Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

Ö82. nrszégos ülés 1901 ezekről a nyomasztó pénzviszonyokról, az államnak nagy eladósodásáról beszélünk, (Halljuk! a szélső baloldalon.) nem szabad megfeledkeznünk a magánosok kamatterhéről sem. vagyis azokról a kamatterhekről, a melyeket egyesek, községek, viczinális vasúti vállalatókra és más beruházásokra szintén igénybe vétettek. A. legalaposabb, a legmórsékeltebb számítás szerint sem lehet azt az adósságot, a melyet egyesek igénybe vettek, kevesebbre becsülni 5000 millió koronánál. Ha már most. az állam kamataiból tudjuk azt, hogy az államadósságok szintén körülbelül 6000 millió tőkénél?, felelnek meg, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) akkor egészen határozottan mondhatjuk, hogy az állam és a magánosok részéről igénybe vett kölcsöntőke körülbelül a 11 millió koronát mindenesetre eléri, ha ugyan jóval felül nem múlja. Az állam ós a nemzet e nagymérvű eladósodásának kamatait 535 millió koronára lehet körülbelül becsülni. Erről a nagymérvű eladósodásról úgy szerezhetünk teljes fogalmat, ha meggondoljuk, hogy az egész tulajdonképeni Magyarország területe együttvéve 36 millió holdat tesz ki. Ha ennek a. 36 millió hold földnek holdját 200 koronára becsüljük is, akkor az egész magyar földnek értékeképen 7200 millió korona számítható, a rajta fekvő épületek és a beruházáson kivűl. Köztudomás szerint úgy az állam, mint a nemzet e nagymérvű kölcsönöket külföldről szerezte be, úgy, hogy ezen nagymérvű eladósodás külföldre folyó kamataira nézve, —ha nem is tudjuk egészen pontosan meghatározni, — de a legnagyobb bizonyossággal úgy számíthatunk, hogy ez a külföldről igénybe vett tőkék után az állam ós nemzet legalább is 340 millió korona évi kamatot fizet. Miután pedig nekünk sem külföldön elhelyezett tőkóink, sem külföldön jövedelmező vállalataink nincsenek, ezen nagymérvű tartozás kamatait csakis azon nyersterményekből lehet fedeznünk, melyeket külföldre kiszállítunk. Magyarország kereskedelmi mérlege pedig, a mint tudjuk, a legjobb időkben is még eddig alig haladta túl a 80—100 millió koronát, vagyis azon nyersterményekért, melyeket mi külföldre kiküldöttünk, legjobb években sem kaptunk soha többet 80—100 millió koronánál azon összeg felett, a, melyet mi iparczikkekért és más külföldi árúkért kiadtunk. Az utolsó időben azonban tudvalevőleg még ezen kereskedelmi mérlegünk is nagy mértékben kezdett megcsappanni. Midőn, a mint bátor voltam elmondani, kereskedelmi mérlegünk után a legjobb évek márczius 18-án, hétfőn. 333 alatt is csak 80—100 millió korona többletbevételünk lehet ós államadósságaink 340 millió korona kamatot, követelnek külföldre kiadni, akkor egészen bizonyos az is, hogy Magyarországnak tulaj donképen kereskedelmi mérlege minden évben 240 millió korona deficzittel záródik, a mi körülbelül annyit is tesz, hogy minden évben 240 millió korona értékű magyar földnek kell idegen tulajdonba, menni, vagy 240 millió korona tőkével lesz adósabb Magyarország. Azt hiszem, hogy számadataimban egyáltalában nem túlzok, sőt mindenütt a valódi tényálláson alul beszéltem, mert ha a valódi tényállás csakugyan kikutatható lenne, ez mindenesetre az általam elmondottaknál sokkal szomorúbb képet tüntetne fel. Hogy ezek a tények a valóságban csakugyan így vannak, arról máris nagyon megcsappant hitelünk és az a tény, hogy a szabadon levő magyar bir tokoknak tized része máris idegen állampolgárok kezébe jutott, elég szomorúan tanúskodnak. Nagyon jól ismerem azon mentséget, melyet a magyar állam rendkívüli nagy eladósodására nekünk rendszerint fel szoktak hozni, de legnagyobb sajnálatomra egyáltalában nem vagyok abban a helyzetben, hogy azon mentségeket kellőleg méltányolni tudnám. Nem tudom méltányolni azért, mert egész határozott tudomásom van arról, hogy a XIX. század folyamán a világ összes országai nagymérvű kulturális beruházásokat és előhaladást tettek és mégis, ha megnézzük más államok helyzetét, azt fogjuk látni, hogy azok nem adósodtak el annyira, mint mi, vagy ha. el is adósodtak, saját állampolgáraiknak ós nem idegeneknek lettek adósai, és azonkívül még abban a helyzetben is voltak, hogy tudtak nekünk kölcsönt adni. Ha a kultúra, előrehaladásával minden nemzet oda jutna, hogy birtokainak idegen kezekre kellene jutni, hogy az egész nemzetnek el kellene merülni az adósságok árjában, akkor hitem szerint az emberek egyáta Iában nem igyekeznének valami nagyon a kultúrállam létesítésére; de a mint a tapasztalat bizonyítja, ez egészen máskép áll. Ennek a nagymérvű eladósodásnak és nyomornak, a melyben, nem mondom, hogy az összes nagybirtokosok, palotatulajdonosok, bankigazgatók, hanem a. középosztály, a kisbirtokos, az iparos, a kereskedő, a munkásosztály smlődik, egyedüli oka. az, hogy a. közgazdasági téren nem lehettünk függetlenek, és alája voltunk vetve a nálunk sokkal erősehb és hatalmasabb Ausztria, közgazdasági érdekeinek. Tőlünk az követeltetett, hogy kulturállamot tartsunk fenn, de elzáratott a lehető-