Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
272 (ísO. országos ülé* líK)l. iuárczins 14-én, csütörtökén. adó ós söradópotlék a Lajthán túli országokból behozott sörnek tényleges foktartalma után rovassék le, illetve téríttessék meg a magyar kincstárnak. Ezeket tartottam szükségesnek a t. kormánynak, különösen a pénzügyminiszter, földmívelésügyi- és kereskedelemügyi miniszter araknak becses figyelmébe ajánlani. Újból kijelentem, hogy a költségvetési törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Buzáth Ferencz jegyző: Gróf Zichy János: Gr. Zichy János T. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) A ki figyelemmel kiséri évrőlévre benyújtott költségvetéseinket, az csalt egy 7 változást lát azokban és ez az, hogy a költségvetéseknek végösszegei évről évre horribilisebb számokat mutatnak fel, mintha tetszelegne a kormány magának abban, hogy a korona-értékben való számítás segítségével ma már milliárdos költségvetésekkel állunk szemben, ós mintha a számoknak nagyságától függne a közjólét itt ebben az országban. Pedig épen az ellenkezőjót látjuk, t. képviselőház, ú-gy annyira, hogy az évi költségvetés vég- és főösszegeinek nagyságával jóformán fordított arányban áll a nemzeti jólét, sőt merem állítani, hogy akkor, a midőn ezek a számok sokkal szerényebbek voltak, sőt talán abban az időben is, midőn deficzitben dolgoztak a kormányok, inkább meg lehetett volna találni minden polgárnak levesében azt a bizonyos tyúkot, a melylyel IV. Henrik annyira szerette volna, hogy alattvalói dicsekedhessenek, mint most, midőn általános gazdasági pangással állunk szemben, a melyet röviden úgy lehetne jellemezni; szertelen órtéktelenedése a terményeknek ós látszólag indokolatlan megdrágulása, a pénznek. (Úgy van balfelöl.) Ezakombinácziója a szomorú közgazdsági körülményeknek, t. képviselőház, egy agrikulturális állam anyagi tönkremenetelének kezdetét is jelentheti. Es daczára ennek a példátlan clekadencziának, a melyet a. t. kormány is létezőnek ismer el, még sem történnek gyökeres reformok, a melyek nélkül egyáltalában javulásra gondolni nem lehet. Reformok, a melyek talán nem szolgálnak közvetlenül arra, hogy a költségvetés tételeit emeljék, hanem bizonyára azt eredményezhetnék, hogy a. nemzetnek, a, polgároknak adóképessége fokoztassók. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A múlt évi költségvetés benyújtása alkalmával a t. pénzügyminiszter úr szükségét látta expozéjában megnyugtatni az aggódó közvéleményt ós mélyreható nagyfontosságú tervekről tett itt említést, a melyek közül leginkább érdekelt bennünket az adóreform és a földadó reambulácziójának a kérdése. Ezen nagy tervek ós Ígéretek azonban úgy látszik papíron maradtak ós bizonyos mórtékben elfelejtettek, mert az idei költségvetés beterjesztése alkalmával elmondott expozéjában a t. pénzügyminiszter úr ezekről nem tesz említést. Hanem látunk ennek helyében egy tényt, a mely éppen nem áll arányban azzal az általános pangással, a melytől a t. kormány sem zárkózhatik el, és ez azon körülmény, hogy az egyenes adók emelkedése a múlt évvel szemben 4.600.000 koronát tesz ki. Ez, t. képviselőház, szerintem azt bizonyítja, hogy az egyensúly érdekében csak az adóprés nyomása működött, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a helyett, hogy az adóképessóg természetes fokozása érdekében bármi komolyat is tett volna a t. kormány. Hát ilyen módon lehet ideig-óráig egynéhány ezer koronára rugó felesleget felmutatni. Lehet a külföldet áltatni azzal, hogy briliáns költségvetésünknek és rendezett háztartásunknak megfelelően a közjólót itt Magyarországon virágzik. Lehet megerősíteni téves nézetükben azokat, a kik a Lajthán túl. az örökös tartományokban abban a meggyőződésben élnek, hogy a quóta aránya még ma is csekély, hogy a quótának az a.z aránya, a mely Magyarország vállait terheli, aránytalanul kicsiny ós lehet határozottan "félrevezetni azokat a köröket, a melyek a nemzet egészségügyi bizonyítványából, a költségvetésből kiolvassák azt, hogy Magyarországnak adóképessége még nagyon is kimeríthető és kihasználható a közös hadseregköltségeinek fedezésére. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) De egy dolgot nem lehet elérni, t. képviselőház, ós ez mindenekelőtt a nemzet életképességének és életerejének fokozása, és nem lehet továbbá sem a külföldön, sem itt bent bizalmat gerjeszteni az iránt, hogy pénzügyi politikánk helyes alapokon nyugszik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek, a szegény nemzetnek, t. képviselőház, megölője az a szabadelvű nagyzási hóbort, a mely a külsőségekre oly nagy súlyt látszik fektetni ós a dolgok belső értékét, belső tartalmát tekintetbe alig veszi. Ez az ország a maga czifra nyomorúságában kezd hasonlítani a társadalomnak azon léha elemeire, a melyek czifra, ruhában ós ruganyos vánkosú kocsikban járnak port hintve a nagyközönség szemébe, otthon pedig a, burgonyaleves gőzénél melengetik megdermedt kezeiket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne folytassuk, t. ház, ezt a gazdálkodást tovább, mert úgy. járunk, hogy azok, a kik felületesen ismerik
