Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

20 089. országos ülés 1901, február 27-én, szerdán. czióját, miliőn a királyi tábla előtti, vád képviseletében igyekezett ezeknek az eszméknek érvényt szerezni. Érdekes statisztika az. a mit most felolvasok, hogy tudniillik még azon 238 eset közül is, a melyekben az ügyész felebbezést jelentett be, — a hol a védelem megnyugodott, tehát a vádnak már nagyon könnyű tere volt, a minthogy a régibb időben nagyon természetesen, a védelem is rendszerint felhasználta az ily latitudöt a maga jogai érvényesítésére és a vád is, ha az ellenfél megnyugodott, — tehát még ezen 238 eset közül is a, budapesti főügyészség judikaturájában a budapesti főügyész 179 esetben visszavonta a felebbezést, esak 59 esetben tartotta azt fenn. Azon 179 esetről pedig, a melyben visszavonta, két esetben lépett nedvébe a pótmagánvádló, a mi szintén, úgy látszik, a jogászközönség helyes Ítéletét is bizonyítja, mert hiszen rendesén a vádat, úgy tudom, ügyvédek képviselik; de mind a két esetbe]!, a hol az ügyész visszalépett, az arra hivatott összes bíróságok a felmentő ítéletet helybenhagyták. Fel kell. megemlítenem egy rendeletét a miniszter úrnak, a mely szintén most az utóbbi időkben jelent meg, kapcsolatban • a büntető perrendtartás életbeléptetéséve], és ez a halálbüntetés végrehajtására: vonatkozó rendelet. T. ház! Az életbeléptetési törvény utasításokat adott arra nézve, hogy mik azok, a miket a kormánynak — a. belügyi kormánynak is, az igazságügyi kormánynak is — rendeletileg kell szabályoznia. Ez a 28. §-ban foglalt felhatalmazásnak felel meg. E tennivalók közül azonban még több nagyon fontos dolog hátra van. A t. igazságügyi miniszter úr még ma sem szabályozta rendeletileg az érj bűnvádi perrendtartásnak megfelelőleg a büntetések végrehajtásának módját. Nem szabályozta, különösen még most sem az úgynevezett kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségekre vonatkozó eljárást, és hátra van még, hogy a közigazgatási hatóságok elé utalt kihágásokra nézve az eljárási szabályzat szintén életbeléptettessók. Mind ezek közül esak egy részletes intézkedést léptetett életbe a miniszter úr, tudniillik a halálbüntetésre vonatkozó eljárást, annak végrehajtását, a mihez azonban — engedelmet kérek — a humanizmus szempontjából bizony szó fér. Igen sajnos az, hogy a halálbüntetést a kihirdetéstől számítva csak 24 óra elteltével hajtják végre, hogy a halálraítélt előtt, a. mikor a vesztőhelyre viszik, újra felolvassák a kúria ítéletét és a semmiségi panaszt elvető határozatot, a halálos ítéletet. Teszik ezt daczára annak, hogy előzőleg már kétszer felolvasták neki, tudniillik akkor, a mikor az esküdtszék kimondja a szörnyű verdiktet, hogy halálra ítéli a vádlottat, és másodszor, a mikor a felebbviteli bíróságnak, a kúriának határozata lejön. Ugyanezzel kapcsolatban találtam még egy rendeletet, a melyet szóba akarok hozni, — azt hiszem, ez különösen az emberbarátokat fogja nagyon érdekelni, a kik a házban vannak. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr ugyanis néhány héttel ezelőtt 498. szám alatt egy rendeletet bocsátott ki arra nézve, hogy a letartóztatás! intézkedésekben született gyermekeknek a születését hogyan kell beiktatni az anyakönyvbe. Molnár Jenő: Ez fontos! Visontai Soma: Ez a rendelet arról szól, hogyan kell beiktatni a születéseket, halálozásokat stb. Kerestem, — a t. miniszter úr mindjárt meg fogja érteni, miről van szó, — vájjon egy régi barbár szokáson nem segített-e a t. miniszter úr ebben ai rendeletben. Mert módjában lett volna, hogy ezen a barbár, vérlázító szokáson segítsen. Mi az, a miről szólni akarok? Magyarországon még ma is, a XX. században, az a gyakorlat dívik, hogy a mikor fegyházban, börtönben, vagy fogházban, akármilyen letartóztatási intézetben egy

T gyermek a világra jön, annak a kis leánynak, kis fiucskának, csecsemőnek bizonyítványába, anyakönyvi tanúsítványába beékelik, hogy született a központi gyűjtőfogházban, született a váczi fegyházban, született a lepogla.vai intézetben, vagy ebben és abban a javító intézetben. Mit jelent ez, t. ház ? Ez egy egész életnek a tragédiáját jelenti, megbecstelenítósót ártatlan lényeknek egész életükre. (Igaz! Ugy vau'!) Az irók képesek volnának itt fantáziájukkal hamar elképzelni az összeütközéseknek és az életbéli villongásoknak azon számos esetét, a melyek előállhatnak a hajadonnál, a kinek, midőn az anyakönyvi hivatalhoz megy, fórjhezmenetelónél produkálni kell születési, bizonyítványát, vagy egy munkásságban és közbecsülésben eltöltött férfikor után, mikor valakinek közhivatalt adnak, produkálni kell a bizonyítványt. Ott meg van bélyegezve, hogy ez a hajadon, vagv ez a férfi a fegyházban jött a világra. És mi történt ? Akadt egy letartóztatási intézeti igazgató, a központi gyűjtőfogháznak igen humánus és, azt hiszem, igen jó hírben álló igazgadója, a ki belátván ezt a képtelenséget és szörnyűséget, egy esetben megtette azt, hogy nem irta be, hogy született a gyűjtő* fogházban, hanem beleirta, hogy született a Lőportárdülő ilyen és ilyen számú házában. Akkor akadt egy igazságügyminiszter ós egy belügyminiszter, mind,a kettő utasította őt,