Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

680. ©rsäfágos ülés 190U márcscivs lé-én, csütörtökön. 263 mert a burkolt tärezaadósságoknak millióit az 1897. számviteli törvény daczára is, kipuha­tolni nem lehet, mert álalapon, álalakban, fel nem ismerhető burkolt alakban létesíttetnek, a midőn a községekkel és városokkal kontra­háltatják a kölcsönöket ós azoknak évi járu­lékát csak mint bért és más járulékot állítják be a költségvetésbe. Az eladósodott országnak valódi képét önök ezzel eltakarják azoknak bírálata elől, a kik hivatva volnának egyes nagyobb kiadások megszavazása előtt lelki­ismeretükhöz fordulni és azt kérdezni, vájjon az ilyen módon megterhelt ország lakosságá­nak lehet-e felemelt járulókokat egy vagy más czímen megszavazni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Hogy a számokat összegezve, végre elhagyhassam, csak még arra, mutatok rá, hogy ebben a nagy költségvetésben, a mely az ezer milliót meghaladja, belügyünkre 42, földmí­velésügyünkre 45, közoktatási ügyünkre 31. igazságügyünkre 36, a honvédelemre 37, közös­ügyi kiadásokra pedig, kerekszámban beszélve, a rendes kiadásoknál 66, a rendkívüli kiadá­soknál pedig 16 milliót költunk el. (Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztassék, t. ház, sine ira et odio nyu­godtan bírálatot mondani a felett, hogy a fej­lődés utján haladunk-e ezen számokkal? Meg­nyugtató-e az, hogyha, a kormányszékekből azt halljuk, hogy 1867-ben ennyit sem köl­töttünk a kultuszügyre, annyit sem költöttünk az igazságügyre, ennyit sem költöttünk a bel­ügyre, nem volt oly nagy a levélforgalom, nem volt annyi postajárat stb. Hiszen a világ nem áll, t. ház. De azt méltóztassék megállapítani, hogy hol lenne ez az ország, hogyha a közös­ügyek kötelékéből, a melyben erőszakkal fen­tartjäk önök, a mikor törvényadta joguk és kötelességük lett volna, ezt az országot egész hatalmukkal kiszabadították volna,. (Elénk helyes­lés és tetszés a szélső baloldalon.) Hova fejlődnék ez a fejlődéskópes ország, a melynek költség­vetését egynéhány esztendő alatt 370 millióról 1000 millióra lehetett felemelni, ha annak ere­jét nem nyelte volna el az a Moloch, a me­lyet önök etetnek azért, hogy önökre olykor megelégedetten moroghasson. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ha jól emlékezem, a t. kormányelnök úr használta egyszer azt a megjelölést, hogy két főkönyve van ennek az országnak. Az egyik főkönyv az, melyet a számok mutatnak, a másik pedig az, a mely­nek az adatai az ország politikai és mező­gazdasági helyzetét mutatják. Elismerem, hogy a kép egészen helyes. Igen, két főkönyve van ennek az országnak, csakhogy az egyiknek a tételéi nagyon feketék. A számcsoportok nem itt alkottatnak meg, mert itt csak elkönyvel­tetnek. A számcsoportok Ausztriából diktál­tatnak (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) és önök csak elkönyvelik azokat. A mi pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének főkönyvét illeti (Egy hang a szélső baloldalon: Az sárga!) ez a főkönyv nagyon szomorú képet mutat, ha abból elfogulatlan, igaz mérleget akarunk levonni. (Igaz! Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Az ország gazdasági mérlege: az ország minden vonalán található pauperizmus, az elszegényedés, az általános tőkeszegénység, az adóviselési képességnek folytonos hanyat­lása:, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) ennek nyomában a hazafiság meglazulása, a kiván­dorlás, az anarchia jelenségei és minden a mi az elógületlenség nyomában fejlődik leginkább. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A politikai főkönyv mérlege pedig még szomorúbban áll. Az önök 30 évi uralma, után elmondhatjuk, hogy a magyar állam ki­felé épúgy nem létezik, mint akármilyen le­igázott tartománya valamelyik nagyhatalom­nak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Eltün­tették önök nagy loyalitásukban ós nagyhatalmi ábrándjaik közepette az államnak egész presz­tízsét, ós kifelé nem ismernek mást, mint egy dualizmusban nyögő páriáját Ausztriának, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mi kifelé semmi egyéb, mint egy osztrák tartomány, a, mely­nek a belügyi kormányzat és más ilyen czí­men az önkormányzatát meghagyták. T. ház! Olyan tételek ezek, a melyeknek igazolására könyvtárak Írattak és a melyek az általános hit ébresztése czóljából ezekről a padokról ezerszer hangzottak el, mint el­vitázhatatlan igazságok. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Hogy milyen állami erőnk van nekünk kifelé, azt méltóztassék megkérdezni egy-egy olyan polgártól, a ki külföldön járt. Méltóz­tassék megkérdezni ennek a hazának akár­melyik napszámos emberétől, hogy mikor el­hagyta ezt az országot, a hol megélni nem lehetett, hol találta magát valahol, mint magyar polgár V Ki az, a ki védelmezi őt külföldön, ki az a ki érdekeit képviseli ós ki az, a ki helyt áll érte, ha bántódás éri nem­zeti érzületében, hazafiságában és mindazon eszmények területén, a melyek nélkül tisztes­séges embernek, hazafinak élni nem lehet? Senki! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kereskedelmi, gazdasági téren épúgy el van hagyatva, mint a, hogy nem törődik vele senki, hogy minő hitvallásnak, mely poli­tikai ágazatnak jármába kerül, mihelyt el­hagyta a hon határait, mert idebenn sem nagyon törődnek vele

Next

/
Thumbnails
Contents