Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-682
338 682. ország-os ülés 1901. márczins 18-án, hétfőn. van! a szélső baloldalon.) Épen ezért nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Igen nagy köszönettel veszem azt a szíves kitanítást, melylyel t. képviselőtársam az ón közgazdasági ismereteimet bővíteni igyekszik, (Halljuk! Halljuk!) és nagyon hálás vagyok érte, ha valaki bármely oldalról is fogyatékos ismereteimet pótolni akarja. Mégis most, a midőn felszólalok, nagyon kétlem, hogy meg tudjunk egyezni felfogásunkban t. képviselőtársammal, mert oly eltérő közgazdasági teóriák alapján állunk, a melyek alig teszik lehetővé, hogy véleményeink valamely kérdésben összetalálkozzanak. T. képviselőtársam azzal kezdte felszólalását, hogy kiszámította, mennyire el van adósodva az ország, mennyire meg van terhelve, úgy államadósságokkal, valamint magánadósságokkal. Én távol vagyok attól, t. ház. hogy aláírjam t. képviselőtársam minden számítását, a melyekkel ő 11 milliárd koronára teszi az államot terhelő adósságot. . . Molnár Józsiás: Az állami és nemzeti adósságot! Lukács László pénzügyminiszter:... állami ós nemzeti adósságokat; azonban elismerem magam is, hogy fájdalom igen jelentékeny adóságok terhelik az országot. Ámde erre nézve meg kell jegyeznem, hogy arra, hogy a magánosok csinálnak-e adósságot és mennyit, a kormánynak csakugyan alig van befolyása, és így azért, hogy a magánosok több, vagy kevesebb kölcsönt vesznek-e fel, vagy vettek-e fel a múltban, azt hiszem, hogy a kormáiryzatot szemrehányással illetni alig lehet. A mi pedig az állami adósságokat illeti, ha a t. képviselőtársam, megnézi ezeknek a keletkezési idejét, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a mi adósságainknak a zöme régebbi időre vezethető vissza és újabb időben alig köttetett kölcsön, vagy a mely köttetett is, igen elenyésző csekély az egész összeghez képest úgy, hogy nem igen látszik móltányosnak, hogy ezt a kormányt támadja meg a t. képviselő úr az adósságoknak kontrahálása miatt. De különben is a kérdés az, hogy valamely kölcsön mire fordíttatik, mert ha az adósságot azért veszszük fel, hogy azzal luxus kiadásokat fedezzünk, akkor az mindenesetre egy sajnos jelenség és inproduktiv kölcsön. De ha az adósságokat azért csináljuk, hogy hasznos beruházásokra fordítsuk a befolyt összeget, a, mint az úgy a nemzeti adósságok, valamint az állam adósságok igen nagy, túlnyomó részénél történt, akkor azt hiszem, hogy ott, a hol egy tőkeszegény országgal állunk szemben, ezt kifogásolni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mert ha a t. képviselőtársam minden üdvösség kútforrását abban véli feltalálni, hogy törekedjünk a kultúrállam minden attribútumát megszerezni, a miben igaza van, akkor azt kérdezem a t. képviselőtársamtól, hogy egy tőkeszegény ország honnan ^ T egye azokat az eszközöket, melyek mezőgazdaságának javítására iparának fejlesztésére szükségesek, ha nem idegen államoktól ós illetőleg idegen kölcsönadóktól. Ha t. képviselőtársain ezt megfontolja, azt hiszem, hogy nem fog olyan szigorú kritikát gyakorolni az adósságok keletkezése felett. És e tekintetben ne méltóztassék olyan paralellákat felállítani, mint a milyent felállított a képviselő úr akkor, a. midőn bennünket Ff ancziaországhoz hasonlított. Minden hasonlat sántít, de ez rendkívüli mértékben sántikál, mert egy országgal, melynek kultúrája évszázadokra vezethető vissza, ós a melynél a nemzeti vagyonosság a legnagyobb néprétegekben is ofy óriási fokra emelkedett, mint Francziaországban, mely e tekintetben a világon a legelső ország, melylyel a többi más kultúrállam sem hasonlítható össze, azzal az állammal hozni összehasonlításba Magyarországot, a hol tulajdonképen esak egy pár évtizedre vezethető vissza- a kultúra munkája és a közgazdasági tevékenység, — igazságosan nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam minden baj kútforrását az Ausztriával való közös vámterületben véli feltalálhatni és e tekintetben még a czukor prémiumok kérdésével és a valuta rendezésével is foglalkozik. Nem újság az, a mit t. képviselőtársam felhozott, hogy volt olyan idő, midőn oly nagy mérvű czukorprémiumok fizettettek ki, a melyek felülhaladták a két állam összes czukoradó bevételét. Ez törtónt ezelőtt mintegy 20 esztendővel, tehát nem épen a legújabb jelenség, azóta sokszorosan segítve lett ezen a bajon, de ezt argumentum gyanánt felhozni Ausztria ellen abszolúte nem lehet, mert Ausztriának ópoly kárára volt ez a rendszer, mint Magyar országnak, ós Ausztria ép oly szívesen járult hozzá annak a megszüntetéséhez. T. képviselőtársam a valutarendezóst is egyik nagyon kárhozatos lépésnek deklarálja:
