Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

680. országos ülés 1901. márczius 14-én, csütörtökön. 283 költség direkte, vagy indirekté az ország gazdasági,vagy közigazgatási, vagy kulturális érdekeit- érinti-e, — ebben a költségvetésben igen kevés iirproduktiv kiadás van. Még az úgynevezett kezelési költségek is, a melyeket inproduktiveknek szoktunk mondani az üzemben, vagy a magánháztartásban, még azok is az államháztartásban bizonyos vonatkozásban produktíveknek mondhatók. Még a katonai kiadásoknak is, — a melyeket inproduktiveknek szoktunk mondani a* tudományos vizsgálódás terén, — egy része — ki tagadhatja —produktív természetű. Még ezen körben is azok a kiadások, a melyek a gazdasági erőknek impulzusokat adnak, szükségletet elégítenek ki, nem nevezhetők inprodukti veknek. A t. képviselő urak maguk is tudják, hogy nem egy községe ós vidéke van ennek az országnak, a mely tőlem, ós a hadügyminisztertől és a honvédelmi minisztertől katonaság odahelyezésót kéri. Mire mutat ez ? Nem arra:, hogy — az államnak tisztán kulturális, nagy hivatását csak elvontan véve fel — minden ilyen kiadás produktív is, de arra igen, hogy az, a mit a képviselő úr felhoz, hogy tudniillik minden katonai kiadás improduktív, abszolúte nem állja a helyét. A képviselő úr egyébiránt itt mellékesen felhozott valamit, a mire nekem is kell rövid megjegyzést tennem. Azt mondja ugyanis, hogy az udvartartás költségei, a melyek eddig törvény által állapíttattak meg. most törvény által megállapítva nincsenek. Az ellenőrzés ós az ellenzék szempontjából ezt a kifogást nem vártam, mert hiszen az ellenőrzés és az ellenzék feladatából merített közvetlen törvényhozási működés álláspontjából önöknek az csak örvendetes lehet, hogy az udvartartás költségei nincsenek hosszabb időre megállapítva, hanem évről-évre szavaztatnak meg, a mi azonban nem azt jelenti, hogy ezután is évrőlévre így lesz, mert nagy és fontos momentumok szólnak a mellett, hogy úgy, a mint azelőtt történt, az udvartartás költségeinek megállapítása bizonyos periódusra történjék. Barta Ödön: Ezt kifogásoltam! Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő úr a nyugdíjakat mind inproduktiv kiadásoknak nevezte. Bocsánatot kérek, igaz, hogy terhe és pedig kezelési terhe ez egy államháztartás költségvetésének, de hát nem megszolgált ós pedig nagyon nehezen ós véres verítékkel megszolgált jutalom-e ez? Nem polgártársainknak azon ezrei és ezrei kapják-e meg ezt a nyugdíjat, a kik azt megszolgálták ós kiérdemelték? Van-e intézet, van-e csak magánüzlet is, a melynek költségvetése, vagy számadása a nyugdíjtól mentesíthetné magát? Barta Ödön: A megszolgált nyugdíjat nem kifogásoltam! Széll Kálmán miniszterelnök: Minden háztartás ós minden intézet kezelésével és így a magyar állam háztartásával is összefügg ez a dolog;. Azt mondja, a képviselő úr, hogy az államadósságok kamatai csupa inproduktiv kiadás. Bocsánatot kérek, ezt a, tételt már abszolúte nem fogadhatom el. A mi befektetés ebben az országban történt, az mind kölcsönök útján történt, és ha ezeket a kölcsönöket nem vették volna fel. ós ha, ezeket a befektetéseket meg nem tették volna, akkor ez az ország nem állna ott, a, hol ma áll. Hogy van azoknak bizonyos részi', a^melyet kellő gondosság mellett, kedvezőbb viszonyok behatása folytán el lehetett volna kerülni, azt nem tagadom. Ez a dolog természetében rejlik; e felett kritikát gyakoroltunk hosszúhosszú éveken át, a mikor 33 évi pónzüg}^ gazdálkodás felett mondtunk bírálatot. De hogy e kölcsönöknek nagy zöme az országnak gazdasági, kulturális és mindenféle más irányban -való fejlesztésére volt szánva, ós hogy ezek a beruházások ebben a tekintetben túlnyomó részt képviselnek, azt mindenki, a ki a mi háztartásunk történetét és pénzügyeinknek történetét ismeri, kénytelen bevallani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy van itt egy tétel, az osztrák államadóság, a melyre nézve az állíttatik, hogy nem konvertálható. Nem tudom, ki állította, vagy állították-e egyáltalában; azt hiszem, sohasem állította senki. Én legalább úgy tudom, — és kollégám a pénzügyminiszter úr s elődei ezen a pénzügyminiszteri széken, mind e nézetben voltak, — hogy a 80 milliós egyszersmindenkorra elvállalt államadósági járulék kérdése az 1867 : XV. törvónyczikk illető szakasza szerint kezelendő, mely megengedi az országnak, ha akarja, hogy tőkésítés útján is visszafizethesse, csak az összeget nem szabad megváltoztatni, mert az egyszer s mindenkorra, van elvállalva; ele megengedi a, törvény bizonyos modalitások között, a melyek sohasem kifogásoltattak, hogy az összeg visszafizethető. Csakhogy ehhez idő kell, szükséges a viszonyok kedvező befolyása, szükséges, hogy otyanok legyenek a pénzügyi viszonyok, hogy megengedjék azt, ! hogy a nagy tőke azzal a, csekély kamattal, a medvét ma reprezentál, konvertálható legyen. Nem bennünk rejlő indokok, hanem pénzügyi szempontok, az európai pénzügyi helyzetben rejlő okok fogják ennek a kérdésnek annak idején való eldöntését befolyásolni. Soha senkisem mondotta, hogy ez az adósság nem kon36*