Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-669
22 $$-' országos ülés 1901. azért egy nagy körét fogja, kihívni maga ellen. Nagyon jól tudja a t.. miniszter úr, hogy midőn ő a fizetési meghagyásokat belevette ebbe a törvényjavaslatba, ez nem fog egészen a jogászközönség rokonszenvével találkozni, különösen, a, midőn úgyszólván bizonyos körig kötelezővé is tette a fizetési meghagyás kibocsátását. Midőn az ügyvédi kérdést is érintette ezen javaslatával, mert hiszen míg eddig csak szakképviselővel élhetett a fél, most már a rendes perek egész körében maga képviselheti magát, — legyen elkészülve a t. miniszter úr, hogy mindenesetre a kritikának igen nagy sorát fogja maga, ellen kihívni. Ügy vélem azonban, hogy épen a helyes, az objektív bírálat fogja előmozdítani azt, hogy ez a polgári perrendtartás is igazságügyi intézményeink ékességévé váljék ós ezáltal szintén elő fogja segíteni azt. hogy Magyarország a jogállamok közt méltó hefyet foglaljon el. Hiszen vár még a t. igazságügyi kormányra a feladatok egész sora. Sajnálattal kell tapasztalnom, hogy a t. miniszter úr a büntetőtörvénynek novelláját még ma sem nyújtotta be. Tízéves küzdés, tízéves vergődés ez. Igen fontos érdekek fűződnek ma már hozzá, hog g y ez a novella benyújtassók, mert mindazok az emberek, a kik ma Magyarországon a mostani büntető törvénykönyv szerint súlyosabb büntetést szenvednek, mint a, milyen büntetés őket a novella szerint érhetné, ártatlanul szenvednek. Hiszen mái' egy évtized óta be van bizonyítva, hogy sóm a mi viszonyaink, sem a jogi felfogás nem egyeztethetők össze azon szigorú intézkedésekkel, a melyek a büntetőtörvénykönyvben foglaltatnak. A midőn tehát be van bizonyítva,, hogy egyes bűncselekmények például súlyosabb büntetéssel sújtatnak, mint a milyen most a, tervezetben kontempláltatik, a kik így szenvednek büntetést, azok mind ártatlanul szenvednek. Mert hegyesen mondotta egy kiváló büntető jogász, hogy nemcsak azok szenvednek ártatlanul, a kiket ártatlanul elitéinek, hanem mindenkire nézve ártatlan szenvedést képez az a -büntetési többlet, a melyet ö nem érdemelt meg, de a melyet igazságtalan törvény, vagy igazságtalan eljárás alapján mégis kiróttak rá. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy különösen a lopási esetekben, a hatóság elleni erőszak esetében hány irtózatos, drákói szigorú itólet keletkezett, mert a bíróság még a 92. §-ban lefektetett korrekcziónálizáczió alapján" sem szállíthatták lejebb a büntetést hat hónappal. Egy rózsalopás, a mely hat hónappal büntettetik! február 27-én, szerdán. Egy virág lopása,, a mikor valaki átmászik a kerítésen ! a legnagyobb Ínségben fetrengő beteg családnak egyik leány tagja belopódzott egy pinczébe, — a miniszter úr ismeri ezt az esetet, — hogy néhány darab szenet vigyen haza, a, mely mellett beteg öreg anyja megmelegedhetik, ez betöréses lopást képezett ós az illetőt hat havi börtönre ítélték. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Mi történik. A kegyelmi eljárás annál erősebben működik most: de méltóztatik tudni, t. ház, hogy a kegyelmi eljárásnak erősebb igénybe vétele, ezen, csak kivételes esetekben gyakorolható kegyelmi forrás, mondom, ez nem alkalmas arra, hogy egy törvénynek ilyen feltűnő hiányait és hibáit pótolja,, így vagyunk, t. ház, a hatóság elleni erőszak esetével is: De, t. képviselőház, igen sajnos, hogy a t. miniszter úr a föltételes elítélés intézményét sem léptette máig életbe. Hiszen nincsen most arra idő. Sajnos, most sincsen idő, talán más igazságügyi költségvetési vitában semlesz idő, nem is volt reá idő, sohasem találtunk elég érdeklődóst a,z igazságügyi költségvetési viták iránt, hogy itt talán egyes nagyobb kérdésekbe mélyebben bele hatoljunk. Más állam törvényhozásánál látjuk, különösen a franczia törvényhozásnál, az angolnál, hogy maga, a törvényhozás és a törvényhozás tagjai kezdeményezik a legfontosabb legiszlácziónális kórdóseket, különösen a büntető-jogszolgáltatás terén a nyilvánvaló anomáliákkal szemben, a melyek egy régi törvény alapján annak bizonyultak, addig bizony mi, mikor épen a, jog, törvény és igazság korszakában a jog, törvény és igazságnak miként való elplántálásáról van szó, mi úgyszólván üres ház előtt tárgyalunk, (Igaz! Úgy van ! a szélső haloldalon.) Tehát most sem megyék bele a feltételes elitélés intézményének bírálatába, máskor sem hiszem, hogy legyen arra idő. Csak röviden akarom érinteni azt az érdekes jelenséget, hogy a feltételes elitélés intézményével amxyira megbarátkoztak a mamagyar jogszolgáltatásnak szervei és tényezői, hogy a t. miniszter úr előtt számos olyan kegyelmi kórvény fekszik, a hol midőn véleményt kórt a miniszter úr az alsóbb hatóságoktól, az ügyészek hozzátették, a birák hozzá iktatták azt, hogy ezt az esetet ajánlom kegyelemre, mert a mennyiben a föl tételes elítélés rendszere meg volna honosítva, mi feltételes Ítéletet hoztunk volna, vagy az ügyészség részéről azt találja, hogy mi feltételes elitélést indítványoztunk volna. Látja tehát a t, miniszter úr ezen előttem fekvő több esetből, hogy a feltételes ítéletek intézményét meg kell honosítanunk, hacsak nem akarunk tovább menni
