Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

(582. országos ülés 1901. már régebbi felszólalásaiban is foglalkozott vele ily irányban, s úgy látom, ebben a véleményben ezidőszerint is megmarad. T. képviselőtársam a valutarendezóst mindig csak abból a szempontból bírálja meg, hogy abban az esetben, ha mi megmaradtunk volna az ezüstvaluta mellett és nem korlátoztuk volna 1879-ben az ezüstveretóst, akkor ebben az országban minő roppant boldogság volna, mert Ausztriával szemben az államadóssági járulékot sokkal csekélyebb értékű fémben fizethetnénk ki ós így jelentékeny évi megtakarítást érnénk el. T. ház! A valutarendezóst nem lehet tisztán csak az Ausztriával szemben fizetendő államadóssági járulék szempontjából megítélni. Mert ha 1879-ben nem szüntettetett volna be az ezüstveretós, akkor az ezüst deprecziáeziója, mely már akkor is jelentkezett, oly óriási mértékben jelentkezett volna, hogy senkisem mondhatja meg, hogy a nagymérvű ezüsttermeléssel szemben hová sülyedt volna pénzünk értéke ós minő ingadozásoknak lett volna az kitéve. Molnár Józsiás: Kevesebb lett volna az adósság! Lukács László pénzügyminiszter: Már pedig, miután a, pénz értékmérő is, és első és legfontosabb feladatai közé tartozik az értékmérés, azt hiszem, t. képviselőtársam sem tartana helyesnek olyan mértéket, a mely ma sokkal nagyobb, mint holnap, vagy sokkal kisebb mint holnapután. Nem tudom, boldogulna-e t. képviselőtársam oly méter mértékkel, a mely egyik nap másfélszer olyan hosszú, mint másnap. (Elénk derültség ós* tetszés jobbfelöl.) Ugyanifyen eshetőségeknek tettük volna ki a mi valutánkat, és hogy ebből milyen óriási árforradalom támadt volna, s ennek minő következései álltak volna be minden irányban, nemcsak az Ausztriával szemben fizetendő államadóssági járulók tekintetében, azt ebből könnyen meg méltóztatik Ítélni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Bátor voltam megemlíteni, hogy nehezen fogunk összetalálkozni nézeteinkben, mert t. képviselőtársamnak igen sajátságos teóriái vannak. így a többek közt ma is az őrlési eljárásra vezette vissza az egész búzaár hanyatlást. A ki abban a meggyőződésben van, t. ház, hogy az őrlési eljárás idézte elő európaszerte a búzaár hanyatlását, vagy hogy a mi búzaárunk függetlenül alakulhat az európai búzaáraktól, azzal nehéz vitatkozni. A t. képviselő urnak igen jól kell tudnia azt, hogy egy országban, hogy a vámok árképző hatásukat gyakorolják, az első • feltétel az, hogy az az ország ne legyen exportállam, inert ha márezivis 18-án, hétfőn. tjgcj exportállam, akkor a vámoknak hatása nem képes érvényesülni. És miután nálunk a termelés még mindig nagyobb, legalább átlagosan véve, hosszabb időközöket felvéve, mint a fogyasztás, ós mivel export mindig van, ennek következtében nagyon természetes, hogy a mi búzaáraink alakulása az európai konjunktúráknak alá van vetve, és ennélfogva az őrlési eljárás igen csekély befolyást gyakorolt a mi. búzaáraink alakulására, és a vámok hatása akkor fog nyilvánulni, a mikor lesz egy elzárt terület, a melyről nem kell exportálnunk, a mely esetben igenis figyelemmel kell lennünk arra, hogy a vámokat lígy állapítsuk meg, hogy azoknak áremelő hatása nyilvánuljon. T. képviselőtársam igen kicsibe veszi azt, hogy mi következnék be akkor, ha Ausztriával gazdasági háborúba keverednénk, és én ebben bizonyos inkonzequencziát látok az ő részéről. Mert a t. képviselő úr felszólalásában hivatkozik azon pusztító hatásokra, melyeket a Romániával szemben kiütött vámháború előidézett. Már most méltóztassék megítélni, hogy ha a Romániával szemben egy pár évig tartott vámháború pusztító hatást idézett elő, — a mit konczedálok — micsoda hatást idézne elő az, ha Ausztriával támadna vámháborúnk, Ausztriával, a melylyel mégis csak el fogja ismerni t. képviselőtársam is. ezerszer és ezerszerte több érdekszál fűz össze minket, mint a mennyi összefűzött Romániával. (Igaz-! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Nem akarom ezt a vitát tovább folytatni, csak épen szemelvény gyanánt akartam néhány tételt felemlíteni, a melyekből a t. ház meggyőződhetik arról, hogy mi a képviselő úrral -egy teóriát nem vallván, nem is leszünk képesek egymást kapaczitálni. (Igaz! ügy van! a jobb- és baloldalon.) Elnök: Molnár Józsiás képviselő úr félreértett szavai valódi értelmének megmagyarázása czímón kér szót. (Mozgás.) Molnár Józsiás: T. képviselőház! Az igen tisztelt miniszter úr elsősorban azt a kijelentést tette, hogy én a jelenlegi pénzügyi nyomorúságért és a pénzügyi helyzetért ezt a kormányt teszem felelőssé, holott ha megtekintem az adósságokat, a melyek ma fennállanak, és a melyek az országot terhelik, meg fogom látni, hogy ezek sokkal régibb keletűek. Erre vonatkozólag legyen szabad egész tisztelettel kijelentenem, hogy bár nem tudom, mennyire voltam képes a nagy zajban és figyelmetlenség közepette magam kifejezni, de egyáltalán szándékomban sem volt semmi tekintetben sem a jelenlegi, sem a megelőző kormányt a legkisebb mórtékben 43*