Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
316 68^1. országos ülés 1901. márczius lfi-án, szombaton. Elnök : Következik Buzáth Ferencz képviselő úr! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Soha miniszter kedvezőbb viszonyok közt nem foglalta el hel} 7 ét, mint a t. miniszterelnök úr, jjedig mint egy bukott pártnak oszlopos tagja erre igényt egyáltalában nem tarthatott. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És mégis, t. képviselőház, talán a politikai helyzetnek az országra, de a miniszterelnök úrra mindenesetre szerencsés alakulása nemcsak lehetővé tette, hogy az ország kormányzására vállalkozzék, hanem megajándékozva lett a bizalom bizonyos mértékével, még olyanok részéről is, a kik az előtt politikai ellenfelei voltak. Sőt mi, a kiket a miniszter úr politikájától elvi ellentétek választanak el, mi is reménynyel tekintettünk politikai működése elé és erre jogot szolgáltatott a miniszterelnök úr személyétől eltekintett az a körülmény, hogy az új helyzet alakulásába nagy részben befolytunk ós bár a helyzet által teremtett befolyásunk csak odáig terjedhetett, hogy elméletileg határ ózhassuk meg a kormányzás azon nélkülözhetetlen alapfeltételeit, a. melyet egy alkotmánynyal biró nemzetnek megkövetelni joga van. hogy tiszteletben tartassák a jog és törvény és igazságot találjon ez országban mindenki, párt, vallás, osztály ós nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezen elméletileg megállapított politikai irányelvek gyakorlati alkalmazása a t. miniszterelnök úr hatáskörébe tartozik, a ki - szókfoglalója alkalmával hitvallást tett arról, hogy ő is onnan fogja meríteni azt az erőt, a melyre szüksége van, a midőn az ország kormányzására vállalkozott. A t. miniszterelnök úr ezen nyilatkozatával személyes felelősséget vállalt arra nézve, hogy mindaz, a mit igért, be is fog következni. Kétéves békés kormányzatát nem zavarta semmi, hogy Ígéretét be ne válthatta volna, hogy megtisztítsa közéletünket minden kóros miazmától. hogy az egészséges fejlődés útja biztosítva legyen. E tekintetben (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) reményektől kisért kormányzatának idejében mint bomba, hatott a marosvásárhelyi véres választás, mely, engedje meg a t. miniszterelnök úr, alkalmas arra, hogy megingassa a t. miniszterelnök úr politikájába vetett minden hitünket és bizalmunkat. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Interpelláczióm előterjesztése alkalmával kifejezést adtam annak, hogy az eset felett ítéletet mindaddig nem formálok,'' míg az ügy állás teljes ismeretével nem birok, kijelentettem azt is, hogy nem kételkedem, hogy a, t. miniszterelnök úr a vizsgálatot pártatlanul ós az igazságnak megfelelőleg fogja megejteni, sőt most készséggel elismerem, hogy a t. miniszterelnök úr azon tényével, hogy a kiküldött vizsgálóbizottságba ellenzéki férfiakat is bevont, nagy mértékben hozzájárult a kedélyek megnyugtatására. És most, a midőn a t. miniszterelnök úr az ügy állását ismerteti, ezen ügyállást épen ezen általam említett okokból teljesen hitelesnek ismerem el, a melyhez részemről kétely nem férhet. De ez a dolognak csak személyi része, a miről itt a t. miniszterelnök úr referál, az igazságszolgáltatásnak feladata lesz mórlegelni a bizonyítékokat, ós ha csakugyan voltak bűnösök, azokat megbüntetni; de bármiként hangozzék ez az • ítélet, ezt szatiszfakeziónak tekinteni nem lehet, mert a megholtakat elevenekké, és a iryomorultakat egészségessé tenni többé nem lehet. (Ügy van! had felől.) A miniszterelnök úr válaszában érezte is, hogy a kérdés még ezzel befejezve nincs ós beszéde végén — és mondhatom, beszéde e részének nagyon kevés időt szentelt — azt akarta bebizonyítani, hogy ez ügynek politikai háttere nincs. Nos, ón azt mondom, hogy mikor itt a t. képviselőházban ez ügyet interpelláczió tárgyává tettük, erős meggyőződésünk volt, hogj 7 a dolog személyi része el lesz intézve; hiszen jogállamban élünk, és elképzelni sem tudjuk azt, hogy, ha csakugyan vannak bűnösök, azok a büntetést meg ne kapják; hanem mikor interpelláltunk, a dolog politikai része lebegett előttünk. "(Elénk helyeslés balfelöl./ E végből mindenekelőtt a t. miniszterelnök beszédéből konstatálni akarom a következőt : köztisztviselők könnyelmű mulasztást követtek el. A választási elnök nem élt köteles ellenőrzési jogával. A csendőrség túlhajtott önvédelemből használt fegyvert. (Ellenmondás jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Ugron Gábor: Ez igaz, ezt nem lehet eltagadni! Buzáth Ferencz: A t. miniszterelnök úr hangsúlyozta beszédében, hogy attól a két csendőrtől, a ki ötször lőtt, tíz lépésnyi távolságban katonaság volt. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hol volt tehát a két csendőrnek élete veszélyeztetve ? Ha bármely inzultusnak voltak is kitéve; hogy a fegyvert jogosan használhatták volna, ezt a jogukat elismerni nem fogom. Hanem majd igenis rá fogok mutatni arra, hogy mi okozta azt, hogy a csendőrségnek fegj-vore elsült. A t. miniszterelnök úr behozta a corpus delictit, behozta azt a két kődarabot, a mely ezt okozta, és a mely négy
