Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-683
083. országos ülés 1901. m&rczina 19-én, kedden. 353 is, olyan elfogult ellenséges hangok hallatszanak. Ezt a testvéri érzés megtagadásának vagy hiányának tekintettem mindig, a melytől azoknak át kell hatva lenni, a kik válhatlan együttélésre vannak utalva, Fájdalommal ós sajnálattal láttam azt mindig, méltatlankodással ós megbotránkozással vettem nem egyszer. (Általános, zajos helyeslés és tetszés.) De bocsánatot kérek, azért, mert nem akadtak ott, a kik ha történtek ilyen igazságtalan, méltatlan támadások, visszautasították volna és a kik kellő mértékre redukálnák azokat és felvilágosítanák a méltatlanul ós igazságtalanul támadókat, (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a Itétz minden oldalán.) azért engem ezen a helyen — mert hisz ón^ezen a helyen ülök. és nem azokon a padokon — attól a kötelességtől nem ment fel semmi, sőt ezen helynek tartozom azzal, hogy mint Magyarországnak kifelé és Ausztria felé ez idő szerinti ügyviselője ós képviselője kijelentsem, hogy nem tartom helyesnek, az én felfogásommal egyezőnek azt, hogyha itten, ebben a. parlamentben tárgyalnak osztrák belügyeket, oly módon, a mint tette Ugron Gábor képviselő úr. És ha én szót emeltem, nem azoknak védelmére Ívelve, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem egyszerűen jellemezve az ott elhangzott erős kitételeket, a mint én jellemeztem, azt hiszem, kötelességszerűen ós ezen helyhez méltóan jártam el. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez az első észrevételem. A másik észrevétel az, hogy ne higyje Polónyi Géza képviselő úr és ne higyje senki ebben a házban, hogy én ne óhajtanám épúgy, mint ők, hogy az osztrák alkotmányos élet egészséges, szilárd alapokon nyugodjék és azon állandóan normális, zavartalan mederben folyjon, mint nálunk, és hogy olyan minden tekintetben szilárd és tétovázás nélküli öntudatos irányban menjen, mint a milyenben történik. És hogy azon igazságos és móltányos szellemben járjanak el ott is, a mely igazságos ós méltányos alapokon nyugszikja magyar politika minden megnyilvánulása azokat a viszonyokkal illetőleg is, a melyek Ausztria közt ós köztünk fenforogilak és] a kapcsolatra nézve minket a, monarchiához kötnek, ós a melyek iránt nekünk kötelességünk tekintettel lenni, kötelességünk ebben a házban helyt állni ténykedéseinkben ós törvényünkben, a monarchia azon nagy érdekei szempontjából a melyek egyúttal a mi érdekünk is. (Elénk tetszés jobbról.) Ezt óhajtanám én is, és ón azt is óhajtanám, hogy mint szabad nemzet szabad nemzettel érintkezve határozzunk a quóta kérdésében és az elintézés, megegyezés ne királyi döntés lítján történjék a mi különben ennek a kérdésKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXXIV. KÖTET. nek legális megoldása a végső esetben. Nem olyan megadási mód ez, a mely az alkotmányosság ideális szempontjából tökéletes. De jobbnak hiányában czélszerű és mindenek felett törvényes. Azt kívánnám én is. hogy oly perturbácziók ne következzenek be, mint a milyenek bekövetkeztek az osztrák Reichsrath belótetében és azt kívánnám, hogy mindent békében a velük való szabad egyezkedés útján kölcsönös megnyugvással rendeznénk; a quótát is, a vámszövetséget is, mint szabad nemzet szabad nemzettel, mint országgyűlés országgyűléssel egyetértően állapítsuk meg. ós ne legyünk kénytelenek ezekhez az expediensekhez nyúlni. (Elénk tetszés jobbról.) Nem mondtam ón soha, hogy ezek kívánatos expediensek, de igenis czélszerű expediensek, és olyan expediensek, a melyeket már a törvény előír arra az esetre, ha a dolgoknak rendes, kívánatos és minden tekintetben jobb megoldása lehetetlenné válik, lm az alkotmányos élet zavartalan folyása számára előirt módszer a viszonyok és események által megzavartatik. Es az 1867 : XII. törvényezikknek belső igazságára, erejére mutat és az abban lefektetett nagy alkotási motívumok és czélok helyességét ós igazságát bizonyítja, a melyek ennek az országnak érdekeitől nemcsak nem idegenek, de mint sokszor kifejtettem, azok elválhatatlanúl össze vannak forrva, mondom, azoknak a motívumoknak ós czóloknak és ennek a törvénynek nem kicsiny becsületére ós dicsőségére válik, hogy ilyen hosszantartó zavaros viszonyok esetére is előrelátó bölcsességgel gondoskodott a megélhetésről (Úgy vau.! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy az a nagy alkotás ilyen kedvezőtlen viszonyok közt is meg tudta állam a, helyét a monarchia és az ország üdvére. Endrey Gyula: A csődöt be lehet mondani ! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő urnak, a ki nekem közbeszól, nincsen igaza. Nem mondott biz az csődöt, sőt ellenkezőleg, bebizonyosodott, hogy ez a törvény erősebb, a mint önök hiszik, most állta ki igazán a tűzpróbát, mert a maga, erős vitalitásában jelentkezett, meg tudott állani olyan zavart viszonyokkal szemben is, a melyek Ausztriában voltak, mert ez a törvény és a mi tántoríthatlan ragaszkodásunk ehhez az alkotáshoz tudta megóvni a monarchiának és a magyar államnak is nagy érdekeit, daczára az osztrák eseményeknek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) De legyenek igazságosak, t. képviselő urak. Önök a bírálatban az álláspontot deplaszirozzák. (Zaj a hal- és szélső haloldalon.) 45