Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

300 681. Országos ülés 1901. márczíus lfi-an, süombaton. bizottságnak végső jegyzőkönyve, a melyben munkálatát és tevékenységét összefoglalja, annak eredményét egyesíti és tényállásképen megállapítja. Ez a jegyzőkönyv, a mely a tényállást reaszummálja a 14 napi tárgyalás után, egyhangúlag állapíttatott meg. Semmi disszenzus nem mutatkozott, nem volt, a bizottságnak egyik tagja sem adott nemcsak külön véleményt, hanem a, legkisebb észrevételt sem tette; teljesen, egyértelműkig és egyhangúlag, tehát annak a. bizottsági tagnak részvételével és hozzájárulásával is állapíttatott ez meg, a ki, mint akkor is bejelentettem, az ottani ellenzéknek egy tekintélyes vezórférfia, Itt van előttem a jegyzőkönyv az aláírásokkal. Én semmi égyehet nem fogok, előadni, semmit nem merítek egyél) jelentésekből, nem merítek egyéb tudósításokból, — és gondolom, ez a helyes — mint abból, a mit ez a vizsgálóbizottság egyhangúlag, oly tagnak, ellenzékinek a részvétedével is, a lei pedig a részréhajlatlanság garancziáját az önök szemében is magán viseli, megállapított. A jegyzőkönyv szerint a tényállás az, hogy a marosvásárhelyi második kerület választási elnöke január 31-ón megkeresést intézett a csendőrszárnyparancsnokhoz, hogy rendeljen ki a választás napjára, február 6-ára 24 esendőit; a városi tanács azt a megkeresést intézte ugyanehhez a szárnyparancsnokhoz, hogy tartson nagyobb számú csendőrséget készenlétben. (Mozgón és felkiáltások a szélső baloldalov. Ez a törvényt elemér/! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez meg is történt; a. szárnyparancsnok összpontosított nem 24, de 22 csendőrt, ebből a 22 csendőrből nyolezat az első kerületbe, 14-et a második kerületbe vezényeltek ki. Mielőtt a tényállás további rajzát adnám, itt mindjárt kitérek arra a túloldalról ép most hallott ellenvetésre, a mit egyik interpelláló képviselő úr is mondott, hogy ez törvénytelen aktus volt, mert a csendőrséget választásoknál nem szabad felhasználni törvényhatósági joggal felruházott városokban. A képviselő úr hivatkozik egy 1881. óvd törvényre, a mely utasítást ad a belügyminiszternek arra, hogy szabályozza és pedig törvényhozási úton. azt a kérdést, hogy mikor ós mity esetekben szabad a csendőrséget kivezényelni vagy felhasználni. Hát a t. képviselő úr azt mondja, hogy miért nem tettünk eleget 1881 óta ennek a törvényi rendelkezésnek? A t. képviselő úr, Barta Ödön, ebben a tekintetben tévedésben leledzik. Az 1881. évi törvény ad ilyen utasítást, de az 1882 : X. törvónyezikkben ez az utasítás teljesítve van, mert ezen törvényczikk egyenesen megmondja harmadik szakaszában, J hogy olyan egyes esetekben, a midőn a csend, rend és közbiztonság az illető városi rendőrség által fenn nem tartható, a. városi hatóság főnöke vagy törvényes helyettese a csendőrséget segódkezésre igénybe venni jogosiílt. Thaly Kálmán : De már előre kirendelni! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Thaly Kálmán t. barátom, a ki nekem közbeszólt és ki az ilyen dolgokhoz ért, méltóztassék meggondolni, hogyan lehet a segédkezóst, a melyet a törvény megenged, igénybe venni, há előre nem rendelik ki, ha előre nem vezénylik ki? (Úgy van! Úgy van jobb felöl!) Thaly Kálmán: Készenlétben álljon a kaszárnya udvarán ! Az a katonaregula! (Úgy min! Úgy van! a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, én felolvastam a törvényt, vagyis elmondtam szó szerint; a. törvény nem azt mondja, hogy készenlétben álljon az Isten tudja hol, hány kilométerre, hanem azt mondja, hogy »segédkezésót igénybe veheti*. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ha a t. képviselő barátom annyira, szorosan megmarad az igazságnál és a törvény diszpozicziójánál, mint a hogy én igyekszem megmaradni, akkor én meg leszek elégedve t. barátommal. De kérem, méltóztassék ebben a kényelmes, nagyfontosságú ügyben, a mely minden, irányban kényes majd rátérek erre, — egészen és teljesen szigorúan ahhoz tartani magát:, a mit a törvény rendel; semmiféle hermeneutika, semmiféle oly magyarázat, hogy nem szabad oda rendelni, hanem valahol készenlétben kell tartani, engedelmet kérek, nem admittálható, mert az más esetekben azután igen nagyon komoly következtetésekre vezethet:. (Igaz! Úgy van ! jobbfelöl.) De hagyjuk ezt. Meg kell vizsgálni, vájjon Marosvásárhelyen, a második kerületben, beállott-e az az eset, a melyet a törvény kontemplál, melyben a törvény egyenesen megengedi a csendőrség alkalmazását, hogy tudniillik a rendőrségi hatalom nem volt elégséges. Az előttem fekvő jelentések szerint az ottani rendőrség csekély létszámánál fogva ós a választást megelőző napoknak izgalmai mellett igen sok irányban nagy exczesszusoktól kellett félni, a mire majd visszatérek, annál is inkább, mert a rendőrség annyira ki volt fáradva, ki volt merülve, hogy a hatóság maga mondja átiratában, hogy nem képes és nem akar felelősséget vállalni az iránt, hogy evvel a csekély szánni kifáradt rendőrrel fenn tudja-e a rendet tartani. Az idők tehát, a melyet a I törvény megkíván, megvolt. (Zaj a szélső bal-