Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

s ftflft. országos ülés 1901. február 27-én, szerdán. tetésót. Én nem tudom megérteni, nem találtam reá semmi magyarázatot, felmentem tehát egész a kúriáig vele és ott azt mondták reá, hogy a betétekről alkotott miniszteri rendelkezések egyik szakasza így kívánja, eddig is így történt, így marad ezután is. Csak egyik jelenségként hoztam fel ezen esetet. Van a magyar igazságszolgáltatásnak egy nagyon keserű oldala: a végrehajtási törvény. Erről a végrehajtási törvényről is nagyon röviden fogok megemlékezni. Nem annyira a végrehajtási törvónj? rosszaságáról akarok szólani, mint a végrehajtók rosszaságáról. A végrehajtók túlnyomó részben pályatévesztett, kétes exisztencziákból kerülnek ki, semmiféle qualifikácziójuk nincs. Végzett kereskedősegódek beállanak valamely törvényszékhez clíjnoknak. a díjnok leteszi a nagyon gyenge értékű végrehajtói vizsgát ós lesz belőle a magyar birói karnak egyik funkczionáriusa, lesz végrehajtó, a. kiben semmi jogi képzettség nincsen, csak jól, rosszul ismeri talán azokat a paragrafusokat, a melyekből ő levizsgázott. Ezt a végrehajtói állást rendszeresíteni, erősíteni kell. A gyenge embereket oda nem szabad beengedni, mert az ón szerény felfogásom szerint tekintettel arra,, hogy a végrehajtás is igen drága, ott felesleges funkcziók is vannak. A végrehajtásnál is, a birói szakértelmet megkövetelő funkczionáriusokra van szükség. Én teljesen czéltalannak tartom például a végrehajtás kérését és elrendelését külön, mert hiszen az az ítéletben kimondható, hogy ha nem fizetsz ennyi idő alatt, egyszerűen végrehajtanak. Miért azt kérni, elrendelni és ezáltal az ügyfeleknek költségeit szaporítani'? Hivatalból nem is mernek az ügyvédek végrehajtást kérni; pedig nagy áldozatba kerül, hogy messze földre menjenek a végrehajtás foganatosítására, ez nem fizeti ki magát sehogy sem. Ámde tessék megnézni, hogy a hivatalbóli végrehajtások miként foganatosíttatnak. A végrehajtó összjátszik a végrehajtást szenvedettel; segít neki eltakarni, leplezni a vagyoni állapotot; nem teljesíti feladatát, hanem kizsarolja ós felszámítja azután kétszeresen, háromszorosan is a költségeit. A hivatalos végrehajtásoknál, mint láthatjuk, csakugyan számtalan panaszok ' érkeznek a törvényszéki elnökökhöz. Hosszú, nagy proczedura. után, elhiszem, rendesen kiszabják a, büntetést. De mit érnek ezzel ? Az iratokat oda kell vinni, a végrehajtás szünetel és ez az oka. hogy inkább tűrik a végrehajtónak a visszaéléseit, semhogy meg legyenek akadályozva a jogi cselekvények tovább folytatásában. Milyen nagy kiadásokkal jár a felülfoglalás és milyen proczedurán megy keresztül az úgynevezett igényper. Ez igénypereknél, t. ház, a birói gyakorlat szerint erős sarkpontot képez az úgynevezett azonosságnak a bizonyítása:, tudniillik, hogy az igénylő csakis azt kívánhatja ki és arra vonatkozólag igazolhatja a maga tulajdonjogát, ha azonosságot tud igazolni a lefoglalt tárgyra nézve. Ezt ón megint nem tudom megérteni. Mert. senki sem igényel olyan dolgot, a mi lefoglalva nincsen. Az azonosságot forszírozni tehát ezen a téren legalább is hiábavaló töprengés és arra szolgál, hogy az igényperek hosszú időre elnyujtassanak. De még nagyobb veszedelme ezen igénypereknek az, hogy az igénylőnek tulajdonjogát kell bebizonyítania. Nem hiszem, hogy a t. ház bármely tagjának ne volnának ingói, melyekről fogalma sincsen, hogyan szerezte; elfelejti még értékes dolgokról is és nem tudja, hogy hogyan került a tulajdonába. És most felmerül egy igényper és az igénylőnek a tulajdonjogot igazolnia kell. Szerintem példának okáért ingóknál az egy évi, vagy mondjuk két évi békés háborítatlan birtoklása, az ingónak elégséges volna arra., hogy a tulajdonnak erős védelmét megállapítsa. Mire valók azok a forszirozások, azok az erős fellépések az igénypereknél, a melyeknek semmi értelmük nincsen. Viszont egy másik slendriánja az igénypereknek a házastársaknak, a családtagoknak összejátszása. Csak formát kell keresni reá, ós akkor a hitelezők szépen elmehetnek üres kézzel; mert elégséges egyszerű összejátszása a családtagoknak, hogy egymásra átírják az ingókat. E tekintetben szigorúbb intézkedésekre van szükség. A családtagokkal szemben előforduló végrehajtásoknál nem kell oly könnyen elnézni, hogy miként ruházzák át az ingókat a feleségre, az apára, a. fiúra, a sógorra, a komára. A lapokban azt olvastam, hogy a t. igazságügyminiszter úr tervezi, miszerint a végrehajtásoknál azok az úgynevezett szükséges bútorok kivétessenek, hogy azok kerüljenek dob alá. Ha a t. igazságügyminiszter úrnak ez komoly terve, ezért őt melegen üdvözlöm. Azért, mert a,zoknak a bútoroknak az elvitele, megfosztása a lakásnak ezen bútoroktól, kezdete egy család vógromlásának ós nyomorúságának. Azokért a bútorokért nem sok pénzt fognak behajtani; még a költségeket sem fedezik ós azért ezeknek a bútoroknak az elhurczoltatása és elárverezése nem felel meg az igazságszolgáltatás czóljának, még annyiban se, hogy a végrehajtató az eredményben kielégítést találna, legfeljebb a végrehajtó kapja meg a díjait; egyéb czél nem éretik el. Nagyon jól teszi a t. miniszter úr, ha ebben a tekintetben óvatos rendelkezést készít, mert ezáltal