Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

190 ,676. országos ülés 1901. márczins 7-én, csütörtökön. és látja, bog)' a nagykövet a kocsi, mögött cziczomázza magát. »No hát tessék azután ilyen emberrel magas politikát csinálni!« monda Bismarck Beustnak. Hát én is ezt mondom: tessék ilyen miniszterekkel magas politikát csinálni. (Elénk helyeslés, tetszés és derültség a •szélső baloldalon.) Tessék ilyen miniszterekkel Magyarország főbenjáró, vitális kérdéseit üdvösen megoldani, a kik minden ambicziójuk kielégítését azon újságok reklámcsfnálásában keresik, a melyekkel maguk körülveszik! Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Szólásra senki nincs feljegyezve, ha tehát szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani! (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélső baloldalon: Halljuk az ischli klauzát!) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy azon előterjesztésemben, a mely Ível annak idején a folyó évi költségvetési előirányzatot a t. képviselőháznak benyújtottam, oly részletesen terjeszkedtem ki az általános szempontokra, a melyeken ezen költségvetés nyugszik, és azokra az elvekre, a melyeket a kormány e költségvetés összeállításánál szem előtt tartott, hogy ez alkalommal a kötelességmulasztás vádja nélkül tekinthetek el attól, hogy általános fejtegetésekkel vegyem a t. ház becses türelmét igénybe, és épen ezért csak arra kérek engedélyt a t. háztól, hogy reflektálhassak azokra a konkrét vádakra, azokra a konkrét kérdésekre, _ a melyek ezen vita folyamán felhozattak. És itt tisztán a parlamenti illem iránti kötelességemnek kívánok eleget tenni, midőn először is egy pár megjegyzéssel kísérem az imént felszólalt Csávolszk}^ Lajos képviselő úr nyilatkozatait. Hogy mindenekelőtt annak személyi részével végezzek, ki kell jelentenem azt, hogy miért maradtam meg, vagy miért nem mentem el, — méltóztassék megengedni t. képviselőház, hogy ne Csávolszky Lajos képviselő úr bírálatától ós Ítéletétől tegyem függővé., (Elénk helyeslés a jobból dalon.) Csávolszky Lajos: A lelkiismeretétől! Lukács László pénzügyminiszter: A mit tettem azt hiszem, azzal csak kötelességemet teljesítettem, és eziránt meg vagyok nyugodva, bármikóp vélekedjék is Csávolyszky Lajos képviselő úr e tárgyban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi azon szertelen támadásokat, és szertelen vádakat illeti, a melyekkel a pénzügyi kormányzatot illette, azokkal talán felesleges bővebben foglalkozni, hiszen a képviselő úr, csakhogy hatást érjen el, olyan messze túl lőtt a ezélom hogy minden elfogulatlan ember, a ki az ő felszólalását hallotta, vagy el fogja olvasni, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy miután igen sokat akart bizonyítani, semmit sem bizonyított. (Úgy van! jobbfelől.) Vádolja a t. képviselő úr a kormányt, vádol speczialiter engem, mint pénzügyminisztert, hogy a, legnagyobb önkónynyel járok el az állami kiadások körűi. Azt hiszem azon-ban, hogy kevés igazságtalanabb vád hangzott el még ebben a házban, mert ha a képviselő úr összehasonlítja a mai zárszámadásokat a, régebbi zárszámadási eredményekkel és arra a meggyőződésre jut, a mint kell, hogy jusson, hogy míg voltak egyes évek, a hol a túlkiadások 21—28—29,000.000 forintra mentek, addig a legutolsó időben ezek tetemesen csökkentek, sőt az 1899-ik évben egyáltalában nem volt túlkiadás egészben véve. Mindenki meggyőződhetik tehát arról, hogy a képviselő úrnak az az állítása, mintha az én időmben az ország pénzével a kormány könnyelműen bánnék el, semmiféle alappal nem bír. (Úgy van! a jobboldalon.) Hogy előfordulnak eltérések a költségvetési előirányzattal szemben, ez azt hiszem, hogy természetes ós a kormányzattól, a kormányzati működéstől el nem választható jelenség, mert ott, a hol egy ezer millió koronás államháztartásról van szó, lehetetlen, hogy ne forduljanak elő esetek, hogy évközben bizonyos kiadások merülnek fel, a melyek szükségesek, sürgősek és elodázhatatlanok, a melyek vagy szerződési viszonyból származnak, vagy a méltányosság, vagy az igazság követelményét képezik. Azt hiszem, hogy az nem fordul elő, hogy az ilyen háztartásban egyáltalában túlkiadás, vagy eltérés az előirányzattól ne merüljön fel, hiszen a t. képviselő úr magánháztartásában sem lehetséges, hogy az egész esztendőre előre annyira pontosan meg tudja állapítani kiadásait, hogy semmi olyan ne következzék be, a mit ő előre nem látott ós a mi egészen a véletlentől függően bekövetkezvén, ő kénytelen legyen az előirányzattól eltérni. A képviselő úrnak az az állítása, hogy vasutak építtetnének, hogy vasúti szubvencziók adatnának az országgyűlés tudta ós engedélye nélkül, azt, — bocsánatot kérek, — semmiféle adattal a képviselő úr igazolni, vag}valószínűvé tenni nem lesz képes. (Úgy van! jobbfelől.) Csávolszky Lajos: Felolvastam a zárszámadásokból ! Lukács László pénzügyminiszter: Ne tessék palotaópltésnek qualiíikálni azt, hogyha valamely faluban kilyukad az adóhivatal fedele ós beesik az eső és azt meg kell igazi-