Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

081. országos iilás 1901. márc/ins 16-án, szombaton. ;]23 sőt örvendek, hogy megtettem, mert úgy látom, hogy az igazságügyminiszter úrnál megvan a hajlandóság a valóságot kideríteni és a sze­rint járni el. De ez eg3nnagában nem elég. Mert Cson­grádmegyében egy sajátságos rendszer áll fenn. Ellenzéki emberek ellen rendszeres ember­vadászat történik, (Mozgás jobbfelől.) s ezen embervadászatra a, közigazgatás és, fájdalom, a mi igen szomorú, részben az igazságszolgál­tatás is fel- és kihasználtatik. Ha valaki figye­lemmel kisérte — én igazán csak azóta kisérem figyelemmel, mióta ezen mterpelláczió­mat megtettem — a csongrádmegyei dolgo­kat, folyton tapasztalhatta, hogy a lapokban jöttek a legkülönösebb informácziók és mindig az Országgyűlési Értesítő révén, a mely egy félhivatalosszerű kőnyomatos. Ebben jöttek a legőrültebb közlemények, (Halljuk! Hall jak! bal felöl.) a melyekben például az van, hogy maga egy Bogdán nevű csendőr-őrmester, a ki ott Szentesen, úgy látszik, a csendőrség parancs­noka, fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, a fegyelmi vizsgálat rendén a hadnagynak ki­jelentette, hogy Hegyi Antal semmi kézbesí­tést nem vesz el, Hegyi Antalnak idegbaja megsúlyosbbodott, Hegyi Antalnak gondnok­ság alá helyezése és az őrültek házába, való vitele tovább nem halasztható. (Zaj bal felöl.) Bocsánatot kérek, szégyenlem. hogy a magyar sajtó ide tud sülyedni, hogy ilyen közleménye­ket rendszerrel átvesz és azon politikai méreg­keverőknek, a kik egyes embereket kiszemel­nek és azokat üldözőbe veszik, (Ugy vem! bal­felöl.) és az üldözés rendjén azokat egészen a kétségbeesésig hajtják, segédkezesd! szolgál. (Zaj jobbfelöl.) Hegyi Antal ellen néhány év óta, a legerősebb és a, legnagyobb vádak emel­tettek egyházi és birói hatóságok előtt ós az a Hegyi Antal, a kiről csak február első napjai­ban is ez a közlemény megjelent, legutóbb a szegedi törvényszék előtt izgatással vádolva. a tárgyaláson magát védelmezte, még pedig­len egy órai beszédben, a minek következése az lett, hogy maga a bíróság teljesen fel­mentette őt az izgatás vádja alól. Természetes, t. ház, hogyha egy ember az egész közigazgatási apparátussal és egy politikai hatalommal szemben magára hagya­tik ós folyton igazságtalanságot igazságtalan­ság után tapasztal, ha valakiről olyan szenny­iratokat bocsátanak ki, mint a milyet az én kezeimhez is küldöttek, csak azóta, hogy ezt az interpellácziót megtettem, egy ilyen ember­nek, ha egyházi állást tölt be. erkölcsi maga­tartására nézv^e külön bírósága s annál a poli­tikai hatóságnál sokkal kényesebb ós Anyá­sabb bírósága is van: az egyházi hatóság. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Ah! Ah!) Kérem, nem lehet ezt ahgálni, mert ez kétségtelen. (Úgy van! balfelöl.) Nem kell azon csodálkozni, hogy az az ember izgatottá válik. Már most bocsánatot kérek, milyen közállapotok lehetne]? Csongrá­don, ha egy járásbiró annyira megfeledkezik magáról, (Igaz! Úgy van! balfelől) hogy a tem­plomba misézni menő papot a templom ajtajá­nál elfogatja és nem törvényesen kibocsátott idézés, hanem csak a csendőrségnek adott rendeleténél fogva maga elébe hurczoltatja? (Mozgás jobbfelöl.) Tudom, hogy erre azt fogja, mondani a t. háznak sok, etiketthez szokott tagja, hogy miért nem engedelmeskedett Hegyi rögtön a csendőrök felszólításának, mert akkor őt erő­szakosan és sárba vonszolva, nem vitték volna oda. Erre azonban én egyebet felelek. Eti­kettel a szabadságot és a jogot sohasem vé­delmezték, hanem a legerősebb ellentállás a, polgárok kötelessége. (Ugy vau! a szélső balol­dalon.) ha azt látják, hogy itt valakivel szem­ben igazságtalanság ós erőszak követtetik el. Hová jutunk el mi, t. uraim, ha ily követke­zése van egy sajtóügynek, a melynek az az értelme ós lényege, hogy 1900. október 4-én egy bevonuló ujoncz muzsikáltatta magát Csongrád városában a vasúthoz kifelé, a csend­őrök eltiltották a zenészeket és a zenével való kivonulást, — a mi ellen nekem semmi ki­fogásom sincsen — akkor szóváltás támadt, a mikor is a csendőröli azt az embert, a ki a muzsikusokat felfogadta,, meglőtték, ós erről megjelent egy elitélő czikk a Tisza Vidéké­ben*, a miért Hegyi azt az idézést kapta, hogy ennek a czikknek ő a, szerzője. Tessék csak a t. miniszterelnök urnak a figyelmét ki­terjeszteni arra. hogy ezt a kérdést, a buda­pesti büntető bíróságok hogyan kezelik. Egy­szerű levőiben szólítják fel az illetőt, hogy ő-e a. czikknek a szerzője. Mert addig, a míg valaki egy czikkért el nem vállalta a, felelős­séget, addig azt vádlottnak egyszerű gyanú alapján tekinteni nem lehet és annak erő­szakos elővezetéséről intézkedni nem lehet. De engedje meg a, t. miniszterelnök úr. fel kell, hogy hívjam a figyelmét arra is, hogy ezen erőszakoskodások ott Csongrádmegyében nem állanak egymagukban, mert egy járás­birónak minden esetben egy más hivatalos állásiján levő személyivel szemben tekintettel kell lenni arra is, hogy az a maga hivatalos kötelességének megfelelni tudjon. Már volt egy ilyen botrány Csongrádban szintén ugyanezen járásbiró úrnak makacsságánál fogva. Az tudni­illik, hogy Hegyi úr akkor is meg volt liiva, mint vádlott valami izgatás okából, a, mely alól a törvényszék őt felmentette. Meg volt 41*

Next

/
Thumbnails
Contents