Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

681. országos filés 1901. marc/.ius Ifi-án, szombaton. 319 áldozatok családjairól és gyermekeiről meg­felelő módon szándékozom-e gondoskodni ? Igaz, erre válaszolni elfelejtettem; megadom most a választ. Válaszom az, hogy azon sze­rencsétlen embereknek nem maradtak árváik és családjaik ós így nincsen miről gondoskodni. (Zajos derültség.) Már most feleltem az inter­pellácziónak második felére is; már most tel­jesítettem a mit ígértem; meglátom most, hogy a t. képviselő úr is teljesíteni fogja-e Ígéretét. (Derültség.) Azt mondj cl cl képviselő _ úr, hogy hogyan lehettek volna azok a csend­örök ott veszélyben, mikor a miniszterelnök maga mondja-, hogy tíz lépésre voltak a kato­nák. Igen, tíz lépésre voltak felállítva, hanem azután a tömeg közéjük szorult, — hát ezt a képviselő úr nem tudja elképzelni magának? De különben is az a dolog egy pár másod­percz alatt történt, a katonaság nem avat­kozhatott bele, mert nem oda volt posztirozva. Olay Lajos: Tíz lépésre volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen. de elválasztották tőlük. Ez azonban igen kicsi jelentőségű dolog. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy abból a 35—36 választásból, a melyekre én kijelen­tettem, hogy nem tudok közülök egyet sem, a mely ellen politikailag kifogás tétetett volna, — tizen kivűl mind egyhangií választás volt, hogy tehát ez nem bizonyít semmit. Ha egy országban időközi választások ilyen nagy számmal történnek és ebből egyhangúlag tör­ténik sok olyan, a melynek az eredménye aztán az, hogy" a kormányt támogató kép­viselő jön ki az urnából, ez ellenem bizonyít, vagy mellettem? Lukáts Gyula: Egy választásnál voltam, ott is csalással győztek! Széll Kálmán miniszterelnök: Akár mit mond is a képviselő úr, nem úgy áll! Volt ellenzéki egyhangü választás is. Hisz nem is ülnek messze a képviselő úrtól azok a kóp­viselő imák, a kik egyhangúlag lettek meg­választva. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ott, a hol a kerület választóinak kisebbsége azt látta, hogy nem lehet eredmónyiryel küzdeni, illicitus módon pedig nem akart zavart csinálni, ott megnyugszik abban, hogy ellenzéki képviselő választatik. Ellenem bizonyít ez, vagy mel­lettem ? De tovább már nem foglalkozom a kép­viselő lírral; kénytelen vagyok átmenni egy másik tárgyra és megelégszem azzal, hogy én már csak a magam piruláival dolgozom. (Derültség.) Azt mondja a képviselő úr, hogy a mit én csinálok, hogy a mivel én előállók, az mind csak limonádé. Hát abban a maros­vásárhelyi esetben, a mikor az a vegyes bi­zottság oly szigorúan vizsgál, mikor a fő­kapitányt állásától felfüggesztem és ellene vizs­gálatot rendeltem el: hát ez limonádé? Aki ilyet állít, az valóban a szavaknak horderejét ós értelmét nem mérlegeli kellően, mikor ily vádakkal áll elő, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Ezeket a váda­kat a t. képviselő úr valaki mástól tanulta. Az az illető is megtanulta, pedig nincsen ám igaza. Az is panaszkodott velem szemben itt a házban, hogy nem hallgatnak reám, bármit beszélek is. Méltóztassanak megjjróbálni. Csi­náljon olyat, a mit tiltottnak tartok, majd meg fogja látni. (Nagy zaj és nyugtalanság a bal­és szélső baloldalon.) Azt mondj aBarta Ödön képviselő úr— rövi­den kell egy pár reflexiót tennem az ő előadására is, — hogy az általam czitált törvény nem azt mondja. Én azt a törvényt az előbb fejből idéztem: majd fel fogom szóról-szóra olvasni. A képviselő úr azt mondja, hogy nem lehet alkalmazni a csendőrsóget kisegítőképen sem. Barta Ödön: Nem ezt mondtam! Én azt mondtam, hogy a segédkezós nem működés. Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsá­natot kérek, eddig azt hittem magamról, hogy tudok magyarul. Több izben tettem tanú­bizonyságot arról, hogy tudok magyarul, tudok olvasni ós irni, és értek is. Kézzé meg a t. képviselő úr, — nem az ön idejében történt, — nézze meg. a képviselőház irományait 1869-től 1875-ig; mennyi nyomát fogja találni annak, hogy talán mégis tudok magyarul irni. Barta Ödön: És beszélni! Széll Kálmán miniszterelnök: Beszélni is tudok! Felolvasom szó szerint az általam czitált törvényt (olvassa): •>. Oly egyes esetek­ben, midőn a csend, rend ós közbiztonság az illető városi rendőrség által fenn nem tart­ható : a városi hatóság főnöke, vagy törvényes helyettese a csendőrség segédkezését igénybe venni jogosrdt«. Mit tesz ez? Ez azt teszi, hogy ha nem tudja a rendet fentartani a maga erólyével, a segédkezést igénybe venni jogo­sulva van. Barta Ödön: De nem működést! Széll Kálmán miniszterelnök: A segéd­kezós nem működés ? Ezt még sohasem hal­lottam ! (Úgy van! Úgy van.' jobbfelöl. Zaj és mozgás a szélső haloldalon.) Azt mondja továbbá Ba.rta Ödön kép­viselő úr, hogy nem volt a jegyzőkönyvbe hozott határozat egyhangú. így van értesülve erről. Én így értesítve nem vagyok; én arról vagyok értesülve, hogy a 14 napig tartó tár­gyalásnak ós vizsgálatnak eredményekéjjen mind a hat vagy hét kiküldött aláirta azt a jegyzőkönyvet, a melynek az elején ez áll:

Next

/
Thumbnails
Contents