Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

í>74. országos ülés 1901. márczius ó-ón, kedden. 147 csak három évet végeztek ós nem voltak doktorok. Épen így egyfélének kell lennie a tisztképzésnek is, és valamennyi tisztnek el kell érnie azt a nivót, a mely úgy a bécsújhelyi, mint a Ludovika akadémián megköveteltetik. A legénységi könyvtárak kérdésére vonatkozólag örömmel veszem tudomásid, hogy van két könj'vecske, a mely a legénység között forog, de azt hiszem, hogy ezzel nincs kimerítve az a szükséglet, hogy a legénység kellő minőségű olvasmányhoz jusson. (Hosmntartó mozgás és zaj.) Én szükségesnek látnám, hogy legyen a legénységnek az ö tudásához és ismeretéhez mért rendszeres folyóirata, a melyben a napi eseményekről, példáid a háborúkról is értesülhet. Ha a legénység olvasta volna például a búr háborúnak kimagasló eseményeit, és figyelemmel kísérhette volna azt a hatalmas védelmet, a melyet a búr nemzet kifejtett, mennyi önérzetet, mennyi büszkeséget, és hazaszeretet tanulhatott volna ezen páratlan haditónyekből. Természetesen nincs tudományos folyóiratról szó,: hanem csak az ő tudásához, ismereteihez mért folyóiratról, a melyet hétről-hétre elolvashatna ; a melynek tartalmából csak lelkesedést merítene, különösen, ha olvashatná a most napnap után épen a harczászat terén az egész világon történő nagyfontosságú eseményeket. Csak reflexióként óhajtottam ezeket megjegyezni a t. államtitkár úr adott válaszára (Helyeslés a balon.) Lukáts Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi államtitkár úr beszédére nem fogok reflektálni, mert az a. beszéd tegnapi felszólalásomat minden tekintetben fényesen igazolta, ós oly fóiwsugarakat vetett a mi honvéd-szervezetünkre és annak kezelésére, a melyre nézve csak az szükséges, hogy buzgón olvassák az államtitkár úr beszédét, és a kik olvassák, azok igyekezzenek azt megérteni és abból a konzequencziákat levonni. Nem akarom azt tárgyalni, de engedjen meg a t. ház, ki kell, hogy mutassam, hogy magának a honvédségnek kezelésében mekkora mulasztásokat, követ el maga a törvónjdiozás is. 1868-ban meghoztuk a vóderőről szóló törvényt. E törvény 54. §-a mondja (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : : »A szabadságosok szabadságuk ideje alatt, és a tettleg szolgálatban álló tartalékosok ós honvédek tisztjei s a legénység minden polgári viszonyaira nézve, úgyszintén bűnvádi ós rendőri ügyekben a polgári törvények ós hatóságok alatt állanak, csak azon megszorításoknak vannak alávetve, a melyek ezen törvényen alapszanak és a nyilvántartás czóljából szükségesek. Ez irányban az 1867: XII. törvény 14. §-a alapján külön törvény fog részletesen intézkedni.« Ezt a külön törvényt a polgári szabadságvédelmeérdekéből a törvényhozás 1868-ban megígérte, (Zaj jobbról. Halljuk! Halljuk! Az elnök csengd.) mert maga a, törvényhozás is érezte, hogy ha a katonai szolgálaton kivül álló polgári egyéniségek felett, még nyilvántartás czéljából is, a katonai hatóságoknak hatalmat és jogot ad, azt a hatalmat ós jogot meg kell határozni, részletesen kell az eseteteket felsorolnia, mert nem lehet, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, körülbelül 8—400.000 ember felett a katonai hatóságok még polgári állapotukban is jogokat és hatalmakat gyakoroljanak, úgy, hogy azok a törvény által ne legyenek részletezve, ne legyenek kellő garancziákkal ellátva, hogy a polgári törvények alatt álló személyek a katonai hatóságoktól sérelmeket nem fognak szenvedni. HM, a törvényhozás ennek a szakasznak eleget tett volna, nem következhetnék be az ellenőrzési szemléknél az az eset, hegy azért, mert valamelyik katona »jelen«-nel jelentkezik, azt megbüntethessék, mert hogyha azt a törvényt az országgyűlés meghozta volna, akkor a polgári törvény védelmet és garancziát nyújthatott volna, hogy ott (Zaj jobbról. Mozgót*. Halljuk! Halljuk

! a szélső baloldalon. Az elnök csenget.) ne alkalmaztassák a hadsereg vezényleti nyelve, tudniillik n német, a hol a katonák nincsenek testületekben, nincsenek zárt sorokban és nem mint katonák szerepelnek egy csapatban kommandók szerint. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! Az elnök csenget.) Kérem Falk Miksa képviselő urat méltóztassék másutt hangosan beszólni, hiszen itt lehetetlenség beszélni, már háromszor állottam meg beszédemben. (Zaj, Az elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Tóth János: Csináljon az elnök úr csendet, az elnöki kötelesség! (Halljuk!) Ugron Gábor: Ha az ellenőrzési szemléknél az egyes katonák, azok a tartalékosok nem jelentkeznek csapatban, ott nincs kommandónak helye, ott az egyéni kezelésnek van helye. Méltóztassék jól megérteni: egyéni kezelésnek. Mikor a hadseregben magában is egyénileg kezeltetik a katona, hát a német nyelvet alkalmazzák ott ? Nem! Hiszen az egyenként való kiképzésnél a hadseregnél is az anyanyelvét alkalmazzák azzal a katonával szemben, mert ha, az .a magyar katona áll vele szemben, miként fogja megérteni, hogy elöljárója mit akar, ha nem azon a< nyelven mondja, a melyet ért és tud. És mihelyt egyéni kezelése van a katonának, ott azzal a, katonával saját nyelvén beszélhetnek ós beszélnek. 19*