Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-676
206 tt7(í, országos illés 1901. márcziua 7-én, csütörtökön. rendszert fel ne forgassuk, de ismerve a t. pénzügyminiszter úr jóakaratát ós rokonszenvét, épen a kisbirtokososztály iránt, remélem, hogy kegyes lesz erre a sérelemre tekintettel lenni ós ha módjában van, oda hatni és úgy intézkedni, hogy ezek a sérelmek, a, mennyiben eddig fennforognak, enyhíttessenek. Hasonló kérelmem volna, a bornál is. Á bornál is hasonló irányú intézkedést óhajtanék, tudniillik az utczán át való kimérésnél. Itt az a kérésem volna, hogy az a rendelkezése a törvénynek, hogy * engedélyezhetők a bortermelőiknek, ne fakultative alkalmaztassák, hanem úgy, hogy a pénzügyi igazgatók körrendeletben utasíttassanak, hogy az engedélyt mindenkinek megadják, ha az illető egyénre nézve megbízhatatlanság esete nem forog fenn, vagy ha nem követett el oly kihágást, a melynél fogva, nem volna érdemes arra, hogy az állam részérő] ily kedvezményben és ily elnéző bánásmódban részesüljön. Ezeket a pontokat bátorkodom a t. miniszter úr ügyeimébe ajánlani, valamint arra kérném, hogy a mennyiben lehetséges, hogy a törvény III. §-ának 2. pontjának 2. bekezdése ne alkalmaztassák az ott, felsorolt intelligens egyénekre, a mikor azok bortermelők. Azt gondolom, mindezeket a kedvezményeket a fogyasztó közönségnek, valamint a szesz- ós bortermelő közönségnek a pénzügyminiszter úr nyújthatja, a nélkül, hogy azokat az intenoziókat sértené, vagy azoknak a czélzatoknak a megvalósulását veszélyeztetné, a melyek a, jövedékekről rendelkező ezen törvényekbe fel vannak véve. Ajánlom ezeket a t. miniszter úr kegyes jóakaratába; a, tételt magát részemről elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. A miniszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Enyedy Lukács t. képviselő úr beszédének azon részére, a mely a vámsorompók elkülönítésével foglalkozik, ez alkalommal kiterjeszkedni nem szándékozom, mert hiszen e kérdés ma nincs napirenden. Részijén megvitattatott, részben alkalom lesz e kérdéssel annak idején bővebben foglalkozni. De igenis reflektálni kivánok azokra a konkrét propozicziókra, a melyeket t. képviselőtársam felhozott, és a melyekre a következőket van szerencsém előadni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam első propozicziója az, hogy miután a közönséges pálinkánál a nagyban való eladás határa 100 liternél, illetőleg 100 literen felül kezdődik, holott a finomabb italoknál a nagyban való eladás határvonala, 25 liternél, helyesebben 25 literen felül kezdődik, ennélfogva azt proponálja, hogy a gyümölcs-szesz ne tekintessék közönséges pálinkának, hanem az egyéb égetett szeszes italok közé soroztassék ós a nagyban való eladás határvonala a 25 liternél nagyobb mennyiségre értessék. Erre nézve van szerencsém megjegyezni, hog3 T ebben a tekintetben külön intézkedés nem szükséges, mert hiszen a valóságos gyümölcspálinkára tökéletesen áll az, a mit t. képviselőtársam kivan; az nem is minősíttetik közönséges szeszből készült pálinkának ós így a 25 literes kategóriába esik. Más eset azonban az. ha nem valóságos gyümölcspálinkáról, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hanem valamely utánzatról van szó, a mi szintén előfordul a gyakorlatban, a mikor tudniillik közönséges szeszből készült pálinkát valamely eszencziával, vagy egyéb ingrediencziával látnak el, úgy, hogy gyümölcs-ízt kölcsönöznek neki. Ez közönséges keverék, a melyet természetesen nem lehet valóságos gyümölcspálinkának tekinteni, ós a melyre nézve ez az intézkedés nem terjedhet ki; arra azonban, a mire t. barátom intendált, a valóságos gyümölcspálinkára csakugyan kiterjeszthető és ebben a tekintetben nincs nehézség. (Altalános helyeslés.) A másik dolog, a melyről t. képviselőtársam szólott az, hogy az 1899 : XXV. törvónyczikkhez kibocsátott végrehajtási utasításnak 4. §-a olykóp intézkedik, hogy az utczára való kimérés kizárólag bortermelőknek kizárólag saját termésű boraikra nézve lóvén engedélyezhető, ez ne fakultative mondassák ki, hanem általános körrendeletben utasíttassanak a pénzügyigazgatóságok, hogy a bortermelőknek ez a jog kötelezőleg adassék meg ós ne tótessék az igazgatóságok jóakaratától, tetszésétől, vagy nem tetszésétől függővé. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ez így is történik, és a mennyiben nem így történnék és tudomást nyernék arról, hogy a pénzügyigazgatóságok ezt nem így magyarázzák, igen szívesen kész vagyok körrendeletileg intézkedni, hogy ez általában az országban egyformán történjók, és minden esetben a, jog erre megadassák. A végrehajtási utasítás szövege nem is téves, nem is helytelen, miután azon kifejezésben, hogy utczára való kimérés, továbbá az álló vendégek részére való poharazás, akár együtt, akár külön önálló üzletként kizárólag bortermelőknek ós kizárólag saját termésű boraikra nézve engedélyezhető, az »engedélyezhető« szó nem arra vonatkozik,
