Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

J2 <>*>'*• országos ölés 1001. hogy ha újabb bűncselekményt követ el, akkor súlyosabb büntetést kell leülnie és le kell ülnie az előző büntetést is. És vissza fogja őt tartani és meg fogja őt védeni egy további bűncselekmónynek elkövetésével szemben. A büntetőtörvónykönyvre nézve hamarjában csak ezeket hoztam elő, pedig még sok dologra kitérj eszkedhettem volna. Átmegyek már most a bűnvádi perrendtartásra. A bűnvádi perrendtartás nagy és szép elméleti — hangsúlyozom elméleti — munka. Mióta ez életbe léptettetett 14 hónap folyt le. Nagyon természetes, hogy egy év ós két hó lefolyása nagyon kevés idő arra, hogy leszűrődjék a tapasztalatnak ós a praxisnak a rostáján ős hogy a miniszter úr .mindjárt megragadja a jelentkező hiányok észleleténél az úgynevezett novelláris, vagy egyéb tekintetben való javítást. Még egy kis idő okvetlenül kell, mert utóvégre is a büntető perrendtarrásnak azon intézkedéseit, a melyek egyáltalában nem váltak be, a praxis lassanként úgyis leszűri; a helyeseket pedig a bíróságok már igyekeznek alkalmazni. Azért még egy kevés idő mindenesetre rendelkezésére áll az igazságügyminiszter úrnak, hogy e tekintetben orvoslásokat tegyen. Tudom jól, — hallottam is — hogy statisztikai és egyéb adatok állanak már a t. miniszter úr rendelkezésére és a miniszter úr is várja be az időt, a midőn az alapos orvoslást megteheti. Milyen óriási nagy akadályokba ütközik például ha egy végtárgyaláson, vagy főtárgyaláson sok vádlott van. Nekem, volt egy bűnesetem barmincznógy vádlottal. Csak egy kis rosszakarat kell hozzá ós évek hosszú soráig nem lehet a bűnügyben Ítéletet hozni, mert hol az egyik vádlottat marasztalom odahaza, hol a másikat, hol a harmadikat, sorban valamennyit, a nélkül, hogy ez ellen a törvényszéle az orvoslásnak valamely erélyes módját ki tudná találni. Ez tisztán alkalom a kijátszásra. Vagy például az esküdtszék összeül, s nem jelenik meg a vádlott: elmarad az Ítélet. Az orvosolás e tekintetben az lenne, hogy a bíróságnak erélyesebb eszközök és nagyobb hatalom adassék arra nézve, hogy az a vádlott minden komoly ok nélkül el ne maradhasson. Nagy hibája a bűiívádi perrendtartásnak az, hogy sok az ^írásbeliség. Nagy munkát ad ez a bírónak. (Ugy vau! a szélső baloldalon.) Nagy hibája továbbá, hogy a járásbirósági felebbezósek most már tanácsülésen intéztetnek el. Nem panaszkodott az ellen senkisem, hogy azelőtt ep:j biró, egy referens végig elintézte kifogástalanul a járásbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények felebbezóseit; február 27-űn, szerdán. most azonban tárgyalások, előadások vannak, a bírák ki vannak téve további munkahalmaznak a nélkül, hogy annak czélja volna. (Úgy van! a baloldalon.) Nálunk, tisztelt ház, •— megvallom őszintén — a törvényalkotásnak az a nagy hibája, bog}' rendesen budapesti kaptafára készülnek valamennyien. A. törvényalkotásoknál, ankéteknél, kidolgozásoknál nem is emlékszem, mikor hívtak meg valakit akár a vidéki jogászközönségből, akár a bírák, ügyvédek, vagy más jogtudósok közül. Azoknak itt beleszólásuk nincs, azoknak óletés gyakorlati tapasztalatai itt nem érvényesülnek. Ugy tűnik fel ez nekem, minth. a a hajót a mozgalmas kikötőnek kószítenők, nem pedig a nagy tengernek. Hiába készítjük ós alkotjuk meg a nagy konstrukeziót, ha nem állítjuk azt úgy egybe, hogy az a hajó tudjon ellenállani a tenger nagy zivatarainak ós viharainak. Itt van például — csak hogy felemlítsem — az ügyvédi vizsgálóbizottság is. Valahonnan, messze vidékről feljön ide vizsgázni egy fiatal ember. Fogalma sincs arról, hogy itt a budapesti paloták soraiban miként alkalmazzák a törvényeket; ő csak az ottani vidéki viszonyokat ismeri. Itt elébe kerül egy ügyvédi vizsgáló bizottságnak, a mely a vidéki viszonyokat vajmi kevéssé ismeri. Módjában áll az igen tisztelt miniszter urnak, hogy ezen segítsen, hiszen a parlament tele van. jogászokkal, vidéki emberekkel, egy embert sem tesz bele ezek közül az ügyvédi vizsgáló bizottságba, hogy ott érvényesítsék tudásukat azon fiatal emberekkel szemben, a kik a vidékről feljönnek. (Úgy van,! a szélső baloldalon.) Áttérek most ezek után arra a két nagyszabású munkára, (Halljuk! Halljuk.) az általános polgári törvénykönyvre ós a, magyar polgári perrendtartásra, a mely legutóbb jelent meg. (Halljuk! Halljuk!) Hallottak erről tegnap az előadó úr véleményét, méltóztassék tehát most megengedni, hogy én egyszerű vidéki ügyvéd, szintén elmondjam nézetemet e két nagyszabású munkáról. De elsősorban a politikusnak kell belőlem megszólalnia ós ezért először azt konstatálom, hogy íme, alkotmányos életünk harmineznegyedik évében kerültek végre-valahára, ide ezek a nagyszabású munkák, és hogy végre-valahára idekerültek, ezt elsősorban nem a mai igazságügyi miniszter úr érdemének tudom be, hanem inkább a múlt hibájául, a múlt minisztereknek, a múlt igazságügyi kormányzatoknak hibájául, a kik e téren nem teljesítették kötelességüket. A szükség, a feltartózhatatlan szükség hozta létre ezt a két nagy munkát.