Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

•580. országos ülés 1901. márczius 11-én, csütörtököd. 289 egyik az, is, hogy szeret egy kicsit többet mutatni, sok helyütt strébersóget is tapasztalunk. Ezt megengedem ; de mutasson nekem a t. képviselő úr epochát, nemzetet, vagy általában szubjektumot, akármiiiőt, — akár társadalmunkból, akár intézményeink köréből veszem, — a mely egészen tökéletes, minden hibától ós tévedéstől mentes? És higyje el nekem a t. képviselő tír, hogy ón mégis inkább ezt a korszakot szeretem és ezt fogadom el olyanul, a mely ennek az országnak lételét és államiságát biztosítja egyfelől, ós a fejlődóst lehetővé teszi másfelől, mint azt a korszakot, a hol az ország egész intelligencziája működésének úgyszólván a sumrnáriuma a sérelmi diéta volt, (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) a mikor az országgyűlési követekből, a vármegyék küldötteiből, az ott összegyűlt főrendekből s a karok ós rendekből állott ennek az országna.k úgyszólván egész intelligencziája, ebben állott az ország szellemi élete. (Igaz! Úgy vau .') Méltóztassék ma szétnézni, akármelyik ágát veszem fel a társadalmi életnek, vagy az állami tevékenységnek, a kulturálist, a gazdaságit, ma nekünk mérnökünk és építészünk, művészünk, hivatalnokunk több van, de végig mehetnék a társadalom munkásainak minden körén: csak egy--egy klasszis is többet tesz, mint a mekkora akkor Magyarország egész intelligencziája volt. (Úgy van ! Úgy van ! Elénk tetszés a jobboldalon.) Egyet azonban ne felejtsünk el, és talán kettő lesz belőle, a mit mondok, mert gondolataim ragadva visznek. Ne felejtsük el, hogy ennek az országnak igen sok nehézséggel kell küzdenie, ezen ország állami ós társadalmi életének sok bajjal kell megbirkóznia. Tekintsenek szét: nemcsak a fejlődós rohamosságát, nemcsak azt az iszonyú erőfeszítést, hogy ezt a nivót elérje, hogy ezen megmaradjon, hogy kulturális és gazdasági fejlődésében haladhasson, és hogy megállhassa helyét és felvehesse a versenyt a körülöttünk ós velünk versenyző népekkel és országokkal; hanem ennek az országnak az etnografikus viszonyait méltóztassék felvenni, tessék felvenni, hogy ezen ország államfentartó, társadalmi tömegének sokkal nagyobb keretet kell betöltenie, mint a milyent az államfentartó társadalmi elemek más államokban betöltetnek ; (Úgy van! ügy van! a jobboldalon.) tessék venni Francziaországot, tessék venni Németországot. Én nem tagadom, mindenki tudja, hogy ón a más nyelvet beszélő jó hazafi magyar állampolgároknak barátja vagyok; hogy én, a nélkül, hogy ez a magyar állameszme rovására menjen, igazságos egyenlő bánásmódot EÉI-VH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. biztosító, mérsékelt politikát kívánok folytatni, de olyant, a mely minden izében magyar. Nem fogja tehát tőlem rossz néven venni senki, ha kimondom, hogy ebben az országban, melynek államfentartó, államalkotó eleme a magyai' faj, ennek a magyar fajnak kell, ha. nem is kizárólag, de túlnyomókig betölteni a maga társadalmával, a maga individualitásával azt a nagy keretet, a melyet a magyar állam 18—20 millió lakosa alkot. (ügy van! ügy van í Élénk tetszés a jobboldalon.) Ezt ne tessék elfelejteni. És hogyha ebben a szertelen nagy munkában hibák, főlszegségek, tévedések merültek fel, tessék ezt az emberi gyár]óságnak ós ezen rohamos fejlődés természetes folyamán vának betudni, ne pedig annak, a mire a t. képviselő úr kilyukadt, mert a. képviselő úrnak minden gondolata, minden enuncziácziója, minden íéjtegóse, minden bizoíryítása- aztán egyben lyukadt ki, abban, hogy ennek oka a liberalizmus. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ennek nem oka a liberalizmus. Ha vannak ós voltak fófszegségek. ha voltak hibák a kormányzatban, voltak a, legiszláczióban, voltak minden téren, — a. mint elismerem, hogy voltak bizonyos hibák, — ennek nem a liberalizmus volt az oka, mert ón ismerek országokat és ismerek korszakokat, a. hol nem a liberalizmus vezette az ügyeket, (Zajos tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) és a hol ezek a hibák nem voltak kisebbek, hanem sokkal nagyobbak voltak és ezek a hibák azoknak az országoknak, azoknak a nagy államoknak az összezsugorodását, sülyedósét ós visszafejlődését idézték elő. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbotdalon.) Azt mondja a képviselő úr: a, liberalizmus az oka mindennek; a liberalizmus az oka annak, hogy még a képviselőház sem igazi kinyomata a nemzet közvéleményének, mert szuronyokkal kellett a választókat visszatartani és milliókat fosztottak meg szavazati joguktól. A képviselő úr egyről megfeledkezik, a mi pedig igen közel esik. Még ha így lenne is, a mint hogy nincs így, mi köze ehhez a liberalizmusnak? Én elképzelek magamnak egy kormányt, a mely választásokat úgy vezet, hogy ott önkény, hivatalos presszió és pénz domináljon, de nem kell, hogy az a kormány liberális legyen. (Úgy vau! Úgy vau! Tetszés jobbfelöl.) Ennek tehát a liberalizmushoz semmi köze. Ezt minden kormányzatból eliminálni kell. És ki akarta eliminálni ós ki eliminálta? Ez a kormány ós ez a. többség. 87