Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

fi"6. országos iiles 1901. märezins 7 én, csiitörtöUm. 191 tani; ne méltóztassék palotaépítóssel összeté­veszteni, ha-valamelyik kegyúri templom oly rozzant állapotba jut, hogy az istentisztelet megtartása ott lehetlennó válik, vagy ha va­lamely hivatalos épület annyira összeroskad, hogy ott közbiztonsági szempontból a ható­ság a hivatali működést megtiltja, ne méltóz­tassék tehát palotaépítóssel összetéveszteni, ha ily esetben kénytelen a kormány előre nem látott kiadásokat tenni. Csávolszky Lajos: Szó szerint így van a zárszámadásban: a pénzügyi paloták! Lukács László pénzügyminiszter: A zárszámadásban a pénzügyi paloták igenis elő­fordulnak, de ott, a hol valamely építkezés­nél túlkiadás. állott, elő, az nem azt jelenti, hogy a palota engedély nélkül építtetett, ha­nem jelenti azt, hogy építkezés közben több. előre nem látott munkálat merült fel, a me­lyeket kénytelenek vagyunk szerződésileg ki­egyenlíteni, (Halljuk! Hall juh! a jobboldalon.) vagy jelenti azt, hogy valamely bérben birt épület helyett a, kincstár házat vesz és ezt takarékosság és czólszerűsóg szempontjából teszi. Vádol a t. képviselő úr azzal, hogy a kormány nem tesz semmit az iszákosság kor­látozására, sőt ellenkezőleg azon van, hogy az iszákosság terjedjen. Ebben a tekintetben t. ház, hivatkozom arra, hogy soha Magyarorszá­gon soha oly intézkedések, mint a legújabb időben épen az iszákosság korlátozására nem történtek. Az italmérési jövedékről szóló új törvény szigorú intézkedéseket tartalmaz eb­. ben a tekintetben. Ennek a törvénynek alap­ján korlátoztuk a korcsmák számát, a mi az előtt nem törtónt. Leszorítottuk a számot min­denütt, a, hol csak lehetséges volt a leszorí­tás. Méltóztassék azonban figyelembe venni ós szem előtt tartani azt is, hogy azután a t. képviselő urak ne méltóztassanak sürgetni a kormányt ós a pénzügyminisztert, hogy ott is engedélyezzen korcsmákat, a. hol a létszám be van töltve, vagy pláne túlhaladták a lét­számot. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltá­sok a szélső baloläalnn: Arrafelé mondja.') Polczner Jenő: Arrafelé forduljon! Endrey Gyula: A szabadelvű klubban mondja ezeket! (Zaj a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: No­mina sünt odiosa. Azután Csávolszky Lajos képviselő vir ós mások beszélnek az adósrófról, kegyetlen ad­minisztráczióról; beszélnek ezekről úgy, mintha tisztán a pénzügyminiszter kényétől, tetszé­sétől függne, hogy valaki fizessen-e adót és mennyit fizessen. T. képviselőház! Mindenki­nek méltóztatik tudni, hogy a törvények e tekintetben a kormány kezét megkötik, ós hogy elmulasztaná kötelességét az a pénzügy­miniszter, a ki nem gondoskodnék arról, hogy a fennálló törvények addig, a míg fennállanak, úgy hajtassanak végre, mint a hogy meg­alkottattak. Nem tőlem függ, hogy valakinek adója elengedtessék, de igenis tőlem függ. hogy a hol lehetséges, könnyítéseket engedé­lyezzek, és méltóztassék meggyőződve lenni, t. képviselő úr. hogy ebben a tekintetben el­megyek a, végső határig, elmegyek mindaddig, a. míg az állam érdeke parancsolólag nem követeli, bgy szigoréi intézkedéseket tegyünk. Ezeket tartottam szükségesnek Csávolszkv Lajos t. képviselő úr beszédére megjegyezni. Juriss Mihály t. képviselő úr felsorolt egy­pár esetet arra, nézve, hogy mily rendkívüli nagy adó terheli a, kisbirtokosokat és ház­tulajdonosokat. Felhozta, hogy egy ismerőse, egy állami tisztviselő, a ki nagyon rosszul van fizetve, mily nagy adót fizet csekély ter­jedelmű kertje után és ennek következtében szemrehányásokat tett nekem, hogy a földadó leszállítása tekintetében eddig még semmi sem törtónt. Más részről ő maga is kevesli a tiszt­viselők fizetését ós kívánatosnak tartja, hogy jobban fizessék a tisztviselőket. T. ház! A tisztviselők fizetését emelni, másrészről az adókat leszállítani, ugyanab­ban az időben, valóbán alig \ 7 olna: lehet­séges. De hát nem akarok ezen kérdéssel foglalkozni: csak azt ajánlom t. képviselő­társam figyelmébe, hogy azok az adóterhek, melyek alapján az illető, elismerem, arányta­lanul nagyobb adót fizet, nem maii keletűek; fennállanak ezek évtizedek óta. És ha a kor­mánynál azon a, ponton vau. hogy ezt az igaz­ságtalan megadóztatást lehetőleg megváltoz­tassa, a helyzetet javítsa, az állampolgárok terheit könnyítse, ón azt hiszem, legkevésbbé érdemel vádat azokért a törvényekért, melyek már nem tudom hány évtized óta állanak fenn. Egyébként nagyon fio'velemre méltó az. a mit a t. képviselő úr példa, gyanánt fel­hozott. Felhozta, hogy egy kisterjedelmű kert után az illető 34 fillér földadót, egy korona másodosztályú kereseti adót fizet, azután fel­sorolta a községi pótadót, a mely már két korona, egymagában, a, vasútépítési járulékot, a, mely nem tartozik az adók közé, és a beteg­ápolási pótadót. Ezekből kitűnik, hogy össze­sen terheli azt a kertet 9 korona, 55 fillér adó, de kitűnik egyszersmind, hogy ebből csak egy korona 55 fillér az állami adó, a többi mind olyan, a mely tartozik az állami adók körébe. Ebből is méltóztatnak látni, hogy nem az állami adók azok. a melyek terhelők, hanem a pótlókok és egyéb járulékok.

Next

/
Thumbnails
Contents