Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
264 (>s(). országos ülés líMH. ntiir. zitts 14-éu, esíiförtököii. Emlékszem, t. ház, egy esetre, a mikor két budapesti nagy czóg valamely ajánlat kérdésében kontroverziába került a kormányával, az egyik német alattvaló volt. A német nagykövet feltette rendjeleit, parádéba vágta magát ós elégtételt követelt az ő mellőzött polgártársának. Mutasson nekem, a magyar kormány csak egy esetet is, a mikor egy magyar polgár sértett érdekeiért egy külügyi ember bármilyen olyan akczióba lépett volna, a, melyről csak némi hazafias önérzettel is lehetne megemlékezni, (h/az! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hol van az az önérzet, a mely nélkül magyart, a mely nélkül hazafit képzelni nem lehet? Ki ébreszti, ki tartja fenn? Ha látni akarnók és meg akarnék bírálni, hogy a politikai és közgazdasági mérleg valóban miképen áll, végig kellene mennünk az ország összes rétegein, a nemzet mindazon rétegein, a melyek az államot alkotják és ón azt kérdezem, meg tudnák-e önök mutatni nekünk a nemzet azon rétegét, a mely ezen S'ó évi gazdálkodás alatt a megelégedettség révébe jutott? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert valakinek, valamely osztálynak nagy rétegein csak látszania kell annak az áldásnak, a melyet az a szövetséges viszony idézett elő, a melyet önök oly nagy erőszakkal tartanak fenn. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gazdáink ezer panaszáról hallunk eleget, érezzük velük együtt szivünk mélyéből az igazságot, hogy ezen gyarmati politika, mellett, a melyet Magyarország kizsákmányolására Ausztriának engedélyeznek, Magyarország gazdái tönkremennek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Iparunknak fejletlenségéről, arról a nyomasztó hatásról, a melyet iparunk minden ágára a fejlettebb és a mi pénzünkön dédelgetett osztrák ipar gyakorol, iparunk fejletlenségéről, életképtelen voltáról és annak hiábavalóságáról, hogy ezen fejlett iparral szemben a versenyt felvehessük, felesleges itt beszélnem, hiszen annyiszor igazoltuk már ezt be. Kereskedelmünk van, de kereskedelmi téren lendületet látni nem lehet; de nem is lehet egj r olyan országban, a melynek pénzügyeit mások idegen érdekek szerint igazgatják, a melynek kereskedelmi politikáját idegen érzésű és ellentétes érdekű tényezők befolyásolják, kereskedelem fejlődéséről- beszélni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet az önkéntelen előretörekvés, a mely utat csinál magának, megnyilvánulhat egyes működési körben, de valódi üde fejlődést, a mely felfelé tör ós az ellenáramlatot megtöri, elfojtja, vagy elgázolja, maga körűi, azt az egészséges fejlődést, a mely minden önálló mégkisebb államban is megtalálható, nálunk fájdalom, hiába keressük. Ki hát a megelégedett? Melyik tényező az, a melyik a maga sorsával meg volna elégedve? Talán a tisztviselői kar? Az a tisztviselői kar, a melynek dotácziója mindig alamizsnamódjára emeltetik fel, a melynek általános fizetésrendezéséhez hozzányúlni nincsen erő, mert erőinket más irányban szipolyozzák ki ós olyan czélokra áldozzák- fel önök, a melyektől elvonni hazafiság lenne és a. melyeknek odadobni ezer meg ezer tisztviselő család ós más exisztencziák elleni merénylet. (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az a züllött Ausztria, melyet önök a mi zsírunkon táplálnak, mivel fizetett ezért ? Rút hálátlansággal, vádakkal, becsérmórlésekkel. a mezekkel a külföld előtt még azt a kis becsületet is leszedte rólunk, a melyet szegénységünkkel megtartani lehetett. (Úgy van! Ugy oan! -«• szélső bedől dalon.) És mégis mit láttunk. Azért az eg}- puszta tényért, hogy egy megakadt, rossz gépezetnek nyikorgó kerekét megint .mozgásba hozzák, önök odadobtak annak olyan ajándékot, a mely a legjobb meggyőződésünk szerint ebben az országban sok sajgó sebet lett volna képes behegeszteni. (Élénk tetszés a szélső baloldeílon.) Az a két ördög, mert egyébnek nem nevezhetem, a delegáczió és a quóta. Hentaller Lajos: Ördögmalom! Barta Ödön: Ez viszi el ennek a nemzetnek véres verejtékét ellenőrizetlenül, ellenőrizheti enűl ós a nélkül, hogy módja volna ennek a nemzetnek bármelyik áldozat megszavazásánál számot vetni a maga erejével ós fizetésképességével. Ha semmi ok nem volna, arra, hogy ezen rendszer ellen, a melyen ez a t. kormány is működik, teljes erőnkből ós meggyőződésünkből küzdjünk, ez az egy tény, a melynek fényes igazolását önök maguk nyújtották a legközelebbi múltban, hogy ebben a keretben, a delegáczió ós a quóta intézményének keretében ennek az országnak boldogulását: kifejleszteni nem lehet: ez az egy ok elég volna arra, hogy mi önöknek soha azon eszközöket, a, melyek segélyével önök a hatalmat úgy gyakorolják, hogy az ország ereje javát kifelé vitetik, meg ne szavazzuk! (Zajos tetszés a szélső túloldalon.) Látjuk, t. ház, —• a t. pénzügyminiszter úr expozéjából idézem, különben a költségvetésnek minden füzetében bent található, — hogy a közösügyi költségek emelkedtek a rendes kezelésben 2,561.000 koronával, a rendkívüli kezelésben 4,180.000 koronával. Azt mondja rá a t. miniszter úr, hogy emelkedtek egy részről a delegácziók határozata folytán, másrészről a quótának ujabban történt-