Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

318 081. országos ülés 1901. márczíos lfi-án, szombaton. tárgyalásakor nem mulatni, nevetni, hanem sirni kell. (Derültség és felkiáltások johbfelöl: Hát sirjon!) Tegnap ünnepeltük, t. ház, márczius 15-ét, a szabadság ünnepét, ma pedig a marosvásárhelyi választás dolgát tárgyaljuk. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Ha így kezelik Magyarországon a szabadságot, akkor ne építsenek emléket a szabadságnak, hanem építsenek e helyett a bolondokházában emléket (Nevetés és felkiáltások jobbfelől: Igaz! Ugy vau! Zaj a baloldalon.) azok részére, a kik elég bolondok voltak a szabadságért elvérzeni. (Nagy derültség.) T. ház! Én a miniszterelnök úrhoz egy kérdést is intéztem, (Zaj. Elnök csenget.) a melyre feleletet nem kaptam, ós ez az, hogy szándékozik-e a miniszterelnök úr ezen esetet a legsürgősebb, legszigorúbb és legpártatlanabb vizsgálat tárgyává tenni: ennek eredményéhez képest a legpéldásabb büntetést alkalmazni, és az áldozatok árván maradt családjairól megfelelő módon gondoskodni? Minthogy a miniszterelnök úr interpellácziómnak csak első részére válaszolt, míg másik részét válasz nélkül hagyta, (Elénk derültség a jobboldalon.) és minthogy a miniszterelnök úr válaszának első része is olyan volt, a melyet kielégítőnek nem tarthatok : a miniszterelnök ú.r válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal, a mennyiben Hentaller Lajos és Visontai Soma • képviselő urak, a kik szintén interpelláltak ezen ügyben, a mint látom, nincsenek jelen. A miniszterelnök úr kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én a t. ház türelmével nem fogok visszaélni a tekintetben, hogy feleljek azokra a dolgokra, a miket Barta Ödön ós Buzáth Ferencz t. képviselő urak most itt felhoztak. Eszem ágában sincsen az, ele egy pár dolgot mégsem hagyhatok egészen válasz, vagy szó nélkül azok közül, a miket hallottam, ós pedig elsősorban az előttem szólott t. képviselő úrtól. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halkjuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Ő azt mondja, hogy nekem vajmi kevés igényem van ehhez a székhez, a melyet itt elfoglalok. (Ellenmondások bal felöl.) Hát kérem, hogy- nekem mennyi igényem van, vagy volt, azt én megítélni nem akarom, sőt arról szólni sem akarok; hanem, ha a t. képviselő úr magának vindikálja azt a jogot ós azt a tehetséget, potesztaszt, hogy e felett Ítélkezzék: nos hát ón tudomásul veszem ezt, és majd tanácsolni fogom az én esetleges utódaimnak, hogy kérdezzék meg a képviselő urat, mert én, igaz, a képviselő urat megkérdezni elfeledtem. (Derültség.) Hát ha nekem nincs igényem, jól van, akczeptálom. Buzáth Ferencz: Mint bukott párt fejének! Széll Kálmán miniszterelnök: De engedjen meg a képviselő úr, hogy azok után, a miket mondott, ós különösen aposztrofálásának végső passzusa után, tudniillik, hogy ha ilyen történhetik Magyarországon, a szabadságnak ilyen megsértése, hogy az a két szerencsétlen zsandár kénytelen volt lőni — hogy akkor ez az ország, vagy ez a ház bolondok háza, — (Ellenmondások balfelöl.) Buzáth Ferencz: Nem azt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: — ha valaki ezt mondja, s hogy annak azután igénye volna e házban prédikálni: (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások bal felől: Nagyszerű! Felséges ! Nagy zaj. Elnök csenget.) azt, bocsánat, mégsem hiszem. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ón az ő interpellácziójára csak részben feleltem, ós azért nem veszi tudomásul. Először is t. képviselőtársam azt mondja, hogy tulajdonképen nem azt kérdezte, hogy mi történt Marosvásárhelyen és mi okozta ezen véres eseményt, mi okozta, a lövéseket ós a haláleseteket, és hogy szándókozom-e a vizsgálatokat teljesíteni és megtorlást alkalmazni, hanem politikai dolgoka.t kérdezett. Megnéztem ezen inteipellácziót, de abban e politikai dolgokból nem láttam semmit. Hanem úgy magyarázom meg magamnak ezt a dolgot, hogy miután én arra, a mit a képviselő úr kérdezett, tőlem telhetőleg megfeleltem — mert a képviselő úr azt kérdezte, hogy sortűzet adtak-e, a mi nem is igaz, és hogy szándókozom-e pártatlan vizsgálatot indítani stb., a mikről a képviselő úr azt hitte, hogy engemet ezekkel sarokba szorít, és hogy nem tudok majd kielégítő módon felelni, — mondom, minthogy mindezekre megfeleltem, ő most szubtrudál egy más tartalmat az interpellácziónak, ós arra kér választ, a mit nem kérdezett. Tetszett volna annak idején más tartalmat adni az interpellácziónak; most ez új kérdésekre nem felelek. A képviselő úr ki akar bújni a tudomásulvétel alól, de a kezembe adta magát. A logika erejével fel fogom hívni és kíváncsi vagyok rá, hogyan eviczkól ki ebből a dilemmából. A képviselő úr azt mondja, hogy miután a miniszterelnök csak az interpelláczió első felére felelt, a másikra nem felelt, nem veszi a választ tudomásul. Az első felére feleltem, ezt maga is beismeri, hogy pedig a második félére nem feleltem, az igaz. Felelek most. Azt kérdezi a képviselő úr, hogy az árván maradt