Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-682
33() *>82. országos ülés ÍWÍi raározius 18-án, hétfőn. kezdeményezést vigye a megvalósítás terére a részletekben, úgy a mint annak egyes fontos részletei már megértek az életbeléptetésre. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, a javulásnak alaposabb, gyökeresebb részét is keresem; de azt hiszem, ettől eltekintve is sokat tehetünk az itt mutatkozó bajok szanálására és illetőleg kiegészíthetjük ezen egyszerűsítési eljárást egy más üdvös eljárással: kiegészíthetjük azáltal, ha más időbeosztást léptetünk életbe a segédhivatalokban. Mert hiszen lehetetlen észre nem venni azt az anomáliát, hogy az állam egyfelől oly kevéssé dotálja, különösen ezen tiszviselői kart, hogy azokat valóban a legképtelenebb anyagi helj'zetbe juttatja, de másrészről munka erejöket sem használja ki. Hiszen négy, legföljebb öt órai munka az, de átlagban bizonyosan nem tehető négynél többre, a melyben e tisztviselői kart az állam igénybe veszi; már pedig semmi irányban, semmiféle szempontból sem lehet azt mondani, hogy ezen tisztviselői kar munkaereje még háromnégy órai munkát naponta: meg ne birna. Hiszen nézzük meg, t. képviselőház, hogy áll a dolog. Kik dolgoznak sokat, kik dolgoznak hót-nyoloz órát, talán tölthet is a minisztériumban? Dolgozik az az egynehány kiváló ember, a ki fárasztó munkát végez, a kinek az egész szellemi képessége valóban oda van szegezve az ügyekhez és valóban igénybe van véve, a. Ind tehát a munkaerő kíméléséről sokkal inkább lehetne beszélni. De épen azok, a kik gépieseid), kevesebb felelősséggel, kevesebb gonddal, a szellemnek, az agyvelőnek kevésbbé intenzív munkásságával járó feladatokat végeznek, épen azok a napnak csak kisebb részén át vannak elfoglalva. Én tehát azt hiszem, hogy a közigazgatásnak is, a tisztviselői karnak is igen sok baján segíteni lehet azáltal, ha legalább egyelőre a segédhivatalokban a munkaidő tetemesen meghoszszabbíttatik, s akkor ugyanazt a munkatömeget kisebb létszámmal, de aránylagosan jobban díjazott tisztviselői karral végeztethetik, (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Nem képzelem ezt úgy, hogy most ezt rohamos átváltoztatással léptessük életbe aként, hogy a díjnoki személyzet nagy részét elbocsássuk : ettől, azt hiszem, humanitárius szempontból tartózkodni kell; de pár esztendő alatt meg lehet oldani a dolgot már azáltal is, ha a napidíjakra felvett újabb összegeket nem a személyzet szaporítására, hanem a meglevő személyzetnek külön díjazás mellett rendkívüli munkaidőben való kihasználására fordítjuk. És ugyanez az eljárás volna nézetem szerint követendő az üresedések betöltésénél is. A hivataltiszti, irodatiszti, írnoki karban mutatkozó üresedések betöltetnének a díjnoki karnak kiválóbb tagjai által, és a létszámnak itt mutatkozó csökkenése ismét arra volna felhasználható, hogy ne új díjnokokat alkalmazzanak, hanem a meglevő személyzetet külön díjazás mellett hosszabb ideig fogialkoztaissák. Hát én azt gondolom, hogy így néhány év alatt minden rázkódtatás, egyeseknek kenyerüktől való megfosztásai nélkül lehetségessé válik az, hogy az az öszszcg, a mely ma ilyen czélokra fordíttatik, a kisebb személyzet között, de úgy osztassék meg, hogy egyre-egyre aránylagosan nagyobb díjazás essék. Ezáltal meg lenne oldva először az irnoki, díjnoki és számtiszti kar anyagi viszonyai rendezésének kérdése az állam minden újabb megterhéltetése nélkül, másodszor lényegesen javíttatnék és gyorsíttatnék az ügymenet is. Mert méltóztassék meggondolni: (Halljuk! Halljuk!) ha a segédhivatalok munkaideje kiterjed a délutáni órákra is. úgy, hogy a beérkező ügydarabok felszerelése ós fogalmazásra, vagy érdemleges elintézésre való előkészítése megtörténhetik a délutáni órákban is. és ha. a délig elintézett ügyek délután a segédhivatalokban feldolgoztatnak: ezáltal minden egyes aktának körforgása az illető hivatalban a beiktatástól az elintézésig ós kiadványozásig, azt hiszem, több nappal meg fog rövidíttetni, a- mi ismét lényeges javulásra vezet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekre kívántam a t. ház figyelmét felhívni. Konkrét indítványt e téren tenni nem kívánok, csupán azon kéréssel fordulok az igen tisztelt kormányhoz, hogy szives figyelmét erre 3: kérdésre kiterjeszsze, és lehetőleg már a folyó évben is akként intézkedjék, hogy a beálló üresedések fogytán felszabaduló ós rendelkezésre álló összegeket ne a személyzet szaporítására, és ne az új egyének alkalmazására, hanem az általam jelzett intézkedések életbeléptetésére fordítsa. A szakaszt egyébiránt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés, a melyet Tisza István t. barátom itt most felvetett, minden esetre igen figyelemre méltó kérdése adminisztrácziónknak; oly kérdés, a melynek bajait orvosolni és a melyre vonatkozólag behatóan ós kimerítően intózke'dni ón is szükségesnek tartom. De hát ez csak egy kis része annak a nagy munkának, a melyet már talán egy évvel ezelőtt megindítottam; annak a munkának, a melynek czélja az adminisztráczió keretében lehető egyszerűsítéseket létesíteni, (Helyeslés jobbfelöl. Egy hány balfelöl: A központban!) és pedig nemcsak a központban, hanem az ország egész a.dminisz-