és csaló ügynökök egész lánczolatától, kik nemcsak itt az országban a hajójegy elárúsltásától kezdve, hanem az egész hosszú vasúti és tengeri utazás tartama alatt, sőt Amerikában is fosztogatják lépre ment és vagyonkájuk roncsait magukkal vivő, megélhetést és boldogulást kereső embertársainkat! Az összes nyugati államok régen rendezték már törvényhozási úton kivándorlási ügyüket. Angliában az »Emigrants informationoffice*, Németországban a »Richtskommissäre für das Auswanderungswesen«, Belgiumban a »Service de renseignement concernant, Auswanderungs- ComissariaU, Olaszország stb. mind birnak rég ily szervezettel, melylyel állampolgáraik érdekeit megvédelmezik, lehetőleg segítségökre vannak a letelepedés helyének megválasztásában és nyilvántartva őket, hazájukkal állandó érintkezésbe hozzák őket. Óvni kell a, kivándorlókat oly országoktól, melyeknek éghajlati viszonyai, a miénktől nagyon elütök, hol a megélhetési és munkaviszonyok a miénktől nagyon eltérők, hol kellő védelemre külképviseletünk által nem számíthatnak, bár e tekintetben még ÉszakAmerikában is, hol több százezernyi magyar ós osztrák honosok vannak, jogos panaszok merülnek fel: a valóságos konzulátusok elégtelen száma miatt. Pedig a külügyminiszter úr maga is a delegáczió egyik ülésén lelkesen nyilatkozott a kivándorlás iráixyításának szükségéről, igaz azonban, hogy ennek gyarmatosítás volt alapgondolata. Egy kivándorlási bizottság felállításának szükséges voltát beszédem további folyamán felhozandó adatokkal is bizonyítani fogom, de már itt is hangsúlyozni kívánom, hogy ezen intézménynek nem lehet czélja a kivándorlás előmozdítása, csupán tapasztalatlan, hiszékeny polgártársainkat kell az üzletszerű kizsákmányolástól és félrevezetéstől megóvni, őket elköltözéseikben odairányítani, hol hajlamaik és képességüknek megfelelő foglalkozást nyervén, lehetőleg tömörítve letelepedni, s arra birni őket, hogy a magyar nemzethez és államhoz hűek maradjanak és bennök a hazaszeretet ápoltassák. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A kivándorlási ügynökségek nyitását bizonyos előfeltételek teljesítéséhez kell kötni, például az ügynök magyar honos, megbízható, óvadékkópes, valamint állandó felügyelet és állandó ellenőrzés alatt álló legyen. A kivándorlást feltétlenül Fiúmén keresztül kell lebonyolítanunk. Nemcsak mivel egyetlen kikötőnket legolcsóbban és leggyorsabban érik el a kivándorlók, de azért is, mivel itt összpontosítva a tengerentúlra kivándorolni készidőket, az egész kivándorlás szabályozása, irányítása, felügyelete és ellenőrzése is kezünkbe kerül. (Élénk helyeslés jobbfelől.) El kell tehát sürgősen tiltani a külföldi kikötőkből induló hajókra szóló hajójegyek árusítását, a mely a visszaélések kútforrása. Meg Íveli a legerélyesebben akadályozni azon ágensek működését, kik a kivándorlást külföldi kikötők felé terelik. Kivándorlóinknak ne adjunk tengerentúlra, csak Fiúmén keresztül útlevelet. A kezeinkben levő adatokból számszerűleg igazolhatom, hogy Hamburg és Bréma óriási fellendülésükhöz nem csekély mértékben járul hozzá az, hogy az Európából Amerikába való kivándorlás, ezen kikötőkön keresztül bonyolíttatik le ; mindkét város mindent elkövet ennek előmozdítására, sőt egymással is rivalizál.
