Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
270 680. országos ülés 19ffl. jiiíirczius 14-én, csütörtökön. káros befolyással biró rendelkezéseivel és megjósoltam, hogyha az akkor tárgyalt törvényjavaslat indítványozott módosítványaim mellőzésével fogadtatnék el, válna; törvónynyé ós lépne életbe, ez halálos csapást fogna mérni különben is gyenge söriparunkra. A rideg financziális szempont legyőzte a közgazdasági érdeket, a t, képviselőház nem tanúsított érdeklődést kifejezett aggályaim iránt, az összefórhetlenségi esetek jobban lekötötték t. honatyáink figyelmét, mint egy, az államnak évi 20 millió korona adójövedelmet hajtó jelentékeny iparágnak létérdeke és népünk millióinak érdeke, a törvényjavaslat változatlanul elfogadtatott, törvóíiynyé vált ós 1900. évi január 1-én életbe lépett. Még nem állanak ugyan rendelkezésemre kellő számú statisztikai adatok, melyek a kérdéses törvénynek romboló hatásáról tanúskodnak, de azon adatok is, melyek rendelkezésemre állanak, igazolják, hogy jóslatom részben már eddig is beteljesült. Sörfőzdéink egy része tönkre ment, beszüntette üzemét; azon vidéki sörfőzdék, melyek még foglalkoznak sörtermeléssel, jelentékeny veszteséggel zárták le múlt évi mérlegüket; az 1899/1900. évi sörtermelési idény alatt a termelés az 1897/1898. évi termelésnél 108.000 hektoliterrel és az 1898/99. évinél 124. 469 hektoliterrel kisebb volt. Míg nálunk a söripar terén pangás, sőt visszaesés konstatálandó, addig a velünk közös vámterületen le vő Lajthán túli országokban a sörtermelés évről-évre emelkedik és azzal karöltve az állam adójövedelme is évről-évre fokozódik. Ugyanis a statisztikai adatok szerint a Lajthán túli országokban az 1897/1898. évi termelés kitett 19,206.586 hektolitert, melynek adója volt 7 2,701.342 korona, az 1898/1899. évi termelés kitett 19,573.547 hektolitert, melynek adója volt 73,929.088 koronát, az 1899/1900. évi termelés kitett 20,022.539 hektolitert, melynek adója volt 76,822.373 korona. Nem szándékozom ezúttal az 1899 : XXIII. törvényezikknek a söriparra káros befolyással biró rendelkezéseivel részletesen foglalkozni ós azért felszólalásomban csak annak hangsúlyozására szorítkozom, hogy a t. pénzügyminiszter úr által az idézett törvény alapján az 1900. évi 4566. szám alatt kiadott és a birodalmi tanácsban képAÚselt királyságok és országok területéről behozott sör foktartalmának megállapítása, körüli eljárást tárgyazó rendelet' is némi befolyással volt arra, hogy söriparunknak különben sem rózsás helj'zete jelentékenyen rosszabbodott, sőt mondhatom, a válság stádiumába lépett, míg viszont ez az ipar a Lajthán túli országokban évről-évre kedvezőbb eredményt mutat fel. A t. képviselőház szíves lesz megengedni, hogy indokoljam ezen állításomat. Az idézett rendelet, illetve annak 2. §-a értelmében kibocsátott hirdetmény elsősorban is az osztrák tartományokból behozott sör extrakt-tartalmának megvizsgálását mellőzendőnek tartja, ha ez a császári és királyi műszaki ellenőrzésnek Bécsben, Prágában és Pilsenben felállított vizsgáló állomása és valamint a középstyriai gyümölcstermelők kisórleti és magellenőrzósi állomása által kiállítandó igazolványnyal mutattatik ki, mely igazolvány vagy közvetlenül a pénzügyőri szakasznak megküldendő, vagy a, fél által a, sörküldemény előállítása alkalmával előmutatandó. Másodsorban a hivatkozott hirdetmény közli, kogy az abban névszerint felsorolt jelentékenyebb osztrák sörgyárosok söreire nézve az eredeti sörlé-extrakt tartalmának megvizsgálása és e czélból próbák vétele teljesen mellőzendő, ha a fél ezt a hirdetményben megjelölt czukormérőfokkal mondta be. Az idézett hirdetménjmek mindkét része fölötte sérelmes és hátrányos a magyar sörtermelőkre, sőt bátran állíthatom, hogy az a magyar kincstárnak megkárosítását is vonja maga, után. A mi annak első részét illeti, nem akarom ugyanis kétségbe vonni a, hirdetményben megjelölt osztrák vizsgáló állomások megbízhatóságát, de tekintettel azon körülményre, hogy minden sörgyáros többféle, rendszerint háromféle sört, úgymint 9 vagy 10, 11 vagy 12 és 13 vagy 14 fokú, sört állít elő, bátran állíthatom, hogy a hivatkozott hirdetménynyel szabályozott eljárás nem nyújt kellő garancziát arra nézve, hogy az osztrák sörgyárosok által behozott sör azonos-e azon sörrel, a melyre az osztrák vizsgáló állomások által kiállított igazolvány és az átutaló jegy vonatkozik, most mi sem könyebb annál, hogy az osztrák sörgyáros vizsgálás alá bocsátja az ő kisebb fokú. sörét ós annak helyébe 2—3 fokkal erősebb sört hoz be. Ha a végy elemzés alá bocsátott sörnél csak 2 fokkal erősebb sört hoz be, már a,zzal is megtakarít a söradónál 34 fillért, a söradópótléknál 80 fillért, így összesen 1 korona 14 fillért. Jóval sérelmesebb azonban a magyar söriparra nézve, — mert az osztrák sörrel való versenyt megnehezíti —• a hivatkozott hirdetménynek második része, melj szerint az abban megjelölt osztrák sörgyárosok puszta bemondása fogadandó el valónak ós ennek alapján a behozott sörnek foktartalma vizsgálás ós próba vétel mellőzésével állapítandó meg. Elsősorban is nem vagyok biztos abban, vájjon az osztrák pénzügyi közegek az eredeti
