Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

290 680. országos ülés 1901. niárczius 14-én, csütörtökön. (Helyeslés jobbfelöl.) És hát ez nem liberális? Mondhatja hát valaki, bog}' ennek a liberalizmus az oka? Hát nem mi hoztuk meg a kúriai biráskodásról szóló törvényt? Nem mi munkálkodunk a parlamenti reformnak egy másik részén, az összeférhetlensógi törvény revízióján? Hát mi köze ehhez a liberalizmusnak ? Semmi! Hanem a t. képviselő urak, hogy az ő tételeik igazságát hangoztatva, a liberalizmus elleni ellenszenvüknek mindüntakifejezést adjanak, a helyett, hogy bizonyítékokat hoznának fel a liberalizmus ellen, arra az útra lépnek, a mely természetesen sokkal kényelmesebb is: hogy mindenre, a mi baj, mindenre, a, mi tévedés lehetett vagy van, azt mondják: ennek a liberalizmus az oka. (Ügy van! Úgy van! jobbról.) De gondolja meg a t. képviselő úr, hogy- arra. a ki így érvel, igazán áll az, hogy qui nimium probat, nihil probat. (Tetszés jobbról.) Azt mondja a t. képviselő úr ezen fejtegetéseiben, hogy nem is bizik abban sem, a hogy én fogom a választásokat vezetni, mert már abban bizonyos prejudieziumot lát, hogy én most nemrég egy társas vacsorán egy felköszöntőt mondottam, a • melyet érdemesnek tart a t. képviselő úr itt felhozni és a melyre érdemesnek tartja a maga reflexióit megtenni és azt mondja, hogy én abban a felköszöntőben a, liberalizmust proklamáltam mint az egyedül helyes politikai irányt, (Felkiáltások jobb felőll: Mindig azt proklamálta!) a melyre Magyarországnak szüksége van. Ezt igenis proklamáltam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De nem először ott proklamáltam, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) hanem igen sokszor proklamáltam. Sőt többet mondok a, képviselő úrnak: én sohasem proklamáltam egyebet, mióta politikailag gondolkodni tudok és élek ós mindig ezt proklamálom már 33 esztendő óta, különböző állásokban, különböző viszonyok közt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) De nem úgy van ám! a mint a képviselő úr mondja, hogy ón azt proklamáltam volna, hogy az a végezel. Eszembe sem volt! Én azt mondtam, hogy

r az eszköz. (Úgy vau! Úgy van! jobbról.) A végezel ennek az országnak a. boldogulása, (Élénk helyeslés és tetszés jobb/elől és a középen.) ennek az országnak ós a magyar állam fejlődósének és jövőjének megszilárdítása ós biztosítása. (Hosszas, élénk helyeslés jobbfelöl.) És erre mondtam én, hogy szüksége van Magyarországnak a liberalizmusra, nemcsak azért, mert eszményiek a czéljai, nemcsak azért, mert igazak az elvei, hanem azért is, hogy vógezélját elérje, hogy szüksége van Magyarországnak a liberalizmusra, úgy mint az embernek a falat kenyérre. Ezt mondtam, ezt vallottam és vallom ma is. (Hosszas, élénk tetszés- és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hanem ha a t. képviselő úr -— engedelmet kérek — ettől a beszédtől annyira megbokrosodik. (Derültség jobbfelöl.) h.ogj ő már ezt a beszédet ós ezt a proklamácziót is prejudicziumnak tekinti, akkor ne méltóztassék presszióról panaszkodni, ha már az is presszió, hogy a miniszterelnök, a ki egész életében ezeket a tanokat vallotta, egy ilyen kijelentést tesz; mert ha ez már presszió a választásokra, akkor minek mondjam a t. képviselő urak eljárását, a kik kimennek az országba évekkel a választások előtt, a kik minden kerületet felkeresnek ós felkutatnak (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés jobbfelöl.) ós ott tanaikat hirdetik és — semmi kifogásom- ellene — programmjuknak érvényt akarnak - szerezni, és azt prédikálják az embereknek, hogy itt nincs másban üdv, csak a néppártban, hogy itt az ország tönkremegy, hogy a legveszedelmesebb, a legkárhozatosabb politika az, a mivel önök ellen küzdenek, a szabdelvű politika. A mikor önök ezt folyton hirdetik, akkor ez nem preszszió, hanem ha - a miniszterelnök banketten egy olyan kijelentést tesz, az presszió. (Egy hang bal felöl: Nem az!) Hát, kérem, jó, nem az. De már most szavukon fogom a t. képviselő urakat. Engem presszióval ne vádoljanak semmi tekintetben. (Hely esi és a jobboldalon.) Én a törvényt megtartom, meg fogom tartani ; de azt ne mondják ós ne kívánják azok, a kik azt az én nyilatkozatomat, már preszsziónak tekintik, hogy én equiválensnek ós igaznak tekintsem mindazt, a mit ők mondanak, a mikor presszióról panaszkodnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel talán bevégeztem azokat, a. miket Zichy János grófnak mondani akartam. Még csak egygyel toldom meg, (Halljak ! Halljuk!) s ez az, hogy határozottan visszautasítom ós határozottan tagadom, a mit a t. képviselő úr itt rám fog, hogy mi: a liberalizmus és én a keresztéirység tanait megtagadjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem áll, nem tagadjuk meg, nem tagadtuk meg soha és nem fogjuk megtagadni. Csakhogy a kereszténység tanait nem engedjük monopolizálni, (Hosszantartó, lelkes éljenzés jobbról és a középen.) nem engedjük exkluzív czélokra és pártezólokra kihasználni; (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps jobbról és a középen.) hanem úgy tekintjük ós úgy tekintem, hogy a kereszténységnek nagy, az emberiség erkölcsi életéből merített ós az emberiség üdvére felállított tanai közkincset képeznek, a melyeket mindenki magáénak vallhat ós vall, ós az ő liberális irányzatával egyeztethet és melyeket magmik-