Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-682
(482. országos illés 1901. márczius 18-án, hétfőn. 331 trácziójában; nemcsak a belügyi tárcza költségvetésének keretében, vagyis a. szorosabb értelemben vett belügyi közigazgatásban, hanem a többi közigazgatási ágakban is, annak a nagy munkának, a mely az adminisztráczionális reform előzménye, tehát nemcsak önmaga egy nagy reform, hanem egy nagy reformnak az előkészítése. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ennek az egyszerűsítésnek szükségét e házban már nem egyszer hangsúlyoztam, sőt ki is fejtettem ezeket az elveket a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor itt e házban, és részletesebben a, pénzügyi bizottságban, a hol erről szó volt, és a hol az e fajta kérdéseknek alapos, részletes megbeszélése sokkal könnyebb ós sokkal természetesebb. Én ezen egyszerűsítési reformra nézve, a mely fel akarja ölelni az egész adminisztráeziót, ós annak minden részét, a következő eljárást követtem. Tisztába jöttem magammal bizonyos elvek iránt: felvettem egyes oly intézkedéseket, oly reformokat, a melyeket az élet czélirányosnak, helyeseknek bizonyított. Összegyűjtöttem az erre való anyagot úgy benn az adminisztráczió körében, mint künn az országnak azon egyes részeiben, — a különböző közigazgatási ágazatok szerint, — a hob ismertem oly szakférfiakat és közigazgatási tisztviselőket, a kik érzékkel birnak e kérdés iránt, s a kellő gyakorlat és tapasztalatok felett rendelkeznek, a kik tehát lítímrfcatást tudnak tapasztalataik alapján adni arra nézve, hogy mi volna helyes. Az így összegyűlt anyagot feldolgoztam ós elveket állapítottam meg ; részletesen megállapítottam az egyes tételeket, hogy ezt és ezt, ilyen ós . ilyen sorrendben kívánom, és ilyen ós ilyen rendszer szerint kell megtenni. (Halljuk! Halljak!) A mikor ez megtörtént, az ország törvényhatóságaihoz intéztem egy kérdést, valamennyivel közölvén az anyagnak azt a szubsztrátumát, melyet tételről-tételre már feldolgozva odaállítottam eléjük: a leendő egyszerűsítési reform alapelveit. Azt mondtam, hogy hallgassa meg minden törvényhatóság a maga kebelében mindazokat a közigazgatási gyakorlattal, tapasztalattal és szakértelemmel biró férfiakat, a kik ezen elveken kivűl még más egyes reformokat, vagy olyan nézeteket tudnak elém terjeszteni, a melyeknek esetleg hasznát vehetnem. Egyúttal mondjanak véleményt arra nézve, hogy ezen elvek a maguk körében alkalmazva, képesek-e az adminisztráezióban azt az egyszerűsítést eredményezni, a mérvet czóloztam. Mikor ezt megtettem, bizonyos záros határidő alatt, — két hónapot adtam — beérkezett az egész anyag. Ez az anyag most van feldolgozás alatt. Nem mondhatom, hogy 7 minden részlet iránt már megállapodás jött létre, de az egész munkálat túlnyomó nagy része annyira tisztázva van, hogy nemcsak magam vagyok tisztában az iránt, hogy mi a, teendő, hanem azok a, törvényjavaslatok, ós azon törvényjavaslatok alapján, majd ha törvényerőre emeltetnek, kibocsátandó rendeletek vázlata is készen van ós pedig két vagy három irányban, melyekkel ezen reformot keresztülvinni akarom. Sőt ezt megelőzőleg már a központi igazgatásnál — talán egy éve múlt — bizonyos egyszerűsítéseket a magam tárczája körében, a belügyminisztériumban már is létesítettem, a társminisztériumokat pedig felszólítottam valamennyit, hogy a központi igazgatásnál ez egyszerűsítések közül, melyeknek czélja a felesleges munka kiküszöbölése, a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb eljárás behozatala és ennek következtében, a mennyire lehet, a inanipuláczionális tisztviselők számának leszállítása a maguk körében is azt, a mit alkalmasnak találnak, léptessék életbe és hajtsák végre. így akarok eljárni. Hogyha készen lesz ez a törvényjavaslat, ez egész munkát, a mely már, mondhatom, az elkészülés legutolsó stádiumáig jutott, annak idején elő fogom terjeszteni a képviselőháznak. Azt is helyesnek tartom, hogy ez az egész reform egyes részleteiben oldassák meg. Én magam is azt tapasztaltam, a mint belemélyedtem ebbe a munkába, hogy itt igen sok a tennivaló és hogy igen sok kérdést lehet ebbe a dologba belevonni, nagyon sok közigazgatási ágazatot, a hol ilven egvszerűsítés nemcsak szükséges, hanem eminens haszna magára a közigazgatásra!, a, tisztviselőkre és a kérdés ímancziális oldalára is szembetűnő. De ón sem akarom, ha nem birom az egészet előterjeszteni, hosszú időre relegálni a dolgot csak azért, hogy mindent előtérj eszszek, hanem, a mit kiszakítva ide tudok hozni, azt rendezzük, a mennyiben szükséges bizonyos elvek kimondása által törvényhozási úton is. Mert vannak dolgok, például a fórumok rendezése, a felébbviteli kérdések rendezése, bizonyos kommasszálások. a, bírósági pénzek kezelésének methodikája, a müvet törvényben kell kimondani. Valószínű tehát, hogy egyes fontosnak látszó dolgokat és reformrészeket kiszakítva az egészből, fogok idehozni olyanokat, a melyeket életbe lehet léptetni a nélkül, hogy az egészet megbolygatnánk. Ez általában szolgáljon válaszúi azokra, az észrevételekre és ennek a kérdésnek elvi részére, a melyet t. barátom gróf Tisza István felvetett. E kérdésnek rendezésével kapcsolato12*