Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

B70. országos ülés 1901, HU lárcnius 7-én, csütörtökön. 203 Molnár Antal jegyző (olvassa): Perköltségtórítrnónyek 60.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Különféle bevételek 85.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa).- Fogyasztási és italadók. Rendes kiadások, XVIII. fejezet, 13. czím. Rendes bevételek, V. fejezet, 7. czím. Kiadás. Rendes kiadások: Személyi járandóságok 386.150 korona. Enyedy Lukács! Enyedy Lukács: T. ház! Mielőtt áttérnék felszólalásom tulaj dónk épeni tárgyára, legyen szabad az előttem szóló Barta Ödön t. képviselőtársain beszédének két pontjára néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik azon kifogásra, a melyet a pénzügyminiszternek a legutóbbi czimletek kibocsátása körűi követett eljárására valutapolitikai szempontból tett. Szemére vetette ugyanis az igen tisztelt pénzügyminiszter urnak, hogy ő koronajáradókot bocsátott ki és a koronajáradók egyenértékét külföldi valutákban állapították meg, vagyis tudniillik nem vállalhat olyan adósságot, a melynek koronaértékben kifejezett értéke külföldi aranyértékekben is kifejezésre juthat. Azért bátorkodom néhány szóval ezen észrevételeire reflektálni, mert csakugyan félő, hogy a közönségnek arra a részére, a mely a valutapolitikai kérdésekben nagyon tájékozva nincs, ez kaptiváló lehet és bizonyos tévedések, sőt tovább megyek, nézetem szerint előítéleteknek meggyökeresítósére vezethet. A koronaérték a törvény szerint arany érték. Magyarországon is a végrehajtó hatalom kezelőjének, a kormánynak elsősorban feladata az, hogy nemcsak a belföldön, hogy necsak itthon Magyarországon és Ausztriában meg legyenek g}'őződve arról, hogy a koronaérték aranyérték, hanem hogy a meggyőződés, hogy az tényleg aranyérték, az országhatárain túl is, a külföldön is magának minél erősebb, minél nagyobb mértékbe érvényt szerezzen. Igaz, — ós ebben egyetértek Barta Ödön t. barátommal, — hogy az egyedüli biztosan czólhoz vezető eszköz erre a készfizetések felvétele. Addig, rníg a készfizetések felvétele meg nem történt, nem kívánhatjuk, hogy külföldön is helyreálljon az a feltétlen bizalom valutánk iránt, a melyre szükségünk van. Hogy azonban már most, habár a készfizetések még nem vétettek fel, de az erre vonatkozó előkészületek meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak, a külföldön a bizalom a mi értékeink kánt ós az iránt, hogy a koronaórtók valóban aranyértók, meglehetősen, megszilárdult, ennek legszembetűnőbb tanúbizonysága, a külföldi váltóárfolyamok jegyzésében nyilvánul. Köztudomású, hogy több óv óta, a külföldi váltóárfolyamok disázsiót egyáltalán nem, vagy kis mértékben mutattak fel és egyáltalában inkább Magyarországra nézve kedvezően alakultak; sőt épen a jelen pillanatban, ha a képviselő úr kezébe veszi akármelyik tőzsdei jegyzést, azt fogja látni, hogy a márka-árfolyam a, koronaérték törvényben megállapított paritásnál alacsonyabb, tehát a mi értékünknek a márkaértékkel szemben előnyös jegyzése van, a mely, igaz. az aranypontig még nem haladt. No már most, ha a helyzet így áll ós ha mi azt kivánnók, hogy épen a mi pénzügyi kormányzatunk legyen az, a mely bizalmát és hitét abban, hogy- az aranyvaluta tényleg a készfizetések által finalizáltatni fog és a koronaérték nemcsak az elméletben, hanem az által, hogy a bank a készfizetéseket felveszi, gyakorlatilag is aranyérték lesz, hogy a kormány, mondom, ezen bizalmat és hitet maga ingassa meg, illetőleg annak megingatásához maga járuljon hozzá abban, hogy ő a saját hatáskörében, talán azért, hogy néhány százalókkal kedvezőbb árfolyamot, tehát múló sikert elérjen, erre a térre lépjen, azt hiszem, Magyarország pénzügyi ós közgazdasági érdekeit nagyon fogyatékosan szolgálnék. Részemről tehát a pénzügyminiszter úr ebbeli intézkedését teljesen indokoltnak találom és csak arra kérhetem, hogy igenis, maradjon azon a téren, hogy a kölcsönök tartsák meg a belföldi karaktert és ne vegyék fel a nemzetközi karaktert. Hisz úgy is közgazdaságilag, pénzügyileg oda kell hatni, hogy gazdagodjunk, vagyonosodjimk. anyagi erőnket gyarapítsuk, hogy abba a helyzetbe jussunk, hogy minél előbb, minél nagyobb mértékben a külföldön levő értékeinket hazahozzuk. Barta Ödön: Gondoskodnak róla az osztrák testvérek! Enyedy Lukács: Ez természetesen a kérdésnek más oldala; de valutaügyi szempontból az osztrákok gondoskodásával itt nem védekezhetünk. T. barátomnak egy másik észrevételére is reflektálni óhajtok. Gyakrabban tapasztalom arról az oldalról, hogy a pénzügyminisztert épen azért támadják meg, a miért én részemről hajlandó va.gyok ő neki őszinte elismeréssel adózni, tudniillik, hogy a költségvetésben lappangó rezervák vannak. Az előirányzatok úgy készülnek, hogy a valószínűség a mellett szól, hogy a zárszámadási eredmények kedvezőbbek lesznek, mint az előirányzati eredmények és hogy ez által az állam olyan jövedelmi pluszoknak a birtokába jut, a mese*