Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-681
<ͧ1. országos ülés 1901. mároziiis 16-án, szombaton. 305 egyre van irányítva, tudniillik a marosvásárhelyi sajnos inczidens kérdésére, ón mind a négy interpellácziőra együttesen akarok feleletet adni. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a, válaszban ha nem kontradisztingválok is egyes részletekben, hogy melyik tartozik egyik vagy másik képviselőnek az interpellácziójára, gongolom, mindegyik képviselő úr meg fogja találni azt, a mi a válasz az Ő interpellácziójára és megteheti ezen az alapon észrevételeit. (Halljuk! Halljuk!) Az egyikre, Hentaller Lajos képviselő úr interpellácziójára már meg is adtam a választ, a mikor ug}mnazt a kérdést, tudniillik a főispánnak adott utasítás kérdését Kossuth Ferencz t. képviselő úr több nappal azon vita után, mely először folyt ezen házban a marosvásárhelyi kérdés ügyében, hozzám intézte ós a [mely választ kielégítőnek talált, maga is és a ház is a maga részéről tudomásul vett. És így tulajdonképen három interpelláczió, tudniillik Barta Ödön, Visontai Soma és Buzáth Ferencz képviselő urak interpellácziójának anyaga fekszik előttem ós arra fogom a magam részéről válaszomat kiterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én egészen szárazon, minden színezés, minden szónoki rajz nélkül fogok e kérdésben nyilatkozni. Igyekszem minél szárazabb lenni, hogy az igazságtól és a. kérdés teljesen tárgyilagos megítélésétől a magam részéről egy hajszálnyira se térjek el. Ez vezetett különben e kérdésben elejétől fogva. (Helyeslés.) Hiszen akkor, a mikor azok a heves vitatkozások folytak és ón nekem alkalmam nyílt, ..—• mert az első napon nem voltam itt — a második napon szót kérni és szót emelni, azt jelentettem ki, hogy ennek a kérdésnek, ezen egész eseménynek tényálíadékát sem akarom magamnak a beérkezett jelentések, az itt. felhangzott elbeszélések, a lapok által közlött hírek folytán megkonstruálni, hanem egy kimerítő, egészen szigorú ós körülményes vizsgálatot akarok elrendelni, hogy ennek az eseménynek a tényálíadékát teljesen'tisztán és az objektivitásnak megfelelően állpíthassam meg; akkor fogok csak véleménynyel bírni a dologról, de addig véleményt alkotni nem is akarok. Ezt a véleményt ma már megalkottam magamnak, ezt akarom a t. házzal közölni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt fel akarom állítani a kérdést úgy, a mint azt felfogni kell. Egy vegyes bizottságot küldtem ki, a melyet úgy alkottam össze, hogy annak összealkotása, a neki adandó instrukczió és hatáskör már maga gara,ncziákat foglaljon magában arra nézve, hogy ez a kérdés teljesen igazságosan és valóban az igazRÉPVII. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. súgnak keresése czéljából vitetik be abba a bizottságba és fog ott kezeltetni. A bizottságot megalkottam. A bizottságelnöke volt Sélley, miniszteri tanácsos a belügyminisztériumban, a ki ott a rendőri ős csendőri osztálynak főnöke. Tagjai voltak : Steséer György, vezérőrnagy, a csendőrség felügyelőjének helyettessé : Éderer Nándor, csendőralezredes, az első szánni csendőrkerület parancsnokhelyettesse; Mérey Béla százados hadbíró és polgári részről fel lett kérve a bizottságban való részvételre két egyén. Az egyiknek kiküldésére felszólította a bizottság elnöke a marosvásárhelyi törvényszék elnökét, az kiküldte Pozsonyi Gábor királyi törvényszéki bírót; a, másik tag, a ki meghivatott a, vizsgálatban való részvételre, dr. Sebes Dénes, ügyvéd és lapszerkesztő. Jegyzőkként működtek a csendőrség részéről Virág László csendőrfőhadnagy, a belügyminisztérium részéről Körffv Lajos, miniszteri titkár. Ez a vegyes bizottság február 10-én megkezdte működését ós 14 napon át egész nap, reggeltől estig, délelőtt és délután szakadatlanul tartva üléseit, február 24-én végezte be munkáját. Kihallgatott minden tanút, a kit a rendőrség, a kit a hadbíró, a kit a vizsgáló bíró, és a kit más szemtanúk olyanokúi jeleltek meg, mint a kiknek meghallgatása a tényállás kiderűlésére szükséges. Kihallgattak 132 tanút eskü alatt, csak azokat nem bocsátották eskütételre, a kiknek a, nyilatkozatai aggályosoknak mutatkoztak. Ilyen azonban nem sok volt. A vegyes bizottságnak feladata az volt, — a mint már akkor is kijelentettem, mikor & házban először szóltam róla és bejelentettem, hogy ilyet akarok kiküldeni, — hogy a, fegyverhasználat tényét, annak okait, körülményeit, előnyeit vizsgálja meg, hogy azután ezen vizsgálat alapján, a mely ezt atényállást minden részében megvilágítja és megállapítja, következhessek a szabályszerű eljárás, a mely abból áll, hogy a csendőrségi utasítás értelmében — a mely 1887-ben a belügyminisztérium és az iga,zságügyniinísztérium részéről kiadatott, ós'a mely egyezik azzal, a melyet én adtam ki 1899-ben, mert e részben nincs benne változás — a fegyverhasználat jogos vagy jogtalan voltának a kérdését elbírálja a csendőrkerületi parancsnok elnöklete alatt a. hadbíróból és kőt, a hadbíróval egyenrangú, vagy annál magasabb rangban levő csendőrtisztből alkotott bizottság. Ezen bizottság fog dönteni azon tényállás alapján, a melyet az elővizsgálat kiderített. Miből áll hát ez a. tényállás? Egészen ahhoz tartom magamat, a mit ennek a vegyes