Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-683

346 í!S3. országos ülés 1901. márczius 19-éji, kedden. Pichler Győző: S azért mégis megtette azt. felhasználva szónoki képességeit, a melyekben én sem kételkedem, hog}?- feltűntette ezt a különbséget, illetve csavart egyet a dolgon a t. miniszterelnök úr, mert különbség nincs köztük. Az ausztriai helyzet megítélésében azok voltak a mérvadó szempontok, a melyek az én meggyőződésem szerint Ugron Gábor t. képviselő urat vezették. Viszont Thaly Kálmán t. képviselő úr azon elvi alapon nyilatkozott, a melyen pártunk áll, és a melynek ő régi kiváló szószólója, s köztudomású dolog róla, hogy sem szivének, sem lelkének semmitele közösügyi minisztérium, de még kevésbbé közös ügyek nem kellenek. De hogy a t. miniszterelnök úr mulatságosnak találja a helyzetet, azt elhiszem : mulatságosnak a hefyzetet csak olyan ember tartja, a kit az jókedvében talál. Ha valaki rossz kedvében van, akármit kínálnak neki, azon nem mulat. De a miniszterelnök úr nagyon jókedvében van. Hiszen ezzel a bejelentéssel készül újólag óriási terheket róni a, magyar államra, és a magyar adózó polgárokra ; ezen óriási terhekkel szerzi meg magának azon elévülhetetlen érdemeket, a melyeknek segítségével nagyobb biztossággal ül ott a piros bársony székben. (Derültség és ellemnondások jobb felöl.) Nos hát, igen tisztelt ház, az ellentétek keresésének kísérlete ellen mi mindig felszólalunk, ha azokat bizonyos ravaszsággal akarják a választó polgárok előtt feltűntetni, mint a hogy a t. miniszter intette most. De a t. miniszterelnök úr jónak látja hallgatni, és a t. pénzügyminiszter úr is jónak látja a hallgatást, a. midőn a közöttük fenforgó ellentétekről van szó, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a midőn egyikük az osztrák állapotokról úgy nyilatkozik, hogy ott bizonytalanság uralkodik ; hogy ott nélkülözik a szilárd alapot, hogy nincsenek megóva gazdasági érdekeink. A midőn ilyen dolgokról beszél a t. pénzügyminiszter úr: akkor bizony a miniszterelnök úr egészen más húrokat penget; mindketten nagyon bölcsen hallgatnak, mert félnek, hogy ha a felmerülő ellentétek kiélesednek, a miniszterelnök úr majd nem tudja, hány ember fogja pártjából pártját fogni a, pénzügyminiszter úrnak, viszont a, pénzügyminiszter nem tudja hány ember fogja pártját fogni a miniszterelnök úrnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Derültség és ellenmondások jobbfelöl) És így bölcsen egymás mellett ülve várnak az alkalmas pilanatra, mikor a numerust megcsinálhatják. (Mozgás jobbfelöl.) A csalások korszaka van ma Ausztriában ós csalások alatt van Ausztriának egész működése, csalással, alkudozással és igérkezésekkel dolgoznak, a melyeket nem váltanak be és nagyon jól tudja a miniszterelnök úr, hogy hogy áll a helyzet odaát; egyszer becsapják a cseheket, másszor becsapják a németeket. Endrey Gyula: Minket meg mindig becsapnak! (Élénk derültség.) Pichler Győző: Engedje meg a t. ház, hogy minden szenvedély nélkül még csak a következőkre bátorkodjam felhívni a figyelmet. A miniszterelnök úr azzal a kiváló tudásával és képzettségével úgyszólván expropriálja itt e házban az összes tárczák ügyeit és szószólója, szócsöve úgyszólván az összes ügyekben az összes minisztériumoknak, úgy, hogy a resszortminiszterek jóformán szóhoz sem jutnak. Már ez a miniszterelnök úrnak jó szokása ; munkássága, szorgalma által talán ki is érdemelte önmaga előtt, hogy mindig azt mondja: »én«. Mindig az »én« szót használja beszédében, akármiről számol be. Most Ausztriát merték — nem támadni, — hanem az ottani politikai helyzetet csak egy kicsit megvilágítani, olyan szempontból, a melyből igen tisztelt képviselőtársam azt látja. És mi történt itt? A miniszterelnök úr, a ki különben a szónoklatnak oly művésze, hogy egészen könynyedén szokott itt beszélni, egyszeire csak teljesen pózba helyezkedik szónoklata alatt ős a következőket mondja: mint Magyarország miniszterelnöke tiltakozom az ellen, hogy itt Ausztria belügyeit tárgyalják. Kérem, hogy ez a modor itt a felszólalásokban, midőn állásának egész tekintélyével ide kilép, nem az érdemszerzós törekvése Ausztriával szemben, ezt ón kétségbe nem vonhatom. (Ellemnondások a jobboldalon.) Ilyen kijelentést, mióta a miniszterelnök úr ott ül azon a szóken, még soha nem tett. Szíveskedjék talán a privátéletben, ha már a j^olitikai életben nem mer Körber úrral szembeszállani, megmondani Körber osztrák miniszterelnöknek ós az osztrák képviselőház elnökének, hogy a nap-nap után Magyarországot érő inzultusokkal szemben álljon fel az a miniszterelnök és mondja meg, hogy én, Ausztria miniszterelnöke tiltakozom az ellen, hogy Magyarországról így beszéljenek. Én nem kételkedem a miniszterelnök úrnak mint magánembernek teljes önérzetében, becsületességében és lovagiasságában, hanem soha nagyobb politikai gyávaságnak nem adott még kifejezést egy magyar miniszterelnök sem, mint ő, hogy a/ mikor itt tárgyilagosan beszelnek Ausztriáról és senkit egy rossz szóval nem támadnak meg, akkor ő kilöki a mellét és azt mondja, hogy tiltakozik Ausztria ügyeinek ilynemű tárgyalása ellen. Miért nem tiltakoztak az ellen, mikor nap-nap után inzul-