Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-683
g52 ** >8íi- országog ütés 1901. márczius 19-én, kedden. sok fekszenek előttem azokról a tárgyalásokról a melyeket az osztrák kormány a csehekkel, a lengyelekkel és a délnémetekkel folytat. Egyik a másikkal szemben követel, az egyik a csatornázási tervet, a másik a Trieszttel szemben való kettős vágányú vasúti vonalnak a kiépítését, a harmadik gimnáziumot, majd ismét a galicziai petróleummal való kiegyezést. Nem mondaná meg nekem a t. kereskedelmi miniszter úr, hogy mibe került Magyarországnak az az alku, a miért megszerezték a galicziai petróleum révén a lengyeleket az akkori Badeni-kormánynak ? Még ahhoz is jogunk volna hozzászólani, hogyha egy nemzettel állunk viszonyban, a melynek alkotmányosságát pénzzel és pénzértékkel vásárolják meg; de annál inkább van jogunk hozzászólani akkor, midőn ezek az alkudozások a mi bőrünkre mennek. (Úgy van! Ugy van! a bal- szélső baloldalon.) És hogy a quótáról szólva még egyet felemlítsek, nem veszik észre a t. képviselő urak. csak a múlt héten tartatott egy gyűlés Ausztriában, egy komoly testületben, reichsrathi képviselők jelenlétében ós pedig nem is Klofácz és Fressi urak társaságában, hanem Suess ós társai előkelő osztrák képviselők által vezetett gyúlés tartatott, s nem hallották-e meg annak szózatát, a hol Magyarországra rákiáltották, hogy mi a 34°/o-os quóta arányán felüli ujonczjutalékban, tulajdonképen kitartott rongyai vagyunk Ausztriának, és hogy ők a, mi gyermekeinket az ő pónzökön tartják el. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Pichler Győző: És Körber még is ott id! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Annak a gyűlésnek lefolyásáról azt olvastam, hogy azok a kereskedők és iparosok utasítást adtak az osztrák quótabeli deputácziónak, hogy ezentúl pedig tessék a quótát az ujonczjutalék aránya szerint kivetni, vagyis 47°/o-ra felemelni, mert az osztrákoknak derogál a magvai' fiúknak szolgálatát és vérét osztrák pénzen elfogadni. T. képviselőház! Hiszen hadi lábon álló nemzetek nem űznek egymással szemben ilyen durva és alávaló játékot. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A nemzetnek azt az áldozatkészségét, hogy saját A T éréből ós gyermekeiből többet áldoz, mint a mennyire köteles volna, ellenünk arra használják fel, hogy anyagi terheink felemelése iránt rútul izgatnak ellenünk, és nincs szó sem a parlamentben, sem ama pártban, mely visszautasítaná ezen alávaló izgatásokat egy nemzet létérdekei ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ehhez a politikához az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ós ón de soha soha segédkezet nyújtani nem fogunk ós ha a t. miniszterelnök úr látni fogja ezt a legközelebb megnyilatkozó törekvést, úgy mi majd levonjuk belőle a konzequencziákat, nem azt a konzequveneziát, hogy mivel az ujonczjutalék 47°/n, tehát a quótát is emeljük fél, hogy 47°/o legyen, de szívesen teszünk ajánlatot az osztrákoknak, tessék leszállítani az ujonezjutalókot, mi nem kívánjuk, hogy az osztrák urak a mi gyermekeinket az ő pénzükön tartsák el, a kétfejű sas alatt, feketesárga zászló alatt a közös hadseregben. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ám engedtessék meg ennek a nemzetnek, hogy saját vérét saját zászlója, saját jelszava alatt vihesse és a nemzeti dicsőségébe vetett hittel mehessen abba a háborúba, majd meghozza ez a nemzet szívesen az áldozatot és nem fogunk rászorulni és nem várunk arra, hogy hitvány osztrák érdekekért nekünk még szemrehányás is tétessék azért, hogy nemzetünk véréből többet áldozunk, mint a mennyivel kötelesek volnánk. (Tetszés a szélsőbalon.) Ilyen tényállás és agitáczió mellett ne vegye rossz néven a miniszterelnök úr tőlünk, ha. hazafias érzésünk ós lelkesedésünk teljes erejével, őszintén, nyíltan tiltakozunk ez ellen és- harezot indítunk az ilyen, alkotmányellenes és alkotmányunkat kijátszó politika ellen, a melynek konzequencziája gyanánt kijelentem, hogy az indítványt nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kivan valaki hozzászólani (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Csak mert Polónyi Géza képviselő úr kérdést intézett hozzám, melyre feleletet kíván és kívánhat, tartom kötelességemnek még egyszer felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a kérdésre a feleletet megadnám, két megjegyzést bocsátok előre. Az egyik az, hogy én a hazafias felbuzdulásból és a hazafias méltatlankodás érzéséből fakadó visszautasítását azoknak a támadásoknak, sokszor inzultusoknak, azoknak az igazságtalan, helytelen, valótlan, ellenséges rosszindulatú ráfogásoknak ós támadásoknak, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) a melyekben tetszeleg magának odaát Ausztriában is egyik, vagy má sik képviselő és nem képviselő, sem nem kontrovertáltam, sem nem kifogásoltam, sem az ellen nem protestáltam. Én magáin sajnálom legjobban, ós mélyen sajnálom, hogy Ausztriában gyakrabban ugyan, a parlamenten kívül, de néha a parlamentben
