Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

280 680. országos ülés 1901, u királyi adóhivatalokkal bír. Nem is hallottam sohasem Francziaországban, — pedig jártam ott nem egyszer, — hogy azt mondanák valamely hivatalra, hogy az franczia állami hivatal; Angliában sem láttam sehol. kog}

T valamely hivatalnál ott volna, hogy az az angol államé, de azért az mégis Francziaországnak, Angliának a hivatala. Ezek az érvek én reám azt a benyomást teszik, hogy mikor valaki valamely támadást, vagy valamely bírálatot, ellenkezést akár magántársalgásban, magándiskusszióban,- akár nyilvánosan egy kicsit magas hangon kezd, akkor, hogy a konczeptusból ki ne essék, a végén túlkiáltja magát. (Derültség joUbfelöl.) A t. képviselő úr ezzel az argumentáczióval túlkiáltotta magát, mert olyan kifogásokat emelt, hogy az nem is kritika már, hanem csak élez, és pedig nem is jó, hanem meglehetős rossz élez. (Derültség és tetszés jóbhfelöl.) Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy

7 mi történik most odaát Ausztriában, hiszen ott már most kezdenek munkaképesekké lenni, kezdenek kibékülni és meg is találják választani, a quótadeputácziót. (Derűitséf/ jobb/elől.) Én emlékeztetem a t. képviselőházat, hogy mennyi kérdésnek, interpelláeziónak és ostromnak voltam kitéve éveken keresztül (Igaz! Úgy van! jobbról és középen.) amiatt, hogy miért nem dolgozik az osztrák Reichsratli, miért nem munkaképes, miért nem felel meg törvényes kötelezettségeinek, ott már alkotmány sincs stb. És mikor én a t. képviselő uraknak azt fejtettem ki, hogy legyenek nyugodtak, ott még van alkotmány, csak meg van akadva az alkotmányos gépezet, és arról, hogy mit csinálunk akkor, a mikor ők alkotmányos és törvényes kötelezettségeiknek és velünk szemben kötött nemzetközi kötelezettségeiknek eleget nem tesznek, akkor beszélünk, a mikor majd csakugyan nem tesznek eleget, ós ón egyébiránt — a mint akkor kifejtettem, — tisztában vagyok azzal, hogy mit fogunk tenni, akkor a t. képviselő úr azt mondta, hogy ennek a kormánynak nincsen nézete, nincsen programmja, nem tud mit csinálni, odaát pedig minden szétment, megbukott az 1867-iki kiegyezés stb.; általában véve kisebb szót nem is hallottam, mint hogy teljesen szótrobbant, megsemmisült. Most már, hogy a dolgok másképen alakúinak, a t. képviselő úrnak ez nem tetszik. De én úgy látom, hogy nekem van itt is igazam. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Én akkor sem tartottam helyesnek a t. képviselő uraknak akkori felfogását, a mostanit sem tartom helyesnek, hanem azt tartottam, hogy be kell várnunk a mi törvényünkkel a kezünkben, a mi törvényünk talaján állva, az események fejlődését, (Élénk rczius li-én. csütörtökön. helyeslés jobbfdöl.) és sem előre lövöldözni, mint a t. képviselő urak akarták, sem pedig most rekriminálni nem kell. -(Helyeslés és tetszés jobb felől.) Azt kérdi a t. képviselő úr, hogy mi történhetett Körber, a csehek és a németek között? Bizonyosan igen nagy konczessziókat adott, nagy engedni énj^eket tett, és ki tudja, mi mindent Ígérhetett Körber. Mit kaphattak a csehek, mit kaphattak a németek? A t. képviselő úr ezt a kérdést talán helyesebben Körber miniszterelnök úrhoz intézhette volna.. (Általános, élénk derültség.) Mert ón a magam részéről nem tudom megmondani, hogy Körber miniszterelnök mit ígért a cseheknek, mit igért a németeknek, általában igért-e valamit. Annyit tudok, hogy az én alkotmányos érzületem csak örül annak, ha az osztrák Reichsrath munkaképes lesz. (Tetszés és helyeslés jobbról és a közében.) Én a magam részéről —• ós talán joggal szólhatok erről, -— mindig abban a nézetben voltam, hogy nem kell ott más rendszabályokhoz nyúlni, mint azokhoz, a, melyeket a törvény megenged, nem szabad az alkotmányos elvet bántani, sérteni és feladni, és meg fog térni a szenvedélyek csilla podtával Ausztriában mindenki arra a meggyőződésre, hogy a végén is minden nemzet, minden ország igazi haladása, fejlődése és életszükséglete az alkotmány védelme alatt van és azt bántani nem szabad. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a közelien .) Hát én ezt hirdettem mindig, hirdettem az osztrák alkotmányosság érdekében, a köztünk levő kapcsolatnak, a köztünk szabályozott viszonynak ós az 1867 : XII. törvónyezikk által igenis részünkre fentartott ős általunk élvezett — Isten segítségével fejlődő — állami életünknek érdekében. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hát nem tudom, hogy mit ígért Körber miniszterelnök, de egyet tudok: hogy én nem Ígértem semmit, (Derültség és tetszés jobbfelöl.) — erről a t. képviselő úr meg lehet győződve, — sem a cseheknek, sem a németeknek, és azért ne féljen tőle, hogy ez a mi bőrünk rovására menjen. Mert a mi bőrünkről már nem Körber úr fog gondoskodni, az nem is az ő feladata, arról gondoskodunk mi. (Helyeslés jobbfelöl.) Én lehet, hogy nem az önök programmja alapján, — sőt biztos is, (Derültség jobbfclöl.) sőt még az is lehet, hogy nem mindenben az önök heh-eslése mellett, de igyekezni fogok a mi bőrünket ós az ország bőrét védeni, mert az kötelességem, s igyekezni fogok, — a mi azzal egyöntetű, — az ország törvényes, legitimus érdekeit védeni és biztosítani. És azt nem fogják tőlem megtagadni, — hiszem, hogy nekem ebben majd igazat adnak az események, —•