Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

320 fi^' országos ülés 1901, (olvassa.) »Az elnök kérdést intéz azután a vegyes bizottság összes tagjaihoz, hogy a tényállás tisztázása érdekében kívánnak-e még további bizonyítást' és van-e e tekintetben valami előterjesztésük. A bizottság tagjai kijelentik, hogy-a bizonyítás kiterjesztését semmi irányban nem kívánják, és hogy e tekintetben semmi előterjeszteni valójuk nincs. Ezek után az elnök felhívta a bizottság tagjait, hogy a tanúvallomások alapján és a kiderített körülmények figyelembevételével állapítsák meg a fegyverhasználatra vonatkozó tényállást. A bizottság tagjai egyhangúlag a következő tényállást látják kiderítettnek.« Erre következik az, a mit én --természetesen kivonatosan — a. ház előtt ismertettem, és alá vannak írva a bizottság összes tagjai, Sebes úr is, Pozsonyi úr is. Bocsánatot kérek, mii}' alapon mondja tehát t. képviselőtársam azt, hogy azok a bizottsági tagok mást írtak alá és nem ezt, a miben megállapodtak ? Barta Ödön : Nem mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Mily alapon mondja, hogy nem úgy állapították meg a tényállást, a mint itt hivatalosan meg van irva, hanem úgy, a mint a t. képviselő úr informálva van ? Talán azt értette a t. képviselő úr, ós ezt megengedem, hogy a tizennégynapi tárgyalás folyamán egyik-másik esetben egyikmásik tanúvallomásra nézve történhetett eltérés, mérlegelés, megbeszélés, valami kis nézetkülönbség előadhatta magát. De ez nem teszi azt, hogy abban, a miben megállapodtak, — és én csak azt adtam elő, — a legkisebb eltérés lett volna, mert hiszen egyhangúlag hozták meg a határozatot és valamennyien aláirtak. Azt mondja a t. képviselő úr, és még csak ezt legyen szabad előadnom, hogyha a miniszterelnök a főkapitányt csak azért függesztette fel állásától, mert az ügyész ós a bíróság elrendelte a bűnvádi vizsgálatot, azzal nincs megelégedve. Barta Ödön : A nyomozást! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, én eléggé disztinkte beszéltem. A mikor elmondtam, hogy a bűnvádi nyomozás el van rendelve és jogerőre emelkedett, felhoztam folytatólagosan, hogy én a jelentésből azt a benyomást kaptam, hogy ezért meg ezért — és öt dolgot hoztam fel — az a látszat forog fenn, az a feltevés látszik jogosultnak, hogy a rendőrfőkapitány sxdyos mulasztást követett el; ezért rendeltem el ellene a fegyelmi vizsgálatot és ezért függesztettem fel. A t. képviselő úr megnyugtatására különben itt van a rendelét másolata. Nem olvasom irczius 16-án, szombaton. fel, de tessék megnézni, hogy milyen hosszú, mert indokolja van. Ha csak azért függesztettem volna, fel és azért rendeltem volna el a fegyelmi eljárást, mert hivatkoznám a bíróság határozatára, három sorban is megírható lett volna ez a rendelet. De megírtam öt-hat nagy pontozatban az indokolással együtt, a, miben szó sincs a királyi ügyészség ós a bíróság eljárásáról. Barta Ödön: Akkor helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a széjsö baloldalon.) Bocsánatot kérek, egészen rövid leszek, de azt a kórdóst. a melyet a t. miniszterelnök úr iménti beszédében velem szemben felvetett, kénytelen vagyok tisztázni. A t. miniszterelnök úrnak kedvencz szónoki formája, hogy oly állításokat támad meg és czáfol meg sikerrel, a melyeket nem tettek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez ellen nincs kifogásom, ha csak szónoki siker szempontjából veszi igénybe. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ebben a zajban nem lehet beszélni. Nekem nem feladatom, hogy ily nagy zajban beszéljek. (Zaj. Elnök csenget.) Nemcsak azért van itt a többség, hogy a miniszterelnök úrnak helyesléssel mindenben segítségére legyen, hanem talán azért is, hogy meghallgassuk egymást. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Barta Ödön: Nem birok és nem akarok túlkiabálni egy többséget. Kötelességemet akarom teljesíteni és teljesítem legjobb tehetségem szerint, de nem vállakozhatom arra, hogy beteggé tegyem magamat, ha egy közérdekű kérdést kell tisztáznunk. A kérdés a körűi forog: szabad-e — és ez a jövőre vonatkozik — szabad-e a csendőrséget választáshoz működésre kirendelni általában, vagy pláne törvényhatósági joggal felruházott város területére! Széll Kálmán miniszterelnök: Segédkezésre! Barta Ödön: A t. miniszterelnök űr egy szójátékkal azt mondta, hogy a segédkezós is működés. Elvégre maga a létezés is működés, mert a szervek működnek az emberben. (Igaz! szélső a baloldalon.) Nem arról van szó, hanem arról, hogy a törvény rendelkezései, intencziója megengedik-e az ilyen kirendelést. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam ! Barta Ödön: Megengedi talán a t. miniszterelnök úr, hogy ugyanannyi joggal hivatkozhatom arra, mint ő tette, hogy ón is pre-