Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

s ftflft. országos ülés 1901. február 27-én, szerdán. tetésót. Én nem tudom megérteni, nem talál­tam reá semmi magyarázatot, felmentem tehát egész a kúriáig vele és ott azt mondták reá, hogy a betétekről alkotott miniszteri rendel­kezések egyik szakasza így kívánja, eddig is így történt, így marad ezután is. Csak egyik jelenségként hoztam fel ezen esetet. Van a magyar igazságszolgáltatásnak egy nagyon keserű oldala: a végrehajtási törvény. Erről a végrehajtási törvényről is nagyon rö­viden fogok megemlékezni. Nem annyira a végrehajtási törvónj? rosszaságáról akarok szó­lani, mint a végrehajtók rosszaságáról. A végre­hajtók túlnyomó részben pályatévesztett, kétes exisztencziákból kerülnek ki, semmiféle quali­fikácziójuk nincs. Végzett kereskedősegódek beállanak valamely törvényszékhez clíjnoknak. a díjnok leteszi a nagyon gyenge értékű végre­hajtói vizsgát ós lesz belőle a magyar birói karnak egyik funkczionáriusa, lesz végrehajtó, a. kiben semmi jogi képzettség nincsen, csak jól, rosszul ismeri talán azokat a paragrafu­sokat, a melyekből ő levizsgázott. Ezt a végre­hajtói állást rendszeresíteni, erősíteni kell. A gyenge embereket oda nem szabad been­gedni, mert az ón szerény felfogásom szerint tekintettel arra,, hogy a végrehajtás is igen drága, ott felesleges funkcziók is vannak. A végrehajtásnál is, a birói szakértelmet meg­követelő funkczionáriusokra van szükség. Én teljesen czéltalannak tartom például a végre­hajtás kérését és elrendelését külön, mert hiszen az az ítéletben kimondható, hogy ha nem fizetsz ennyi idő alatt, egyszerűen végrehajtanak. Miért azt kérni, elrendelni és ezáltal az ügy­feleknek költségeit szaporítani'? Hivatalból nem is mernek az ügyvédek végrehajtást kérni; pedig nagy áldozatba kerül, hogy messze földre menjenek a végrehajtás foganatosítására, ez nem fizeti ki magát sehogy sem. Ámde tessék megnézni, hogy a hivatalbóli végrehajtások miként foganatosíttatnak. A végrehajtó össz­játszik a végrehajtást szenvedettel; segít neki eltakarni, leplezni a vagyoni állapotot; nem teljesíti feladatát, hanem kizsarolja ós fel­számítja azután kétszeresen, háromszorosan is a költségeit. A hivatalos végrehajtásoknál, mint láthatjuk, csakugyan számtalan panaszok ' érkeznek a törvényszéki elnökökhöz. Hosszú, nagy proczedura. után, elhiszem, rendesen ki­szabják a, büntetést. De mit érnek ezzel ? Az iratokat oda kell vinni, a végrehajtás szünetel és ez az oka. hogy inkább tűrik a végrehaj­tónak a visszaéléseit, semhogy meg legyenek akadályozva a jogi cselekvények tovább foly­tatásában. Milyen nagy kiadásokkal jár a felülfog­lalás és milyen proczedurán megy keresztül az úgynevezett igényper. Ez igénypereknél, t. ház, a birói gyakorlat szerint erős sark­pontot képez az úgynevezett azonosságnak a bizonyítása:, tudniillik, hogy az igénylő csakis azt kívánhatja ki és arra vonatkozólag iga­zolhatja a maga tulajdonjogát, ha azonosságot tud igazolni a lefoglalt tárgyra nézve. Ezt ón megint nem tudom megérteni. Mert. senki sem igényel olyan dolgot, a mi lefoglalva nincsen. Az azonosságot forszírozni tehát ezen a téren legalább is hiábavaló töprengés és arra szolgál, hogy az igényperek hosszú időre elnyujtas­sanak. De még nagyobb veszedelme ezen igény­pereknek az, hogy az igénylőnek tulajdon­jogát kell bebizonyítania. Nem hiszem, hogy a t. ház bármely tagjának ne volnának ingói, melyekről fogalma sincsen, hogyan szerezte; elfelejti még értékes dolgokról is és nem tudja, hogy hogyan került a tulaj­donába. És most felmerül egy igényper és az igénylőnek a tulajdonjogot igazolnia kell. Szerintem példának okáért ingóknál az egy évi, vagy mondjuk két évi békés hábo­rítatlan birtoklása, az ingónak elégséges volna arra., hogy a tulajdonnak erős védelmét meg­állapítsa. Mire valók azok a forszirozások, azok az erős fellépések az igénypereknél, a melyeknek semmi értelmük nincsen. Viszont egy másik slendriánja az igénypereknek a házastársaknak, a családtagoknak összeját­szása. Csak formát kell keresni reá, ós akkor a hitelezők szépen elmehetnek üres kézzel; mert elégséges egyszerű összejátszása a család­tagoknak, hogy egymásra átírják az ingókat. E tekintetben szigorúbb intézkedésekre van szükség. A családtagokkal szemben előforduló végrehajtásoknál nem kell oly könnyen elnézni, hogy miként ruházzák át az ingókat a fele­ségre, az apára, a. fiúra, a sógorra, a komára. A lapokban azt olvastam, hogy a t. igaz­ságügyminiszter úr tervezi, miszerint a végre­hajtásoknál azok az úgynevezett szükséges bú­torok kivétessenek, hogy azok kerüljenek dob alá. Ha a t. igazságügyminiszter úrnak ez komoly terve, ezért őt melegen üdvözlöm. Azért, mert a,zoknak a bútoroknak az elvitele, megfosztása a lakásnak ezen bútoroktól, kez­dete egy család vógromlásának ós nyomorú­ságának. Azokért a bútorokért nem sok pénzt fognak behajtani; még a költségeket sem fe­dezik ós azért ezeknek a bútoroknak az elhur­czoltatása és elárverezése nem felel meg az igazságszolgáltatás czóljának, még annyiban se, hogy a végrehajtató az eredményben ki­elégítést találna, legfeljebb a végrehajtó kapja meg a díjait; egyéb czél nem éretik el. Nagyon jól teszi a t. miniszter úr, ha ebben a tekin­tetben óvatos rendelkezést készít, mert ezáltal

Next

/
Thumbnails
Contents