Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-683
683. országos ülés 1901. márczins 19-én, kedden. 357 a jelentékeny előnyök, melyeket az Adria megújított szerződése az ország közgazdaságára nézve biztosít, tulajdonképen pénzben kifejezésre jutó anyagi áldozat nélkül éretnek el, mert az ellenérték, melyet az Adriának nagyobb szolgálatai fejében az állam nyújt, tulajdonképen csak a szerződós meghosszabbításából, az adókedvezmények kifejezett megadásából áll. Az adókedvezmények eddig kifejezetten nem voltak megadva. A közgazdasági bizottság jelentésében az erre vonatkozó tényállást kimerítően ismertetem, az állam megindította ugyan az adózási eljárást az Adriával szemben, de ezen eljárás eddig czélra nem vezetett, mert az adóhatóságok az Adria állami segélyét nem tekintették nyereséget képező üzleti jövedelemnek, és így bár az eljárás még felebbezós alatt áll, kimondatott, hogy az Adriának megadóztatható tiszta jövedelme nem volt. Egyénileg nem szívesen látom azt az irányt, mely adókedvezményekkel iparkodik a hajózási vállalatokat támogatni, de a magyar törvényhozás ezt magáévá tette az iparfejlesztés terén, magáévá tette az 1893 : XXII. törvényezikkben a szabad tengeri hajózásnak nyújtott általános adókedvezmények által, mely törvény az adókedvezményeket kifejezetten biztosítja az 1893 : XXII. törvényezikk alapján alakúit hajózási társaságoknak, ez okból a közgazdasági bizottság nem ellenezte ezen kedvezmények felvételét. A kereskedelemügyi miniszter úr törvényjavaslata indokolásában kiszámítja, hogyha az Adria nem ezen szerződós alapján szerezné be azon tíz hajót, a melynek beszerzésére ma kötelezettséget vállalt, hanem az 1893 : XXII. törvényezikkben biztosított kedvezmények alapján, akkor tizenöt éven keresztül 497.000 korona évi állami segélyre tarthatna igényt, eltekintve a régi segélytől és e mellett az adókedvezményre. Ilyen körülmények közt a közgazdasági bizottság a kereskedelmi miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslatot, a mely egy nagy, programmszerű tervezetben az első intézkedés az ország érdekeire nézve helyesnek, a pénzügyi érdekeknek megfelelőnek találja és így azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra ajánlja. Tisztelettel vagyok bátor bejelenteni, hogy a közgazdasági bizottság ezen javaslatához a közlekedési ós pénzügyi bizottság is hozzájárult. A midőn íéntartom magamnak a jogot, hogy a tárgyalás folyamán felmerülő észrevételekre a vita végén kötelessógszerüleg válaszoljak, tisztelettel kérem a házat, méltóztassék az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Nyegre László jegyző: Lévay Lajos! Lévay Lajos: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat felszólalásra késztet, nem csupán azért, mivel annak kereskedelmi és forgalom politikai* előnyeit vagy hátrányait óhajtom megvilágítani, de főleg, mivel a kormány, a törvényhozás és a nemzet figyelmét egy oly nagyfontosságú és következményeiben kiszámíthatlan, gazdasági és társadalmi problémának megoldására akarom felhívni, melyet szerény nézetem szerint, a. jövőben állandó és éber figyelemmel kell kísérni, nehogy az, az ország további fejlődésére, kulturális és gazdasági téren mérhetlen veszedelmet és károkat hozzon. (Halljuk! Hull juh'.) A kivándorlás kérdését értem, melyet e törvény tárgyalásánál csak azért hozok szőnyegre, mivel annak 31. §-a, közelebb visz ahhoz a czólhoz, melyet a miniszterelnök úr is, a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmából, mint felette sürgőset ós szükségeset jelzett: a kivándorlási kérdés szabályozásához. Hogy a kivándorlás Magyarországból mily mórveket öltött, elég hivatkoznom a kormánynak az ország közállapotairól szóló 1898-iki jelentésére, mely szerint a kivándorlás évente átlag 25—30.000 lakossal apasztja a. magyar birodalom népességét, melyből kipuhatolhatólag mintegy 22.000 költözött Észak-Amerikába ós mely nagy számból alig 10—14% tér vissza,. hazánkba. Jellemző az is. hogy míg az államkötelékből A r aló elbocsájtásukat évente 1600 2000 kivándorló kéri, addig a magyar állam kötelékébe való felvételért csak 1Ó00—1100 honos folyamodik. A kormány 1899. évi működéséről és az ország közállapotáról szóló jelentésében már kimerítőbb adatokat sorol fel a kivándorlásról, s ezekből kiemelem, hogy Amerikába 43.394 egyén vándorolt ki — a külföldi kikötőkben gyűjtött adatok szerint — s ezekből több mint 34.000 volt útlevéllel ellátva. A lefolyt év kivándorlási statisztikája még ennél is szomorúbb képet tár elénk, mivel megdöbbentő, hogy az országot nem kevesebb mint 114.000 kivándorló hagyta el. Legrémesebb ós legrettenetesebb csatánkban, a legborzasztóbb járványok idején sem vesztettünk ennyi munkabíró embert egy év alatt. A mohácsi vész embervesztesége egy ötöde ennek. 114.000 ember! Oly szám ez, t. ház, mely minden hazája sorsát szivén viselő magyar embert méltán ejt gondolkodóba, de különösen akkor, r ha figyelmünket az Északamerikai Egyesült Államok felé irányítjuk, hol már több mint fél millió magyar honos lakik, melyből mintegy
