Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
262 <i80, országos ülés 1901. márczins 14-én, csütörtökön. szélső baloldalon.) Hogy ez így van, azt fényesen beigazolta a t. többség, a melyből a kormányban történt változás daczára egy ember sem hagyta el a maga helyét. Ezt ón nem tartom egészséges parlamentarizmusnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is tarthatja annak senkisem, és az ilyen parlamentarizmusra kiadott milliókat én egész bátran — sajnálkozva bár — improduktiveknek vagyok kénytelen mondani. Nyomon következik az államháztartás igényei közt a nyugdíjaknak 19 milliónyi tétele. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Borzasztó!) Mellette, mint szégyenfoltja költségvetésünknek, van az abszolutkormány nyugdíja. (Mozgás a a szélső baloldalon.) Produktív kiadás-e az, t. ház, hogy államháztartásunknak egy nagy összegét a nyugdíjak veszik igénybe? Nem szólok én az ellen, hogy ez az ország az ő szolgálatában munkaképtelenné vált tisztviselőit munkaképtelenségük beálltakor kezdődő időponttól életük végéig, később családjukat is illő ellátásban részesítse, mert az a biztonság, hogy a tisztviselő arra a nyugdíjra jogot tarthat, fokozza a munkakedvet, kell, hogy fokozza a kötél ességórzetet és erőt. ad neki azokban a küzdelmekben, a melyeket nálunk végig kell küzdenie. (Tetszés a szélső baloldalon.) Távol áll tőlem, hogy abszolúte improduktiveknek nevezzem ezeket a kiadásokat, de mikor látom, hogy ezen nyugdíjak legnagyobb részét nem az állani szolgálatában megrokkant, •tehetetlenné és munkaképtelenné vált, hanem az állam vezetésével foglalkozó mindenkori kormányok politikai bizalmatlansága folytán munkaképtelenségre kárhoztatott egyének veszik igénybe, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor az ezen a czímen kiadott milliókat mindenkinek, a ki nyugodtan és tárgyilagosan bírálja a költségvetést, improduktiveknek kell neveznie ós olyan tényt kell abban látnia, a melynek folyamán a haladás komoly veszéfyt rejt magában. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látjuk, t. ház. az államadóssági járulékoknak óriási összegét, a mely az ez évi költségvetésben 259,964.560 koronával szerepel. Elismerem, hogy egy olyan elmaradott ország, a milyen ebnai^adottságban ezen országot az alkotmánj'osság visszaállítása találta, nagy lépésekkel lóvén kénytelen követni a nyugoti czivilizácziót, lehetetlenség volt, hogy a fejlődés első idejében saját háztartását kölcsönök nélkül rendezze. De mikor azt látom, hogy ezen adósságok mellett ott szerepel egy adóssági tétel, a mely 60,621.197 koronát emészt fel évenként oly adósságok évi járulékai fejében, a melyet nem ezen ország javara, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem ezen ország leigázására szánt műveletekre szereztek be ellenünk, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) és látjuk azt, hogy ezen adósságnak olyan állandóságot adott ez a kormányzati rendszer, a melyen a t. kormány is áll, hogy azt még konverzió útján sem lehet e nemzet vállairól levenni, vagy a nemzet vállaira nehezedő terheket megkönnyíteni: akkor azt mondom, hogy ebben a 60 millióban legalább a harmadrész még a mai pénzügyi viszonyok között is kidobott, elalkudott vagy elhanyagolt ofyan teher, a melyet a nemzet vállairól egy kis jóakarattal már régen le lehetett volna venni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a t. ház, vagy a t. kormánynak bármelyik tagja kételkedik benne, hogy ez lehetséges lett volna, méltóztassék megnézni azoknak nyilatkozatait, a kik annak idején ezen teher elvállalásánál közbejártak, méltóztassék meggyőződni arról, hogy ezen tehernek ilyen összegben való elvállalása összefüggésben állott akkor a quótáimk 25°/o-ban való elvállalásával, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) összefüggésben volt olyan konczessziókkal, a melyeket akkor Magyarország javára konczesszióknak méltóztattak deklarálni. Miután pedig azok a konczessziók valóban fenn nem állanak, miután ezek között a kapcsolatot elvitatni nem lehet, semmi és senki nem gátolja a t. kormányt, ha kötelessége tudatában ós a törvény alapján működik, hogy ezen nagy' tehertől az országot megszabadítsa. Nagy teher azért, mert mióta az alkotmányosság visszaállítása idejében ezt a terhet elvállalták az ország terhéül, azóta ennek a terhünknek kamatai fejében — változatlan összegben — ezer milliónyi összeget fizettünk ki a nélkül, hogy a tőketeher vagy az évi hozzájárulási összeg csak egy krajczárral is változott volna. (Igaz! ügy van! a szélső balolalon.) Minden adósságát konvertálta már ez az ország, minden adósságát konvertálta Ausztria, de ennek a tehernek konverziójából mireánk előny nem származik, mert önök egy fix tételben tartják fenn, a nélkül, hogy erre örök időkre kötelezve lennének. Ha ehhez a képet még ki akarom egészíteni, nem hallgathatom el azt, hogy azon számos létesítmény közt, a. melyet az országban látunk, alig találunk valamit, különösen a vidéken, az ország bármely részét nézzük IS, cl minek előállításához magának az államnak ereje elegendőnek találtatott volna. Mindenütt látjuk a burkolt adósságokat, és az a nyolczmilliónyi tárczaadósság, a mely a költségvetésben szerepel, egy fikczió; igen jól tudják azok is, a kik beállítják, azok is, a kik olvassák, hogy ez nem az igazi tárczaadósság,
