Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
(!80. országos ülés 1901. márezius 14-én, csütörtökön. 273 ezt a nemzetet, a szószoros értelmében parvenünek fogják tartani a magyart ós a kik nagyon jól ismerik, azok megvethetik azért, inert felületesek és könnyelműek vagyunk. (Igaz! Ugg van! a baloldalon.) Vessünk egy pillantást az országra, t. ház. Majdnem mindenütt irreális spekulácziókkal találkozunk, a melyeknek lélektani rugója az egy nap alatt való meggazdagodni akarás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzünk bele a nemzet szivébe, a fővárosba és mit fogunk látni? Egymás mellett álló egész sorozatát az ötemeletes palotáknak lakók nélkül, gombamódra szaporodó, szebbnél szebb, márványból épült bankházakat, a melyekben annyival drágább a pénz, a mennyivel ragyogóbb a berendezés. (Igaz! Úgy van! a baloldalon,) Azután építünk hidakat a Dunán keresztül, építünk föld alatti ós föld feletti közlekedési eszközöket a forgalom részére, a mely szünetel, évről-évre szaporodnak színházaink egy oly közönség számára, melynek anyagi viszonyait messze túlhaladják az ennyi színház látogatásával-járó igények. (Úgy van! Ugg van! a szélső baloldalon.) Keletkeznek társadalmi egyesületek, ragyogó klubbok, a melyek ismét új szükségleteknek válnak szülő okaivá, és ezen egészségtelen igényeknek kielégítésére kimerül a drága, hitel és újra meg újra megnyílnak az irreális spekuláezióknak kapni. (Ugg van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, egy rettenetesen veszedelmes circulus viciosus, a melybe belejtttott a mi társadalmunk, s félek tőle, hogy bele fogja rántani ebbe magát az államot is. Ezen körben a mozgató erő pedig egyrészről az anyagelvisóg, másrészről a stréberség, két olyan tulajdonság, a mery épen nem a magyar fajnak tulajdona és a mely a múlt század közepéig Magyarországon egyáltalán ismeretlen volt. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Vészi József: Kolonics volt az ideális magyar politikus? Páder Rezső: Nincs ez semmi összeköttetésben Kolonicscsal! Gr. Zichy János: . Nem beszélünk mi most Kolonicsról! (Helyeslés bal felől.) Tekintsen velünk együtt a képviselő úr is a politikai életbe és azt fogja látni, hogy liberálisoknak ós demokratáknak játszák magukat az uralkodó irányzatnak vezetői, de elzárkóznak fontos kérdések megoldása elől, a melyekkel szemben obligáozióban van a liberalizmus, ilyen a szocziális kérdések megoldása, ós kérdem, talán a demokratikus elvek azok, amelyek úgy gyöngyöznek, mint a pezsgő bor,. mely megtölti a demokratikus ideálok KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. diadalára ürített poharakat, ezek szülik talán azokat a nagyszámú kitüntetéseket ezen országban, a melyek elözönlik e hazát? Hiszen nincs kiválóbb liberális demokrata ez uralkodó irányzatban, a, kinek mellét valami rendjel ne ékesítené ós hányan vannak az aspiránsok, a kik lehajtják fejüket, azért,^ hogy felülről áldás hulljon reájuk. (Ugg vam.! Ugy van ! bal felől.) Fájdalom, kezd kiveszni a realitás a mi társadalmunkból ós hiányzik a, komoly munkakedv is, a mely hangyaszorgalommal párosítva képes volna az egész világot kiemelni sarkaiból, ennek helyében ellenben burjánzik a.z urhatnámság, az alantjáró szellem, a játékszenvedély minden kinövéseivel együtt. (Úgy van! Úgy van ! bal felől.) Ezek a tulajdonságok, t. képviselőház, azok, a melyek oda A T ezettók a nemzetet, hogy ma már a kormány is kénytelen a, maga ténykedésében ezen felfogáshoz mérni eljárását ós jellemző, hogy a mikor a többségben talán senki sincs, a ki el nem ismerné, hogy a mi költségvetésünk fizionomiája nem felel meg a nemzet egészségi állapotánali, még sem teszünk semmit, tűrjük a bajt, a szenvedéseket s azt hiszszük, hogy ha az a: nyájas mosoly ajkaink körül játszik, talán alkalmas leleplezni ezen állapotokat ós talán feledtetni is tudja velünk, hogy kínjaink már-már elviselhetetlenek. (Helyeslés balfelöl.) Nemsokára, t. képviselőház, belemegyünk a. képviselőválasztásokba, (Halljuk! Halljuk!) és ezen fontos pillanatban, a. mikor minden képviselőnek elmélkedni kellene a felett, hogy hogyan fog beszámolni a nemzetnek, a mely őt bizalmával megajándékozta, gondolkozni a, nagy problémák felett, a, melyek megoldásra várnak, és kijelölni azokat az eszközöket, a melyekkel a nagy kérdéseket meglehetne oldani, akkorát, képviselő urakat elsősorban az inkompatibilitási kérdés foglalkoztatja. Nem sajátságos jelenség-e ez. t. képviselőház? Nem fogom egyhamar elfeledni, márezius 2-án két interpelláczió hangzott el az ellenzék padjairól; az egyik interpellácziót Rakovszky István t. barátom intézte a pénzügyminiszter úrhoz az Adria adómentességének tárgyában, a másikat Ugron Gábor t. képviselőtársam mondta el a miniszterelnök úrhoz intézvén kérdést a Ferencz- József-rend rendelkezésének megváltoztatását illetőleg. Az első interpellácziót, a mely tagadhatatlan, időszerű volt, ügyesen volt összeállítva. és érdekesen előadva, visszafojtott lélegzettel hallgatták a nemzeti szuverenitás letéteményesei. (Derítitség a hal oldalon.) A másik interpellácziót, mely igen nagy kérdésekkel foglalkozott,, a mely érintette a nemzet legnagyobb 35
