Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

3|p2 082. ors?ág«s -ülés 1901. san nem hallgathatom el azt a kérdést sem, a . melyet per tangentem megütött a, képviselő úr, s a mely ezzel összefügg: tudniillik a tisztviselők különösen a kisebb dotácziójú tisztviselők sanyarú, kétségtelenül a mai megélhetési viszonyoknak meg nem felelő helyzetét. Az állam tett annyit, a mennyit tehetett a nuílt években, sőt sokat tett. Ez kétségtelen és ezt minden tisztviselőnek el kell ismerni. De. a. mit ez irányban megenged az ország pénzügyi és gazdasági helyzete, azt ezután is meg kell tenni. Komolyan foglalkozunk is azzal, hogy mikép kell a tisztviselőnek anyagi helyzetén az adott és a pénzügyi helyzet által megteremtett kereteken belül segíteni. Már most vegyük konkrété a két kérdést, a mit a t. képviselő úr felhozott, hogy a díjnokok és a kisebb kezelő tisztviselők munkaerejének nagyobb kihasználása mellett, az időnek jobb felhasználása mellett lehetne a számot leszállítani, a kicsiny tisztviselőket ez által jobban dotálni ós a kezelést gyorsabbá és egyszerűbbé tenni. A mi az időbeosztást illeti, arról sokat beszélhetnék. Mert a mostani egész munkabeosztás nemcsak a tisztviselőknél, nemcsak a hivatalokban, de általában a magyar társadalomban a. lehető legalkalmatlanabb arra, hogy gyors és kimerítő munkát teljesíthessünk. (Ugy van! Ugy van.') Én sohasem éreztem jobban, mint most, mióta itt ülök és két aclminisztrácziót vezetek, mióta a kormám- élén állok és az ország ügyeit intézem, sohasem éreztem annyira, hogy a munkabeosztással, a melylyel mi a napnak legbecsesebb részét felhasználatlanul hagyva, igazán erőt és időt pocsékolunk ; azt a munkát, a melyet az államnak és a társadalomnak teljesíteni kell, hogy feladatának magaslatán álljon, mint ezt Európa többi népei teszik, teljesíteni nem lehet. Mi összpontosítjuk, összezsugorítjuk az egész munkaidőt reggeli 9 órától l-ig, vagy délután kettőig, és a napnak a többi részét el hagyjuk veszni. Ez helytelen beosztás. (Úgy van! Úgy van!) Ez a képviselőház ülésezéseitől kezdve a hivatali burokig és a társadalom mindenik munkájára nézve helytelen mindenütt. (Úgy van! Ugy van!) Itt tehát segíteni kell. Az igazi munkás ember, még a földmíves is, másképen rendezi be munkaidejét. És másképen kell berendezni a szellemi munkát is. Remélem, hogy érinek is el fog következni az ideje. Én csak azért elintettem ezt, mert összefügg a kérdósseh Áttérek most a konkrété feltett kérdésre, ós erre vonatkozólag is abban a helyzetben vagyok, hogy igenis érzem azt és előbb is éreztem, .sőt Tisza István t. barátom engem magánúton figyelmeztetvén a kérdésre, miután márczius lS-áu, liétföu. tudta, hogy az egyszerűsítés kérdésével foglalkozom, —• helyesen tette, köszönettel vettem — azóta konkrét alakban-is foglalkoztam vele, s meggyőződtem arról, hogy a díjnökok mai rendszere, a díjnökok alkalmazásának mai módszere csakugyan nem felel meg a kívánalmak nak. (Ugy van! Ugy van!) Én azt tartom ós' a belügyminisztériumban már tárgyalás alá is vettem, hogy az nem helyes dolog, hogy tisztán csak a délelőtti órák használtadnak ki, délután pedig a díjnok elmegy dolog nélkül és ha kap más munkát, úgy dolgozik, ha nem kap, elvesztegeti a. többi időt. (Iga,;! Úgy van!) Én azt az elvet akarom keresztül vinni, hogy délután is dolgozzanak az emberek, ennélfogva jobban díj áztassanak, több munkát teljesítsenek ős azt kevesebben végezzék. (Elénk helyeslés. Ugy van! Úgy van!) A kérdés megoldásának kétségtelenül ennek kell lenni ós ez vezet engem az egyszerűsítésnél is. Először is azáltal az adminisztráczió jobbá, gyorsabbá, könynyebbé tétetik. Ez az államnak, a társadalomnak, a, polgároknak érdeke. De másodszor a tisztviselők sorsán is lehet ezzel javítani. Ezt a második szempontot is nagy figyelemben részesítem. Mert áll az, hogy felesleges, főleg manipulacziónális munka az a sok irka-firka, a sok ide-oda irás, sok felesleges parallel munka majdnem olyan holt ballasztját képezi az állami adminisztrácziónak, mint akár az a túlsúly a hajón, a mely azt gyors haladásában akadályozza. Ezen tehát segíteni kell. De rögtön nem lehet, és ha azonnal keresztül akarnám ezt vinni, akkor 15 díjnokot el kellene bocsátanom. Az j)<?dig nem méltányos dolog, hogy elbocsáttassanak azok, a kik arra. nem szolgáltattak okot. Én hát azt a rendszert akarom követni, hogy ezután több díjnokot nem veszek fel, (Helyeslés.) az üresedésben levő díjnoki helyeket nem töltöm be, hanem ezeknek a munkáját bizom a. többi díjnokokra, s akkor délután is foglalkoztatom őket ós ezért jobb díjazásban részesítem őket. (HelyeMés.) Ezeket voltam bátor elmondani. (Élénk helyeslés jubbfelöl) Buzáth Ferencz jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. képviselőház! (Zaj. Elnökrsenyet. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A mint méltóztatnak tudni, a magyar 'állam ma összes tartozásainak kamatai fejében nem kevesebb, mint 295,711.985 koronát fizet, a mi más szavakkal annyit is tesz, hogy mindazoknak a bevételeknek, a melyekhez az állam égy^enes adókból, fogyasztási adókból, dohányból, sójövedókből, vasúti szállításokból, gyárakból stb. bevesz, szinte egy harmad-, és jóval több, mint egy negyedrészt, állami, kamatok törlesztésére kell fordítani. A mikor