Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

(Mii), országos ülés 1901. február 27-én, szerdán. 21 hogy ez nem felel meg a rideg szabályoknak ós tessék oda beiktatni, hogy nem Lőportár dülő ilyen és ilyen szánni házában, hanem a központi gyűjtőfogházban született. Legyen ott a bélyeg, mint azon esetek százában ós ezrében Magyarországon, a hol mindenütt megvannak bélyegezve azon lények, a kik ezen intézetekben születtek. Az igazságügyniiniszter 'úr annak idején azzal válaszolt ezen letartóztatás! intézet fejének, hogy nem lehet segíteni, mert az anyakönyvi törvény nem engedi és a belügyminiszter nem tágíthat. Nohát, t. ház, ha nem tágíthat ós nincs jogosítva ahhoz, hogy ezen állapotokat megszüntesse, akkor segítsen a törvényhozás. (Helyeslés.) Én erre nézve szintén eg}?" határozati javaslatot nyújtok be. mely következőkép hangzik (olvassa) .»Határozati javaslat. A képviselőház utasítsa az igazságügyminisztert, hogy a belügyminiszterrel egyetértőleg sürgősen kibocsájtandó rendelet útján az 1897 : XXXIV. törvényczikk 28-ik §-ában nyert törvényhozási felhatalmazás alapján oly intézkedéseket foganatosítson, melyek szerint a letartóztatási intézetekben áldott állapotban lévő nőszemélyek várandóságuk utolsó idejére, nevezetesen a szülés idejére alkalmas betegintézetekbe, vagy kellő felügyelet mellett saját lakásaikba elhelyeztessenek; ezen — és megfelelő egyéb módok által megszüntettessók azon inhumánus eljárás, hogy a börtönök — fegyházak —fogházak sötét világában született gyermek anyakönyvi tanúsítványába a születés e szomorú körülményét kiolthatatlanul beiktatják ós ezáltal számos embert egész életére ártatlanul megbélyegeznek ós erkölcsileg megsemmisítenek.«. (Élénk helyeslés.) T. ház! Mikor így röviden végeztem volna büntető igazságszolgáltatásunk főbb vonásaival, még csak röviden akarom megjegyezni, hogy a mi jogi intézményeink kiépítéséhez nagyban hozzájárul mindenesetre az a két törvénytervezet, mely most közkézen forog. Az egyik a polgári törvénykönyv tervezete, a másik a polgári perrendtartás tervezete. A polgári törvénykönyv megbirálására már is megindult a jogászok közt a vita, de kétségtelen, hogy bizonyos érzék, a mely azt sugalja, hogy a polgári perrendtartás mintegy már létező keretbe beillesztett törvényhozási munkálat, hogy ez hamarább megalkotható, sürgősebb is, a bírálatot ezen javaslat felé tereli. A t. előadó úr az ő igen ékes beszédében ezt az alkotást erősebb jellemzésben részesítette. Azt mondta, hogy ezen alkotásnál is a -germán szellem legyőzte a latin szellemet, a német felfogás legyőzte ismét a franczia felfogást, és iine, most ismét Magyarország polgári jogéletébe oly intézményt fognak átplántálni, mely idegen földön termett ós magyarországi hagyományokban gyökérrel nem birt. Én annak bírálatába, hogy a germán szellemnek felel-e meg a maga egészében, bocsátkozni nem akarok, nem is lehet belebocsátkoznom : sokkal messzebb vezetne ez, mert a modern jogintézményekről nagyon jól tudjuk, hogy azok ma már a fejlett jogéletnél fogva nemcsak egyes nemzetek jogi hagyományainak képezik tulajdonát, ezekben nemcsak egyes jogi hagyományok nőnek ki és válnak terebélyes fákká. Azt mondani, hogy ez a perrendtartás germán intézmény, midőn számos olyan új intézkedést tartalmaz, melyre nézve ép a magyar hagyományok nyújtották a kellő alapot, csak akkor lehet, ha egy ily törvényjavaslatból egy-két fontosabb intézkedést, melynek gyokórszálai talán épen a germán jogéletbe nyúlnak, kiveszünk ós bírálatunkat épen ezen két intézményből akarjuk megállapítani. Egy dolog tisztán áll: az, hogy a jogászközönség nagy örömmel fogadta ezt a. törvényjavaslatot. Nemcsak a javaslatok rendkívüli világossága, nemcsak a beillesztett intézményeknek egymással való harmóniája okozza ezt, hanem különösen az okozza, hogy a t. miniszter úr képes volt — akarta is, hogy így legyen — a sommás eljárásban már is gyökeret vert intézményeket úgyszólván érintetlenül a maga egészében, beilleszteni ebbe a javaslatba. Nem új dologgal áll szembe ma a, jogászközönsóg, hanem oly törvényjavaslattal, melynek intézményei már ki vannak próbálva, a jogászközönség ós a. jogkereső közönség által, mint helyesek, mint üdvösek, el vannak fogadva. És, t. képviselőház, kétségtelen, hogy ily módon való életbeléptetése egy új intézménynek sokkal nagyobb garancziáját nyújtja, bizonyos jogi szükséglet helyes megvalósításának, mintha talán — az előadó úr szerint csak azért, hogy elméleti példák után induljunk — nem a germán intézményt, hanem az ő általa akkor kontemplált, de életet nem nyert franczia, frank perrendtartási rendszert honosítottuk volna meg. A t. miniszter úr, midőn a szóbeliséget, a nyilvánosságot, a közvetlenséget, most már a rendes per keretébe is belevonta, egyszersmind nagy szolgálatot tett a jogszolgáltatásnak, a mikor igyekezett a köztörvóny, valamint a kereskedelmi- és váltó eljárás közt mutatkozó különbségeket lehetőleg kiirtva, az eljárást egyenlősíteni. Kétségtelen, t. ház, hogy ez a javaslat is. -— ós helyes is, hogy így van, — a bírálatnak