Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

680. országos Ülés 1901. niárczitis 14-én, csütörtökön. -287 hogy rajtunk, igyekezetünkön és működésünk becsületes voltán nem múlt a. siker. Odáig azonban már nem megyek, a mit a t. képviselő úr akar, hogy tudniillik most mondjam el, mi az álláspontunk, mert a földmívelésügyi miniszter úrnak az ő budgetje tárgyalása alkalmával mondott beszédében nem találta meg, hogy milyen alapon akarjuk az ország jogait ós érdekeit megvédeni. Hát bocsánatot kérek, odáig ma már nem megyek, hogy megmondjam most a, képviselő úrnak, hogy a külföldi szerződések kérdésében, hogy a köztünk ós Ausztria között e tekintetben létrejövendő egyezmény kérdésében, és azután a köztünk ós a külföld között folytatandó tárgy alásoka,t illető kérdésekben micsoda részletes tételek és részletes rendelkezések alapján akarjuk érdekeinket megóvni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a képviselő úr komolyan nem is kérdezheti. Ugyan micsoda tranzaktor, vagy micsoda tranzigens ember lenne az, a ki a, tranzakczió megkezdése előtt felfedi mindazt, a mit akar, hogyan akarja, mik ép akarja, elmondja, hogy mi az ő maximuma, mi a minimuma, mi a,z, a mit követel, mi az, a mit konczedál. Bocsánatot kérek, ez nem lehet. Barta Ödön: Irány! Széll Kálmán miniszterelnök: Irány? Hát megmondtam százszor, hogy annak a kiegyezésnek a maga egészében nem kell ós nem szabad rosszabbnak lennie, mint az a kiegyezés, a- melyen állunk; és hogy az ország érdekeit, még pedig úgy termelési, mint iparfejlesztési érdekeit tőlünk telhetőleg minden irányban meg fogjuk óvni, úgy az Ausztriával kötendő tarifa-megállapodásokban, mint az Ausztria és Magyarország, vagy az osztrák magyar monarchia, és a külföld között folytatandó tárgyalásokban. (Helyeslés a jobból dalon.) Hiszen ezzé] meg van mondva,, hogy a termelésre, az iparfejlesztésre ós a gazdasági élet egészére és egyetemére leszünk tekintet tel. E.észletesen azonban ezt körülírni — bocsánatot kérek — másképen nem lehet, mint úgy, ha megjelöljük, hogy micsoda vámokat akarunk emelni, milyen vámokat akarunk leszállítani, micsoda tételeket akarunk ezen gazdasági produkcziónális ágban, milyeneket a másikban megállapítani. Ez azután, bocsánatot kérek, egyszerűen annyit jelentene, hogy előadjuk mindazt, a miben állani fognak a mi részletes követeléseink, hogy mi lesz álláspontunk a tarifa részleteit illetőleg. Ezzel, azt hiszem, azokra, a miket Barta Ödön képviselő úr felhozott, nagyjából megfeleltem, mert hiszen részletesen talán még jobban kifejthettem volna ezeket a megütött eszméket, de hát szorít az idő. (Halljuk! Halljuk!) Már most átmegyek gróf Zichy János képviselő úr és Molnár János képviselő úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Zichy János képviselő úr azt mondja, hogy nem tett semmit ez a- kormány és ez a régime, — mert mindig régime -ről beszél. Gróf Zichy János képviselő urnak általában, úgy látom, az az észjárása, hogy mindazt, a mi nézete szerint kifogásolandó, mind egy rendszernek, mind egy iránynak, — majd később reá térek. — a. szabadelvű iránynak a rovására irja, akármelyik miniszter, akánnelyik kormány ellen van valami kifogásolni valója. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdi a. t. képviselő úr, hogy mi történt az adókópessóg emelésére ebben az országban? És azt mondja, semmi sem történt, de azért mégis látja, hogy csak az egyenes adóknál két és fél millió forintnál több van felvéve, a fogyasztási adóknál is valamivel több, mint tavaly, pedig az ország' nem lett vagyonosabb. Hát, valóban igen hosszú előadást és prelekcziót kellene tartanom, hogy elmondjam a t. képviselőháznak és a képviselő urnak, hogy mi minden törtónt ebben az országban 1867 óta. De csak egyet mondok, s ez az, hogy vájjon az államadósságoknak az az egy milliárdon felül való része -— a milliárdot forintban értem, — tehát az a két milliárdnyi korona,, a melylyel mi Magyarországnak az államvasuti hálózatát kiépítettük, nem szolgált-e az adókópessógének emelésére? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogyha, az ország nélkülözte volna ezt a kétmilliárdnyi korona befektetést, akkor bocsánatot kérek, nem ilyen gazdasági állapotról kellene panaszkodni sem a t. képviselő urnak, sem nekem, sem mindnyájunknak ebben a, házban, a minőről momentán panaszkodnak, hanem egészen más állapotok volnának itt ma. Egyáltalában nem bírnánk gazdaságilag ölni, mert meg lenne fojtva az ország minden irányban, (ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) Nézzük meg csak a, költségvetésnek minden egyes tételét. Es itt nagyon tanulságos összehasonlításokat tehetnék, de nem teszek; pedig annyit mondhatok, hogyha ebben az országban van egy ember, a ki annak pénzügyi fejlődését megfigyelte, sőt annak minden egyes fontosabb mozzanatában tevékeny részt vett ős azt ismeri, úgy az ón vagyok. Csak egyre akarok rámutatni. Méltóztassék csak összehasonlítani, hogy mi volt a kultuszügynek, a kereskedelemügynek., az igazságügynek, a földmívelésügyek a, budgetje ezelőtt 33 esztendővé]. Hiszen kérem, ma már talán annyi iskola van, mint a hány tanító volt, akkor Magyarországon, (Igaz! Úgy van!) pedig