Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
324 fi8 *' országos ülés 1901. n idézve kihallgatás végett, nem tudom biztosan, talán 1900. május egy 7 napján reggeli nyolcz órakor. 0 meg is jelent a kihallgatáson; s akkor egy temetés miatt, a mely három nappal előbb meg volt rendelve, az egész gyászoló közönségnek 11 óráig kellett várnia, n míg Hegyi a járásbíróságtól a, tiszti ügyész és egy ügyvéd közbejöttére elbocsáttatott, hogy azt az embert eltemethesse. (Mozgás a balés szélső baloldalon.) Nem panaszként hozom ezt fel, de bocsánatot kérek, egy járásbirónak tekintettel kell lenni arra. hogy egy plébánosnál?; olyan kötelességei is vannak, a melyek teljesítésében őt közbotrány nélkül megakadályozni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De itt a. jelen esetben a miniszter úr azt mondja, hogy helytelenül járt el az aljárásbiró. Ebben teljesen magamévá teszem nézetét, valamint azt is helyeslem, hog} r e tekintetben a fegyelmi vizsgálatnak elrendeléséről gondoskodott. De arra kell, hogy kérjem a t. igazságügyminiszter urat. méltóztassék élénk figyehnet fordítani arra., hogy se Csongrádon, se Szentesen a birói hatóságok politikai üldöző szolgálatra ne használtassanak. Hogy Csongrádon úgy elvannak fajulva, a viszonyok, a felett imént a, túloldalon némely a csongrádi ügyekben jártas ós onnan már el is ment urak óbégattak. (Derültség bal felől.) Nincs mit csodálkozni, t. ház. Ott van egy főszolgabíró, Mátéfy úr. Itt e házban én szólaltam fel, midőn azon botrányos eset történt, hogy Szentes városának akkori képviselőjét, Sima Eerenczet ez az úr a vusúti indóházban megtámadta és bottal agyba-főbe verte. Az egész ház felindulásában, megbotránkozásában akkor olyan hangulat keletkezett, hogy kénytelen volt az a t. főszolgabíró úr állásáról ott lemondani, a hol akkor alkalmazva volt. Minden ember azt hitte, hogy mármost Csongrád vármegyében a törvényesség ós a rend útjára térnek és az üldözésekkel fel fognak hagyni- De nem ez történt uraim, hanem mi történt? (Halljuk! Halljuk -9Egy pár hónap múlva, midőn az országban a kedélyek a felindulástól lecsillapodtak, ugyanazt a szolgabírót, a ki ott lemondott állásáról, hogy elkerülje a- fegyelmi vizsgálatot, a csongrádi kerületben újból főszolgabírónak megválasztották, beültették. Az most ott uralkodik, basáskodik, és szintén egyik hatalmas eszköze azoknak a politikai erőszakos üldözéseknek, a melyek ott a kedélyeket folytonos forrongásban tartják. (Mozgás jobb felöl.) Tudom, hogy a. szónoki figurákat nagyon szereti a miniszterelnök úr és nehezen hagyja saját szónoki fordulatait másnak felhasználni; de mégis egyet vagyok bátor felhozni ós egyre árczius lfi-án, szombaton. vagyok bátor figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Ha politikai programmjának érvényt akar szerezni, akkor ezeknek az állapotoknak végét kell vetni. Az egyén szabadságának, a politikai biztosságnak fenn kell állnia. Piacsenzában a toronyban őriznek egy vasketreczet, azt mutogatják és borzongás fut végig mindazon, a kiknek megmutatják, ez az a melyben Luigi Moro egykor az ő ellenségeit berekesztve tartotta. Magyarország közigazgatási életében még ezek a ketreczek az ország minden részében láthatók, de nemcsak a ketreezek, mint Piacsenzában, hanem a poroszlók is, a kik őrzik azt, és behúzzák az áldozatot. Ebben kérek én orvoslást, ebben kérem a kormányzat ós közigatás szellemének lényeges megváltoztatását. Különben a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Plósz Sándor igazságügy miniszter: Csak néhány szóval kívánok reflektálni azokra, a miket Ugron Gábor képviselő úr mondott. (Halljuk!) A képviselő úr felhozza, hogy én nagyon rövidre szabtam válaszomat. Igen természetes, rövidre szabtam azért, mert én ebbe a- tisztán igazságügyi kérdésbe nem akartam politikát belekeverni. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt azt hozza fel a. t. képviselő úr, hogy azt sem mondtam meg, hogy minő ügyben történt a megkeresés. Bocsánatot kérek, ón úgy emlékszem, hogy megmondtam és az iratokban van konstatálva, hogy a szegedi vizsgálóbíró az iránt kereste meg a járásbíróságot, hogy az általa Hegyi Antal ellen a büntetőtörvénykönyv 268. és 267. §-a alá eső rágalmazás vétsége miatti ügyekben 1901. január 5-én 135. szám alatt hozott vizsgálatot rendelő végzését nevezett terheltnek kihirdesse és ugyanőt a vád tárgyára nézve kihallgassa,. Tehát vizsgálat volt elrendelve ós ezt kellett kihirdetni. Továbbá 16049/1900. szám alatt a szegedi vizsgálóbíró a járásbíróságot az iránt kereste meg, hogy ugyancsak Hegyi Antal ellen a büntető törvénykönyv 17. §-ában meghatározott több rendbeli izgatás miatti vétség ügyében 1901. évi január 7-ón hozott, folyta-" tólagos vizsgálat iránti végzést nevezett terheltnek szintén kihirdesse, és ugyanőt az egyidejűleg beküldött alapjegyzőkönyvben foglaltakra nézve folytatólag szintén kihallgassa. Tehát nemcsak arról volt szó, hogy az iránt kérdeztessék meg, hogy a szerzőséget elvállalja. Egyébiránt ón nem akarok arról beszélni, hogy Hegyi Antal hogyan viselkedett a vizsgálóbíró előtt. (Zaj a ssélsö baloddon.) Én nem akarok erről beszélni, sőt még arról sem beszólek, hogy olyan időre idézték-e ? a midőn
