Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

(iSO. országos ülés 1901. mái sörlé extrakt tartalmának megállapíttásánál olyan rigorozitással járnak-e el, mint a mi pénzügyi közegeink és vájjon az osztrák sörök­nek a. hirdetményben felhozott foktartalma tényleg megfelel-e az eredeti sörlé extrakt tar­talmának? De még akkor is, ha, ezen általam felvetett kérdésre igennel felelhetnénk, telje­sen indokolt gyanúra szolgáltat okot és a visszaélésnek tág kaput nyit azon körülmény, hogy az idézett hirdetményben majdnem min­den sörfőzdénél háromféle sör is és kiváltképen a 8'5, 9, 10, 11, ós lb5 fokú sör is van fel­véve, holott köztudomású tény, hogy a 12 foknál könnyebi) sör nem bírja ki a hosszabb szállítást és így kivitelre nem alkalmas. Ennek az lehet és lesz a következménye, hogy az osztrák sörgyáros még akkor is, ha többi elő­nyeitől eltekintenénk, 3—-4 koronával olcsóbban adhatja el sörét a magyar korcsmárosnak, mint a, magyar sörtermelő az ő három minőségű sörét. Hogy ezt tehesse, csak annyi szükséges, hogy például a, hirdetményben 13 fokkal jel­zett kiviteli sörét ászoksörnek mondja be, mely sör a hirdetményben csak 10 és 11 fok­kal van felvéve és így a 2—3 foknyi külön­bözetnél 2 korona 28 fillért, illetőleg' 3 ko­róna 42 fillért inegtakaríhat. Megvizsgálás és próbavétel ki lévén zárva, a jelzett módon a kijátszás szabadon űzhető a magyar sörgyá­rosok nagy hátrányára és a magyar kincstár megkárosítására. Hogy az osztrák sörgyárosok a kérdéses hirdetmény által nekik nyújtott előnynek eddig mennyiben vették hasznát, ezt ma statisztikai adatokkal még nem igazolhatom. Ha majd a hirdetmény közótótelótől számított egy év lefolyása alatt behozott osztrák sörnek mennyi­sége és ezen sör után a magyar kincstárnak fizetett, illetve visszatérített adó összege meg lesz állapítva, akkor meg lesz állapítható az is, hogy a behozott osztrák sörnek átlagos foktartalma mennyit tett ki és vájjon meg­felel-e ez a Magyarországon gyártott sör átla­gos foktartalmának ? Az utolsó, tudniillik az 1899/1900. évi sörtermelési idényre vonatkozó statisztikai ada­tok szerint a, nálunk termelt 1,443.451 hekto­liter sörből csak 204.808 hektoliter volt 12 foknál könnyebb sör és így a, termelésnek majdnem egész mennyisége 12 fokú és 12 foknál erősebb sörből állott. A hivatkozott pénzügyi hirdetményben felsorolt osztrák sör­nek átlagos extrakt tartalma pedig csak 11-5 fokra tehető, és én meg vagyok győződve, hogy a tényleg fizetett adóösszeg ezen át­lagnak nem fog megfelelni. Különösen feltűnt nekem, hogy a, Magyarországon és kivált Buda­pestén nagy kelendőségnek örvendő pilseni rczius 14-én, csütörtökön. 271 sör csak ll-5°/o-kal és Magyarország felsőbb részében nagyobb mennyiségben behozott te­scheni sör csak 10°/o-kal van felvéve. Az előbb kifejezet meggyőződésemben megerősít engem a kérdéses hirdetmény közé­tétele után meggállapítható azon tény. hogy Magyarországon sok helyütt az osztrák sört olcsóbban kínálják, mint azt a magyar gyáros előállítani képes, — a ki a törvényekben, a miniszteri utasításokban foglalt szigorú ellen­őrzés mellett köteles a bejelentett sörlé teljes extrakt tartalma után az adót lefizetni. Ezen körülménynek tudandó be az is, hogy például a magyar állam által szubvencziónált kassa­oderbergi vasút több étkező helyiségében osz­trák sört mérnek. Ha azonfelül tekintetbe vesszük, hogy a magyar termelők egyéb tekintetben is, miként ezt már más alkalommal bővebben kifejtettem, nagy hátrányban vannak az osztrák terme­lőkkel szemben, hogy különösen az apadás, házi ital megromlás ós üzleti veszteség stb. jóval túl haladja a törvényben biztosított G 1 /^ és a, t. pénzügyminiszter úr által utólag ren­delt úton szabályozott 1 /2—l 1 /2°/o-nyi leen­gedést, hogy annak folytán a, magyar termelő által eladott sörre a törvényben előirt adó­tételeknél jóval magasabb összeg esik, míg viszont az osztrák termelőnek módjában áll a behozott sörnek adótételét a jelzett módon kisebbíteni: akkor mindenkinek be kell látnia azt, hogy a magyar söriparnak létérdeke meg­kívánja, hogy felhívjam a t. kormánynak és t. képviselőháznak figyelmét a kérdéses ren­delet sérelmes voltára és kérjem annak meg­változtatását. Miután az utolsó évben Ausztriából be­hozott sör 189.407 hektolitert tesz ki, a me­lyért 5,148.824 korona vándorolt ki az ország­ból, azt hiszem, hogy ezen ügy legalább olyan fontos, mint az összeférhetlensógi ügy ós így teljes joggal megkívánhatja, a- magyar sör­ipar, hogy a t. kormány ós a t. képviselőház ne részesítse ezt olyan mostoha bánásban, mint eddig részesítette. Meg vagyok győződve arról, hogy a t. pénzügyminiszter urat a legjobb szándék ve­zérelte, midőn az általam neheztelt hirdet­ményt kiadta, és hogy ez talán csak kísérlet akart lenni ezen komplikált kérdés megoldá­sára, meg vagyok győződve arról is, hogy a t. pénzügyminiszter úr meleg érdeklődéssel visel­tetik iparunk minden ága iránt és azért azon reményemnek is adok kifejezést, hogy a t. pénzügyminiszter úr nem fog késni a, kérdéses hirdetményt hatályon kívül helyezni és életbe léptetni olyan intézkedéseket, melyek a vissza­élések kizárását lehetővé teszik, hogy a sör-

Next

/
Thumbnails
Contents