Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-675

jgg 675. országos ülés 1901. zásnak az oka nagy részben azon általános rokonszenven kivűl, a melylyel Ausztria részéről minden vonalon találkozunk, a járadékadóban nyilvánul, ennek igazolásául méltóztassék megengedni, hogv egy példát felhozzak. (Halljuk! Hall juh!) ISÍem sértem meg a két intézetet, ha összehasonlítom egymással. Ausztriában van két intézet, mely záloglevelek kibocsátásával foglalkozik. Az egyik az a nagy Tauszig-féle »Bodenkredit«. Körülbelül oly mértéket alkalmazhatnék rá, mint ha azt mondanám, hogy a magyar »Földhitelintézet«. A. másik az »Österreichische Centra,l-Bodenkredit-Bank« ; körülbelül azt az összehasonlítást tehetném. mintha azt mondanám, hogy a »Kisbirtokosok országos földhitelintézete*, vagy a »Jelzáloghitelbank.* Sértés nélkül összehasonlítva körülbelül ezt a differencziát lehet felállítani. A szelvény adó ott kötelező lóvén, az »Österreichische-Central-Bodenkredit-Bank* maga fizeti a szelvényadót, mert ez neki nem ragján alóli. Az a nagy »Bodenkredit« az nem fizeti, az azt mondja, tessék majd annak fizetni, a kinek a szelvény a kezében van. És ennek következménye az, hogy ennek a két intézetnek a, körülbelül mondjuk, hogy jogilag egyformán fundált papírjai közül — de a Bodenkreditnek talán még jobban vannak fundálva a papírjai, mint a, másiknak, mert az arisztokratikusabb módon nyújtja a kölcsönt — nem a >>Bodenkredit« papírjai állanak magasabban, hanem a másikéi. Világos jele ez annak, hogy az a kényelemszerető tőke pusztán azért, mert az egyiknél a szelvényadót a bank fizeti, ennek a zálogleveleit szivesebben vásárolja. Most nálunk hogy áll a dolog? A mi intézeteink kérve kórili, hogy zálogleveleink után ők is megfizethessék az adót, hogy papírjaikat az adótól Ausztriában mentessé tegyék, és hogy így adómentesen hozhassák Ausztriában a forgalomba, hogy az az egyes vásárló ne legyen finánczzaklatásoknak, házkutatásoknak stb. kitéve. Nem engedik meg. Ebből az egy tényből, hogy ezt nem engedik meg, ebből látszik, hogy annak a járadékadó behozatalának nem financziális érdeke volt Ausztriában, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) hanem, hogy ez egyenesen pénzügyi háborü Magyarország ellen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát ón kérdem a t. kormánytól, hogy egyeztetheti azt össze azzal az úgynevezett önálló rendelkezés alapján fentartott vámszövetségi állapottal ós annak a szellemével, hogy egy állam, a mely velünk ily szoros kapcsolatba hozatott, akarata és akaratunk ellenére, ellenünk ilyen közbevetett módon, ilyen kerülő úton a vámháborúval egyenlő iárczins <)-án, szerdán. V értékű ós egyenlő hatású pénzügyi háborút indítson és tartson fenn. Nem mondhatja a t. miniszter úr s nem is fogja mondani, hogy : Hja, ezen nem lehet segíteni, mert hiszen Ausztriában nem fungál a parlament. Nem fogja mondhatni azért, mert kegyes engedelmével ki fogom mutatni azt, hogy az osztrák parlamenti állapotoknak ehhez a kérdéshez semmi köze. Azért mondhattam ón tehát bátran, hogy mulasztás a mi kormányunk részéről, hogy nem kónyszerítette az osztrák kormányt a recziproczitás keretében és az önálló rendelkezések alapján megvalósított törvón}ós rendelet-komplexum keretében arra, hogy e sérelmet szüntesse meg. Az osztrák adótörvényeknek ide vonatkozó része tudniillik azon czím alatt: »Die Wahrung der Reciprocität* egyenesen az osztrák kormány jogai közé sorolja ennek a kérdésnek a szabábyozását. Nem is olyan intézkedés ez, a melyet az osztrák kormány az ottani 14. §. erőltetett alkalma- zásával léptetett volna életbe, hanem tette ezt törvényadta jogánál fogva: tehát joga is ós kötelessége is volna — ha a t. kormány erőt fejtene ki — azt be is szüntetni. Az osztrák törvények ide vonatkozó intézkedése így szól: Die Finanz vervvaltung wird ermächtigt, in Ansehung der Steuerpfíicht solcher Personen und Steuerquellen, welche der Steuer-Oberhoheit mehrerejt Staatsgebiete unterstehen, gegenüber denjenigen Staaten, welche diesbezügiich andere, als die ím gegenwärtigen Gesetze aufgestellten Normen handhaben, nach den Grunclsätzen der Eeciprocität vorzugehen. Die diesfälligen Anordnungen sind jeweilig ím Reichsgesetzblatte kundzumachen.« Világosan meg van tehát mondva, hogy a »Kegierung« felhatalmaztatik, hogy tehát neki van joga ós neki ezt csak mint rendeletet a Reichsgesetzblattbaii kell közölnie. Én tehát azt kérdezem a t. miniszter úrtól, mi az oka, hogy nem lehet megszüntettetni ezt a jogosulatlanul ós egyenesen a pézügyi háború indítás czélzataival a magyar papírok ellen indított akcziót, a mehy egész közgazdaságunkat az egész vonalon olyan közelről és olyan sujtólag érinti. Kapcsolatban áll, t. ház, ez a kórdós azzal is, hogy a t. miniszter úr mélyen érezte — éreznie kellett — ennek a rettentő súlyos hatását annál a legutóbb kontrahált kölcsönnél, a- melyet koronajáradék alakjában kontrahált ós a melynek pénzügyi eredménye iránt megkérdeztetvén, a t. miniszter úr csak annyit mondhatott, hogy körülbelül 89-es árfolyamra jutunk, a mi szabadon magyarra fordítva annyit jelent, hogy a magyar állam hitele 89°/o-on alul taksáltatott a piaczon,