Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

2g4 68°' országos ülés 1901. márczlus 14 én, csütörtökön. vertálható; igenis konvertálható, de most nem konvertáltatik, mert az ahhoz való viszonyok nincsenek megadva. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ezzel az országgal senkisem törődik a külföldön, senkisem ismeri. Hogy vannak ós lehetnek panaszok, nem tagadom : a világ nagy, ittott egyik-másik országban, Európa egyikmásik államában, egyik-másik világrészben megtörténhetik és megtörténhetett, hogy valakinek baja volt, saz osztrák -magyar monarchia hivatalos képviselőjének nem állott módjában, — talán épen az eset nem ismerése folytán, — hogy az illetőnek érdekeit védelemben részesítse. Ez megtörténhetett. De méltóztassék eziránt konkrét adatokkal és panaszszal előállani. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem szabad ennek rendszerint megtörténnie ós nem is történhetik meg sehol sem. Tudnék száz esetet felhozni épen ellenkező irányban, hogy" magyar alattvaló, magyar állampolgár, épúgy, mint az osztrák állampolgár, kellő védelemben részesült. Nagy emfázissal mondta el Barta Ödön képviselő úr, hogy volt egy német vállalkozó, a kinek valami sérelme volt, a német követhez ment ós az felvette az ordóit, hogy eljárjon abban az ügyben. Biztosítom a t. képviselő urat, hogyha magyar alattvalónak lenne valami baja Berlinben, Szögyény nagykövet is fel fogja tenni az ordóit és el fog járni abban az ügyben. (Tetszés a jobboldalon és a középen.) Tessék csak megmondani, hogy hol történt a mulasztás és az orvoslás meg fog történni. Barta Ödön: Tudomásul veszem! Széll Kálmán miniszterelnök: Ki van zárva az a lehetőség, hogy magyar alattvalónak jogos panaszát meg ne hallgassák, és hogy magyar alattvaló a bajának orvoslását meg ne kereshesse, ezt elfogulatlan ember nem mondhatja. Tessék csak kissé tárgyilagosan visszagondolni arra, hogyan ismertek minket 35-—40—50 évvel ezelőtt ós hogyan ismernek minket ma. Nem akarok beszélni arról, hogy Európa legelső ós legkiválóbb helyein minek tekintik ma Magyarországot és mibe veszik. Az európai zsurnalisztika, kezdve az első angol lapokon, a franczia ós német lapokon keresztül minden hivatalos ember és a közélet minden faktora Európában tudja, hogy mi Magyarország, hogy itt egy monarchiáról van szó, mely kifelé egységes, mely azonban két önálló államból áll. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Nem tudják!) Hogy nem tudja mindenki, az természetes. Hát a képviselő úr azt hiszi, hogy Mag};

r

arországon mindenki ismerettel bir minden kérdésről, a mely. például Angliában fenforog: az ir-kórdésről, vagy másról ? (Igaz ! jobbfelöl.) De hogy e tekintetben a haladás szembeszökő és kétségtelen, ezt eltagadni nem lehet. Es hogy ma tudnak Magyarországról, hogy tudják, hogy ez a magyar állam egészen szilárd és kétségtelenül biztos alapokon megkonstruálta a maga államéletét, ha nem is abban az értelemben, a mint a t. képviselő uraknak ideálként szemük előtt lebeg, azt tagadni nem lehet: és hogy ezt tudják, ez az 1867-iki alkotásnak az érdeme. (Úgy vau! Úgy ram! jobbfelöl. Ellenmondás a szélső baloldalon,) A t. képviselő urak közül nem egy járt ez idén a párisi kiállításon. A hogy mi ott megjelentünk, ós milyen benyomást csináltunk, az a tudomásulvétel, a melyhyel ezt egész Európa honorálta, ez igazolja azt, a mit mondok ; hogy igenis, van ezen a téren még igen sok tenni való, mert nem mindenütt ismernek úgy, a hogy kell, az lehet, de hogy egészen más e tekintetben az állapot, mint ezelőtt, mindezt kétségbe vonni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Azt mondja a képviselő úr. hogy itt csak ajándékok történnek Ausztria részére, és semmi eg_yób. Én csak megütöm ezen eszméket, nem fejtem ki. hiszen akkor órákig kellene beszélnem. Meg tudom mutatni, akár mint ennek a törvényhozásnak tagja a régi időből, akár mint miniszterelnök a mai időből, hogy ajándékokat nem adtunk sem a közös költségek megállapításánál a delegáczióban, sem a quótánál. Meg is motiváltam, hiszen nem tértem ki a kérdés elől; nem egyszer, ele többször beszéltem erről a kérdésről érdemlegesen órákon át, és azt ig3^ekeztem bizonyítani, hogy azt. a mi jogos, a mi igazságos és méltányos, azt megteszszük, de azontúl semmit. Tessék azokat a, kórdóseket egyenként idehozni, én valamennyivel egyenként szembeszállók. Azt mondja a képviselő úr, hogy itt csak egy felső akarat van. semmi más. Én már sokszor mondtam, hogy erről milyen nézetben vagyok. A t. képviselő urak mindig megrepetálják, és így kénytelen vagyok én is megrepetálni azt, a mit mondtam igen sok képviselő urnak a: túloldalról, hogy más akaratot nem ismerek, mint a törvényhozás akaratát, a törvényhozás pedig áll a királyból, a képviselőházból ós a felsőházból. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezenkívül más akarat nincs, ós nem tudok egyetlen kérdést, érdeket vagy jogot sem, a mely ennek a képviselőháznak termén kivül intéztetett volna el. Elintéztetett a mi törvényeink által, ós a mi törvényhozásunk által. Hogy ez a t. képviselő uraknak a túlsó oldalon nem tetszik, az egészen más kérdés, de az ország többségének 33 év óta így tetszett,