Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-683

(í88. országos ülés 1901. márczius 19-én, kedden. 349 Polónyi Géza: Az elnöknek kötelessége lett volna napirendre tűzni ! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem tettem, hát mit prókátoroskodik a képviselő úr. (Elénk derültség és tetszés jobb felől.) Ezzel azt bizonyítottam, hogy beismerem a magyar országgyűlés jogát, hogy megvizsgálja a kérdést, vájjon a törvény értelmének megfelelően járunk-e el, ha ez esetben kiküldjük. Ez elég bizonyítók. Vizsgálja meg a képviselő úr, én nem azt mondtam, a mit a, képviselő úr rámfog, hogy nekünk mindegy, akár kiküldjük, akár nem. Én azt mondtam, hogy Ausztriának van törvényes képviselete, mert az alkotmány minden sérelme nélkül választások útján lett összealkotva az ottani törvények szerint, ő Felségének van ott törvényes kormánya, tehát a két feltétel, nézetem szerint, teljesült. Ezt mondtam, többet nem. Most azt mondja, hogy ón éreztem, hogy ő többet is mondhatna, mert ő a törvénytelenségét ezen eljárásnak, a melyet ón kívánok, azzal is bebizonyíthatná, hogy a mostani quótadöntés is törvénytelen, de én éreztem ezt, ós azért beszéltem másról, és nem erről. Én nem beszélhetek olyan dologról, melyet a képviselő Urak fel nem hoztak, de hogy valaha kitértem volna Ugron Gábor képviselő úr. vagy más képviselő úr bármely állítása elől, azt senkisem tudja rámbizonyítani. (Zaj a szélső baloldalon.) Hát mikor hozták fel ezt ? Tavaly, és én emlékeztetem a képviselő urat.. . Leszkay Gyula: Csávolszky Lajos tegnapi beszédére válaszoljon! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, akkor válaszolok, és úgy, a hogy nekem tetszik, mert ahhoz jogom van, de kitérni nem térek ki semmiféle kórdós elől. Különben is nagyon kisszerűnek tartom azt a felvetett kérdést, hogy köztem és a pénzügyminiszter közt ellentét van. Hát nincs semmi, s ha akarják, beszélek róla, hanem akkor tessék meghallgatni. Előbb megsokalták, hogy sokat beszéltem, most meg azt kívánják, hogy többet beszéljek. (Derültség jobbfelöl.) A képviselő urak gusztusát nehéz eltalálni; hát én csak ahhoz tartom magamat, a mit megtanultam Aesopustól és La Fontaine-től a »Molnár ós fia« meséjéből, hogyha nem tetszik sehogy sem, hát ón csak utazom úgy, a hogy nekem jónak tetszik. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A képviselő úrnak ezen érvelése elől tehát nem tértem ki. Méltóztatnak emlékezni, hogy Polónyi Géza és Ugron Gábor képviselő urak voltak azok, kik ezt a kérdést már két izbcn hozták be a házba, ós én - akkor bőven, hosszasan magyaráztam, hogy ő Felsége quótadöntési jogát a törvény értelmében beállottnak tekintem, mert a két országgyűlés, mely elé terjesztetett a quótabizottság jelentése, nem volt azon helyzetben, hogy megegyezzék. A magyar országgyűlésen tárgyaltuk, az osztrák országgyűlés nem tárgyalhatott, mert feloszlatták. Azt kérdi Ugron Gábor képviselő úr, mikor terjesztetett az osztrák Reichsrath elé? Tavaly előterjesztetett, de nem tárgyalták. Ha az osztrák Reichsrath ebben a. kérdésben nem akarja a tárgyalások fonalát felvenni, és a tárgyalásokat elmulasztja, ez azt jelenti, hogy egyezkedni nem akar, nem tud, s így beáll a törvény azon rendelkezése, melv az ea'vezkedés be nem állta esetére a <|uótadöntés jogát ő Felségére bizza.. Azt mondja a képviselő úr — s ezt azért nem hagyhatom válasz nélkül, mert szintéül a kérdésnek törvényességére vonatkozik —

; hogy az osztrák törvény, a mely azt mondja, hogy nem dönthet a korona tovább, mint egy évre, nem azt jelenti, hogy többször is, hogy határtalanul dönthet. Tessék különböztetni. Az osztrák törvénynek ez a rendelkezése a mienkben nincs benn; a mienk határidőről nem szól, hanem azt mondja, hogy a döntés nem szólhat tovább, mint egy évre, a mi azt jelenti, hogy a döntés tartamát tovább terjeszteni nem lehet. De ebből azt következtetni, a mit a képviselő úr mond, hogy nem dönthet többször is, semmiféle interpretáczióval nem lehet, (Zaj a szélső baloldalon.) hanem a törvény korlátain belül, egy éven belül előáll a törvény másik szakasza rendelkezésének alkalmazása, hogyha a két országgyűlés közt egyezség nem jöhet létre, ismét előáll ez az eset, toties-quoties. Én akkor bebizonyítottam a képviselő úrnak, hogy a törvény nem akarhat egy abszurdumot, nem akarhatta azt, hogy az a módszer, melylyel a quótadöntés in ultima analisi elhatároztatik, lehetetlenné tegye az által, hogy bekövetkezvén többször egymásután az egyezség nem sikerülte, ne legyen mód, melylyel a kőt állam közt föltétlenül eszközlendő döntés megtörténjók. Akkor ezt bőven kifejtettem, és azokra hivatkozva állítom, hogy ez az eljárás törvényes. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ' Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Zaj.) Ámbár egészségi állapotom kíméletre int, mégis kötelességemnek tartom ezen vitához néhány szóval hozzájárulni ós pedig kijelenteni, hogy nem az a viszketeg ösztökél szólásra, mintha a t. miniszterelnök úr zseniális aposztrofálását akarnám megtorolni, hanem a kötelességérzet, hogy a. magyar parlamentet és a magyar nemzetet e helyről ós ebben az ünnepélyes pillanatban figyelmeztessem arra : mily mértékben,