Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-683

f>83. országos ülés 1901. hogy az elsőnek törvényessége felett az osztrák Reichsrath csak határozott volna is. És most bekövetkezett az, hogy odaát Ausztriában a második felségdöntés után magát a parlamentet is, mandátumának lejárta előtt, feloszlatták és egyszerűen lehetetlenné tették azt, hogy az osztrák parlament a 14. §-nak a. quótára vonatkozó rendelkezései felett, azoknak törvényessége felett csak határozhatott volna is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Most tehát olyan helyzet áll Magyarország előtt, a melyben az 1900-ra és 1899-re felségdöntéssel megállapított quóta tekintetében alkotmányos hézag van Magyarország történetében lefektetve. Mert az 1900-ban megválasztott Reichsrath az 1899-iki quótát többé nem tárgyalhatja. Az 1899-re a 14. §-szal életbeléptetett quóta felett az osztrák Reichsrath többé nem határozhat. Hisz ez végre is van hajtva. Ez az alkotmánynak rút, durva kijátszása és semmi egyéb. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt kérdezem tehát a t. miniszterelnök úrtól, az-e az 18C7 : XII. törvényczikknek intencziója, olyan alkotmányosság, a teljes viszonosságnak olyan feltétele-e az, a melyet Deák Ferencz képzelt magának, hogy a quótát odaát a 14. §. mellett felségdöntéssel évről-évre megállapítják, és egyszerűen kizárják azt, hogy az osztrák parlament a felett csak tárgyalhasson is? Az én kérdésem az: alkotmányos dolog-e ez, vagy sem? És miután most már két évre a döntés az osztrák parlamentre nézve egyszerűen lehetetlenné van téve, mert új Reichsrath van választva, kérdem, hogy a, mai helyzetben, midőn ez a játék újból kilátásba van helyezve, mert hisz ennek a felsógdöntésnek szóló alap lefektetéséről van szó, jó lélekkel, alkotmányos érzülettel hozzájárulhat-e a magyar parlament ahhoz a játékhoz tovább is, hogy ilyen quőtakülclöttség kiküldessék : igen, vagy nem. Az én lelkiismeretem nekem nyugodtan adja meg a feleletet. Soha Magyarország történetében nem találtam olyangyászos korszakot, mint ezt, a, hol a nemzet nemcsak saját alkotmányos jogainak védelmében rokkant meg, de még ahhoz is segédkezet nyújt a saját kormánya, hogy más nemzetnek alkotmánya kijátszassék. (Igaz! Ugy vau! a szélső baloldalon.) Ezt, t. képviselőház, a magyar történelemben én soha. nem találtam és támogatni soha nem is fogom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, még rövid két momentum az, a melyet szives figyelmükbe akarok ajánlani. Még érteném a handlé politika szempontjából, ha Magyarországnak abból az alkotmány kijátszási manőverből valami haszna lárczins 19-én, kedden. 351 volna. De midőn ebből bekövetkezik az. hogy ilyen alkotmányellenes módon a quóta Magyarország terhére és hátrányára még milliókkal is felemeltetik, a józan észnek, nemcsak a politikai érzéknek, de a józan észnek hiánya kell, hogy ehhez egy nemzet hozzájárulhasson. T. képviselőház! Ugy látszik, az inkompatibilitási kérdés (Halljak! Halijai-!) annyira elfogulttá, teszi a kedélyeket, úgy, hogy nagy nemzeti ós ga.zdasági érdekek iránt a magyar pari áment ma a kellő fogékonyságot nem tanúsítja. De engedtessék meg nekem, t. képviselőház, hogy csak két momentumra utaljak rea, a mely a quóta felemelését nyomon követte Ausztriában ós Magyarországon. T. uraim! Én látom, hogy nem jó időben hoznám elő ezen statisztikai adatokat, majd legközelebb egy részletes kimutatással szolgálok a t. képviselőháznak arról, hogy a gazdasági erőmérők szempontjából a quótának felemelése óta Ausztriában mily gazdasági fellendülés és Magyarországon milyen gazdasági' visszaesés konstatálható. Mondhatom, mélyen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ijesztő számadatok állanak e tekintetben rendelkezésemre. De egy dolgot legyen szabad felemlítenem, a mit a t. képviselő urak mindegyüké lát. Magyarország, a mely kulturális szükségleteinek fedezésére nem bírt kellő eszközöket megszavazni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a, hol a tanítók nyomorognak, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) az quótafelemelés terhét kénytelen viselni ugyanakkor, a midőn Ausztriában a gazdasági fellendülésnek igazán példát adó jelenségeként csatornázási tervekre egy milliárd megszavazása, forog szóban ; olyan csatornázási terveknek megszavazására, és ezt hallja meg a magyar parlament, (Halljak! Halljuk! a mely csatornáknak az legyen a rendeltetésük, hogy a Duna folyónak is leigázása val, a vizi közlekedésnek osztrák hatalomba való ejtésével Magyarország számára az önálló vámterületnek létesítését örök időkre lehetetlenné tegyék. T. képviselőház! Az a parlament, a mely bucsúzójában ilyen politikához nyújt segédkezet, és lehetővé teszi a felség-döntések által való quótafelemelést, ne vegyék rossz néven, ha talán nem is tudatosan, de bizonyos, hogy nem hazafiasán cselekszik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalán.) T. képviselőház! Szemére hányja a t. miniszterelnök úr Ugron Gábor képviselőtársam nak, hogy miért használ ilyen kemény kifejezéseket. De hát, uraim, Magyarország parlamentjében már az igazságnak az elmondása vétek, vagy illem elleni bűn? Hát nem olvassa a t. miniszterelnök úr napról-napra, hiszen légió- ós hasábszámra szóló tudósitá-