Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
ÍÍ80. országos ülés 1901. márczius 14-éu, csütörtökön. 269 nak nagy kontigensót szolgáltatják, mert a megváltozott viszonyok folytán e drága hazában nem találhatják meg a megélhetés lehetőségét. Sirva hagyják el e hazát, a melyhez szívósan ragaszkodtak, a melynek szenvedéseiben és dicsőségében őseik hűségesen évszázadok óta résztvettek. Ezen derék népnél a nemzetiségi agitáczió minden viszontagság daczára sohasem talált termékeny talajt és azért annak kivándorlása annál nagyobb veszteségnek tekintendő. Miként már előbb említem, e vidék mezőgazdái árpa- ós burgonyatermelésre vannak utalva és megélhetésük attól van függővé téve, hogy termésükön legalább középszerű áron túladhassanak. . Évek előtt virágzott Szepesmegyében a burgonyakeményítő-ipax és a keményítőgyárak megvették jutányos áron a kisebb mezőgazdák burgonyatermését. Evek előtt a söripar is még prosperált, és az árpatermósnek egy jelentékeny részét abszorbeálta. Most, ós pedig már több óv óta, a keményítő-ipar a tönk szélén áll, a söripar pedig a halállal vívódik. Ha kutatjuk ezen valóban aggasztó állapotnak okát, akkor ezt igen közelfekvőnek találjuk. Ámbár az általános közgazdasági pangás is befolyással volt a burgonyakeményítő árának leszorítására, még sem lehet állítani, hogy ez egyedül idézte elő azon visszás állapotot; hogy a keméyitő-ipar ára egy, a termelési költségen aluli összegre leszállott. Én ezt egyrészt az osztrák konkurrencziának ós másrészt azon körülménynek is tudom be, hogy a kisbéri állami jószágkezelőség — ha jól vagyok értesülve — potom áron éspedig métermázsánkint 1 korona 60 fillérrel adta el hosszabb időre jelentékeny burgonyatermését a füzitői keményítő-gyárnak, mely gyár egymagában képes az összes belföldi kemónyítőszükségletet fedezni és melylyel a szepesmegyei keményítőgyárak ily körülmények között azért nem versenyezhetnek, mert ha a szepesmegyei mezőgazda legalább 2 korona 40 fillért métermázsánkint nem kap a burgonyaterméseért, akkor nem találja meg számadását és akkor inkább parlagon hagyja a földjót. Ily körülmények között a szepesmegyei keményítőgyárak egyike már ez évben beszüntette üzemét, azok pedig, a kik még dolgoznak, csak nagy veszteséggel dolgoztatnak és ha nem szanáljuk ezen visszás állapotot, akkor rövid idő múlva a többi gyárak is kénytelenek lesznek felhagyni a keményítő gyártásával/ és mezőgazdáink a burgonyatermésüknek egy nagy részén nem fognak túladhatni. Ugyanily szomorú képet nyújt a söripar is, a melylyel később fogok foglalkozni ós itt csak annyit akarok megjegyezni, hogyha tönkre tesszük a söripart, akkor tönkre tesszük a mezőgazdák árpájának egyik legbiztosabb vevőjét is. Én több törvényhozási intézkedést sorolhatnók fel, mely újabb, ós újabb terhet rótt a mezőgazdák vállaira, de akár törvényhozási, akár kormányzati egyetlenegy olyan intézkedést nem ismerek, mely alkalmas lett volna Szepesmegye kisebb mezőgazdái jövedelmének fokozását előidézni. A búza- és szőlőtermeléssel foglalkozó földmívesek érdekében a ház minden oldaláról történtek és történnek felszólalások, kormányunk figyelembe is vette azokat, törtónt is sok üdvös intézkedés, melyeket én is készséggel megszavaztam, de valahányszor szóba hoztam a felsőmagyarországi mezőgazdák érdekét, nem találtam olyan támogatást, mely felköltötte volna, a kormány figyelmét. Nem csoda, ha ott a nép körében, mindinkább elterjed azon közmondás, hogy a képviselő urak csak maguknak hoznak törvényeket, csak magukról gondoskodnak és velünk nem törődnek; nem csoda, ha a felsőmagyarországi mezőgazdáknál a nép érdekének puszta, hangoztatásával a néppárti agitátorok fogékony talajt találnak. (Mozgás a baloldalon.) Az általam jelzett bajokat legalább részben orvosolni lehet és orvosolni kell. A bajoknak gyökeres orvoslását én azonban csakis Magyarország gazdasági önállóságától várom és azért — miként már előbb is említem — hive is vagyok az önálló vámterületnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az agrármozgalmak nem ejtenek tévedésbe, mert már az elmondottakból is kiderül, hogy a mezőgazdaság érdeke azonos iparunk és kereskedelmünk érdekével. A hol az ipar és kereskedelem virágzik, ott a mezőgazdának termése is jobb áron kel el ós ott annak megélhetése is biztosítva van. Virágzó iparunk, virágzó kereskedelmünk pedig csak akkor lesz, ha a vámsorompó védeni fog minket az osztrák konkurrenczia ellen. T. ház! Ez alkalommal még csak a söriparral akarok foglalkozni, és pedig azért, hogy elmondhassam azt, a mit bejelentett interpelláczióm indokolásául akartam felhozni. Lehetőleg röviden fogom összefoglalni a mondanivalókat ós azért még csak egy kis figvelmet kérek. (Halljuk! Halljuk !) A söradópótlékról szóló 1899: XXIII. törvényczikk tárgyalásánál foglalkoztam ezen törvénynek a söriparunkra és mezőgazdaságunkra, kivált Felső-Magyarország mezőgazdaságára