Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

33() *>82. országos ülés ÍWÍi raározius 18-án, hétfőn. kezdeményezést vigye a megvalósítás terére a részletekben, úgy a mint annak egyes fon­tos részletei már megértek az életbeléptetésre. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, t. ház, a javulásnak alaposabb, gyökeresebb részét is keresem; de azt hiszem, ettől eltekintve is sokat tehetünk az itt mu­tatkozó bajok szanálására és illetőleg kiegé­szíthetjük ezen egyszerűsítési eljárást egy más üdvös eljárással: kiegészíthetjük azáltal, ha más időbeosztást léptetünk életbe a segéd­hivatalokban. Mert hiszen lehetetlen észre nem venni azt az anomáliát, hogy az állam egy­felől oly kevéssé dotálja, különösen ezen tisz­viselői kart, hogy azokat valóban a legkép­telenebb anyagi helj'zetbe juttatja, de más­részről munka erejöket sem használja ki. Hiszen négy, legföljebb öt órai munka az, de átlag­ban bizonyosan nem tehető négynél többre, a melyben e tisztviselői kart az állam igénybe veszi; már pedig semmi irányban, semmiféle szempontból sem lehet azt mondani, hogy ezen tisztviselői kar munkaereje még három­négy órai munkát naponta: meg ne birna. Hiszen nézzük meg, t. képviselőház, hogy áll a dolog. Kik dolgoznak sokat, kik dolgoz­nak hót-nyoloz órát, talán tölthet is a minisz­tériumban? Dolgozik az az egynehány kiváló ember, a ki fárasztó munkát végez, a kinek az egész szellemi képessége valóban oda van szegezve az ügyekhez és valóban igénybe van véve, a. Ind tehát a munkaerő kíméléséről sokkal inkább lehetne beszélni. De épen azok, a kik gépieseid), kevesebb felelősséggel, keve­sebb gonddal, a szellemnek, az agyvelőnek kevésbbé intenzív munkásságával járó felada­tokat végeznek, épen azok a napnak csak kisebb részén át vannak elfoglalva. Én tehát azt hiszem, hogy a közigazgatásnak is, a tisztviselői karnak is igen sok baján segíteni lehet azáltal, ha legalább egyelőre a segéd­hivatalokban a munkaidő tetemesen meghosz­szabbíttatik, s akkor ugyanazt a munkatöme­get kisebb létszámmal, de aránylagosan jobban díjazott tisztviselői karral végeztethetik, (He­lyeslés jobb- és balfelöl.) Nem képzelem ezt úgy, hogy most ezt rohamos átváltoztatással lép­tessük életbe aként, hogy a díjnoki személy­zet nagy részét elbocsássuk : ettől, azt hiszem, humanitárius szempontból tartózkodni kell; de pár esztendő alatt meg lehet oldani a dol­got már azáltal is, ha a napidíjakra felvett újabb összegeket nem a személyzet szaporí­tására, hanem a meglevő személyzetnek külön díjazás mellett rendkívüli munkaidőben való kihasználására fordítjuk. És ugyanez az eljárás volna nézetem szerint követendő az üresedé­sek betöltésénél is. A hivataltiszti, irodatiszti, írnoki karban mutatkozó üresedések betöltet­nének a díjnoki karnak kiválóbb tagjai által, és a létszámnak itt mutatkozó csökkenése ismét arra volna felhasználható, hogy ne új díjnokokat alkalmazzanak, hanem a meglevő személyzetet külön díjazás mellett hosszabb ideig fogialkoztaissák. Hát én azt gondolom, hogy így néhány év alatt minden rázkódta­tás, egyeseknek kenyerüktől való megfosztásai nélkül lehetségessé válik az, hogy az az ösz­szcg, a mely ma ilyen czélokra fordíttatik, a kisebb személyzet között, de úgy osztassék meg, hogy egyre-egyre aránylagosan nagyobb díjazás essék. Ezáltal meg lenne oldva először az irnoki, díjnoki és számtiszti kar anyagi viszonyai rendezésének kérdése az állam min­den újabb megterhéltetése nélkül, másodszor lényegesen javíttatnék és gyorsíttatnék az ügymenet is. Mert méltóztassék meggondolni: (Halljuk! Halljuk!) ha a segédhivatalok munka­ideje kiterjed a délutáni órákra is. úgy, hogy a be­érkező ügydarabok felszerelése ós fogalma­zásra, vagy érdemleges elintézésre való elő­készítése megtörténhetik a délutáni órákban is. és ha. a délig elintézett ügyek délután a segédhivatalokban feldolgoztatnak: ezáltal minden egyes aktának körforgása az illető hivatalban a beiktatástól az elintézésig ós kiadványozásig, azt hiszem, több nappal meg fog rövidíttetni, a- mi ismét lényeges javulásra vezet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekre kívántam a t. ház figyelmét fel­hívni. Konkrét indítványt e téren tenni nem kívánok, csupán azon kéréssel fordulok az igen tisztelt kormányhoz, hogy szives figyel­mét erre 3: kérdésre kiterjeszsze, és lehetőleg már a folyó évben is akként intézkedjék, hogy a beálló üresedések fogytán felszabaduló ós rendelkezésre álló összegeket ne a személyzet szaporítására, és ne az új egyének alkalma­zására, hanem az általam jelzett intézkedé­sek életbeléptetésére fordítsa. A szakaszt egyéb­iránt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép­viselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés, a melyet Tisza István t. barátom itt most fel­vetett, minden esetre igen figyelemre méltó kérdése adminisztrácziónknak; oly kérdés, a melynek bajait orvosolni és a melyre vonat­kozólag behatóan ós kimerítően intózke'dni ón is szükségesnek tartom. De hát ez csak egy kis része annak a nagy munkának, a melyet már talán egy évvel ezelőtt megindítottam; annak a munkának, a melynek czélja az adminisztráczió keretében lehető egyszerűsíté­seket létesíteni, (Helyeslés jobbfelöl. Egy hány balfelöl: A központban!) és pedig nemcsak a központban, hanem az ország egész a.dminisz-

Next

/
Thumbnails
Contents