Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

082. oi-szágos ülés 1901, Áttérünk most már napirend szerint a folyó évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 1013,1017) részletes tárgyalására. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Elnök: Van-e észrevétel a czímre ? (Nincs.') Ha nincs, elfogadtatik. Nyegre László jegyző (olvassa az i. §-t). Buzáth Ferencz jegyző: Csávolszky Lajos ! ,Csávolszky Lajos: T. ház! A felolvasott szakaszt nem fogadom el. Lehetetlen azonban, hogy a pénzügyminiszter úrnak szombaton tartott beszédére itt a ház ós az ország figvelmót sürgősen fel ne hívjam. (Halljuk! Bálijuk!) Ennek a beszédnek az irányzata az ország érdekeire nézve nagy veszedelmet rejt magában; alkotmányos életünkkel ós alkotmányos szokásainkkal pedig egészen ellentétes irányzatai. Valóságos megdöbbenést kell, hogy keltsen az minden emberben, a ki a pénzügyminiszter úr szombaton tartott beszédét figyelemmel hallgatta, vagy elolvasta. (Úgy van! a szélső baloldalon). Két részből áll ez a beszéd. Az első rósz a leghatározottabb izgatás az összefórhetlenségi törvény ellen; a második rósz a kiegyezkedés véglegesítésének sürgetése minden áron ós minden körülmények között. A pénzügyminiszter úr ezeket mondja : (Hajijuk! Halljuk!) * Közgazdasági romlásunknak, fájdalom, politikai okai vannak. Ismeretes, hogy minálunk, itt a házban ós a házon kivöl is, a gazdasági íoglalkozások egész sorozata: bankok, takarékpénztárak, ipari, kereskedelmi, építési és közlekedési vállalatok működése úgy pertraktáltatik, úgy Ítéltetik meg, mintha legalább is a magántulajdon ellen elkövetett merényletekkel egy színvonalon állana. Ha így gondolkozunk a gazdasági tevékenység különböző ágairól, ne csodálkozzunk, ha az emberek óvakodnak ezekkel foglalkozni ós hogy az idegen tőke nem nagyon tolakodik ide elhelyezést keresni«. Megjegyzi még a pénzügyminiszter úr, hogy »úri ember a maga gyermekét ily alárendelt foglalkozásra azért nem is neveli«. Ha ennek a beszédnek nem minden szava, nem minden betűje a készülőiéiben lévő öszszeférbetlenségi törvényjavaslat ellen irányúi: úgy ennek a beszédnek abszolúte semmi értelme sincs, (Igaz! Úgy van! a szélső hal oldaton.) mert komolyan ós világos 'elmével mikép lehet azt mondani, hogy ma Magyaroszágon a bankok, takarékpénztárak, iparvállalatok és kereskedelmi intézetektől vonakodnak az emberek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hisz nincs márczius 18-án, liétfön. 327 ma Magyarországon keresettebb állás, mint egy banknál az igazgatói, vágj- takarékpénztárnál az igazgatótanácsosi állás. Nemhogy óvakodnának az emberek odamenni, hanem rohamosan tódulnak oda a lársadalom minden osztáfyáhól, grófok, bárók és polgárok egyaránt. Hol van az a takarókpénztár, a. mely alkalmazottak hiányában szenved, mondja meg a pénzügyminiszter úr ós 24 óra alatt számtalan úri ember fogja zaklatni azt az intézetet igazgatósági állásokért. Azt mondja a pénzügyminiszter úr, ne gondolkozzunk így ezen gazdasági tevékenység* különböző ágairól. De hát ki az, a ki nem a kellő tisztelettel, nem a legnagyobb becsüléssel gondolkozik a gazdasági tevékenység ágairól ? Hol látta, hol hallotta a pénzügyminiszter űr, hogy azokat az embereket, a kik a gazdasági tevékenység körében mozognak és a kik munkával foglalkoznak, nem a kellő tisztelettel könryezi az egész társadalom, és hogy azokat megvetik, vagy lenézik? Sehol! Itt lehetetlen, hogy más lebegett volna a pénzügyminiszter úr előtt, mint azok az összeférhetlenségben leledző képviselő urak, a kik itt a házban ós a házon kívül — a mint helyesen jegyezte meg — nem részesülnek kellő tiszteletben, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem azért, mert gazdasági tevékenységet fejtenek ki, hanem azért, mert a választók megbízólevelét, a képviselői állást és a törvényhozás méltóságát privát üzleti czélokra használják fel. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ez már igaz! Ez, már tény! (Zaj jobb felől.) Csávolszky Lajos: És midőn ezek ellen szigorú összeférhetetlenségi törvényt akar a törvényhozás hozni és azt szigorúan keresztül is akarja vinni, a pénzügyminiszter úr előáll és a legabszurdabb indokolással meg akarja azt akadályozni ós izgat ezen törvény létrehozása ellen. Azt mondja a pénzügyminiszter, hogy ha ilyen összeférhetetlenségi törvényt hozunk, — mert hisz ez van a beszédben, — akkor az idegen tőke nem fog itt elhelyezést keresni ós közgazdaságunkat romlásba fogjuk vezetni. Benne van ez ebben a beszédben, csakhogy az a. baj, hogy a, pénzügyminiszter úr nem bír erkölcsi bátorsággal soha nyíltan megmondani véleményét mindig ós minden körülmények között, hanem alakoskodással rontja meg közéletünket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja továbbá a pénzügyminiszter úr beszédének második részében, hogy: »közgazdasági bajainknak második kútforrása