Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

328 68äl országos ülés 1901. márc/ins 18-án, hétfőn. Ausztriához való viszonyunk bizonytalansága. Közgazdasági életünk üdvös fejlődéséhez egy biztos bázis, egy szilárd pont kell, melyen megvethessük lábunkat. Ausztriához való viszonyunkban pedig, fájdalom, hiányzik a biztos bázis, a szilárd alap«. No lám, egyszerre hiányzik a bázis, egyszerre hiányzik a biztos alap. (Zaj johbfelöh Hall juh! Halljuk! a szélső haloldalon.) 'Thaly Kálmán: Az 1867 : XII. törvényczikk hol van? (Zaj.) Csávolszky Lajos: Egész közgazdasági kiegyezkedósünk, melyet mi a viszonosság ós önrendelkezési jogunk alapján szabályoztunk Ausztriával, egyszerre a levegőben lóg, nincs alapja, nincs bázisa. Hiszen ezt úgy hiszem, mi nagyon sokszor mondtuk az ellenzék részéről, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a pénzügyminiszter úr mindig ellenkező véleményen volt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nagyon csodálatos, hogy a pénzügyminiszter úr most egyszerre más véleményen van. Nagyon érdekes, volna tudni, hogy mit szól ehhez a miniszterelnök úr? (Tetszés a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr még nem régen, 1899. november 7-én azt mondta nekünk, hogy: »a tényleges állapot fentartása Ausztriával a viszonosság alapján biztosítva van«. Tehát a mi biztosítva van, hogy lehet az a pénzügyminiszter úr szerint bizonytalan? A mire a miniszterelnök úr azt mondja, hogy biztos, hogy lehet az a pénzügyminiszter úr szerint egészen bizonytalan ? A mikor mi a miniszterelnök urat nagyon erősen támadtuk innen, épen azért, hogy egész kiegyezkedósünk, egész közgazdasági életünk Ausztriával a levegőben lóg, hogy bizonytalan, hiányos és homályos: akkor a miniszterelnök úr felállt ós nekünk azt mondta, hogy Ausztriával a gazdasági kérdések programmszerüen lebonyolíttattak, úgy, a mint azok tervezve és a háznak bejelentve lettek. Semmi sem jött közbe, a mi azon változtatott volna. A közgazdasági egyezség befejezett tény, életbenmaradása törvény által biztosítva van. Ez a kérdés tisztán áll, ezt a kérdést nem fedi semmi homály «. Már most nem tudom, mi az igaz. A pénzügyminiszter úr épen az ellenkezőket mondja. A pénzügyminiszter úr szerint a miniszterelnök úr minden állítása hiábavaló dolog, mert ez nem így van. Közgazdasági kiegyezkedósünk Ausztriával a levegőben lóg, az bizonytalan, és ez minden bajunknak a kútforrása,. Csodálatos, t. ház, hogy e kabinet ilyen politika mellett mégis még exisztálhat. (Igazi Úgy vau! a szélső baloldalon.) De a pénzügyminiszter lír beszédéből mégis a legérdekesebb az, a mit most leszek bátor felolvasni. (Halljuk ! Hall juh!) Azt mondja a pénzügyminiszter úr : Miután mi határozottan rá vagyunk utalva arra, hogy mi Ausztriát, mint egységes ós biztos piaczot a magunk számára megtartsuk, ne nézzük mi azt, hogy ezen kiegyezkedés által az osztrákok nyernek-e, vag}- nem nyernek, hanem miután nekünk együtt kell maradni, csináljuk meg a kiegyezkedóst. Lukács László pénzügyminiszter: Tessék szószerint idézni! Csávolszky Lajos: Mit jelent ez, t. ház? Jelenti azt, hogy a kiegyezést nekünk véglegesíteni kell, mert az együttrnáradás múlhatatlanul szükséges, mert reá vagyunk .utalva a piaczra,, tehát nekünk múlhatatlanul véglegesítenünk kell a kiegyezkedóst, tekintet nélkül arra, hogy az osztrákok nyernek-e ezzel, és előnyben vannak-e, vagy sem a tényleges állapottal szemben. Ez semmi egyéb, mint a Baernreither-fóle javaslat, mely azt mondja, hogy véglegesíteni kell a kiegyezést,de úgy, hogy az osztrákok nyerjenek mellette. És a miniszterelnök úr akkor is felállt arra az interpelláczióra, a melyet Polónyi Géza t. képviselő úr intézett hozzá, mindjárt kijelentette, hogy a Baernreither-fóle javaslatot helyesnek el nem ismeri ós nem hajlandó a tényleges állapottal szemben semmi előnyt sem adni az osztrákoknak csak azért, hogy egy végleges kiegyezés létesüljön Már most egy kabinettel állunk szemben, a melynek feje a.zt mondja, hogy nekünk az összeférhetetlenségi törvényt meg kell csinálni. Szavát adta reá. És azt mondja, hogy azon képviselőket, a kik állásukat utilizálni akarják. . . . Rakovszky István: Hát ilyenek is vannak? (Derültség a baloldalon.) Csávolszky Lajos: . . . ki kell zárni a parlamentből, valamint azokat is, a kik a kormánytól függő helyzetben vannak. A pénzügyminiszter pedig azt mondja erre, hogy ez veszedelmes volna, mert ezáltal közgazdaságunk megromlanék, a társadalmi összeolvadás lehetetlenné lesz, és az idegen tőke nem fog ide bejönni. A kabinet feje azt mondja, hogy az a kiegyezkedés, a melyet mi a viszonosság-mellett, az önrendelkezési jog alapján Ausztriával megkötöttünk, ma tökéletesen biztos. A kabinet pénzügyminisztere viszont azt mondja, hogy ez nem igaz, nem biztos, hogy az a levegőben lóg és közgazdasági bajaink egyik főforrása, mert nem szilárd alapon nyugszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kabinet feje azt mondja, hogy a Baern-